Bár külföldön a mai napig az egyik legismertebb magyar író, Zilahy Lajos neve idehaza régóta csak ritkán kerül szóba. A háború előtti régi világgal együtt ő, a Horthy-korszak ünnepelt sztárírója is eltűnt, életéről meglepően keveset lehetett olvasni magyar nyelven. Pedig Zilahy neve sok külföldi film stáblistáján szerepelt, kifejezetten keresett szerző volt, idehaza pedig valósággal kapkodtak a könyveiért. Az író élete is túlzás nélkül regényes volt, ezt mutatjuk be háromrészes cikksorozatunkban. Az első részben a második világháborúig tartó időszakról olvashatnak: ekkor volt Zilahy a sikerei csúcsán, és ekkor készült a Halálos tavasz című regény, majd később belőle a film.
Koporsó Tiszának
A sztori még a Monarchiában, a boldog békeidőkben kezdődött. Zilahy Lajos Nagyszalontán született, református családban, mint Arany János. Jól ment nekik, cselédeik voltak, nagyapja ügyvéd, apja közjegyző volt. Személyesen ismerték gróf Tisza Istvánt és Tisza Kálmánt. A családfő aztán 1905-ben meghalt, Zilahyék elszegényedtek, végül kilakoltatták őket, házukat dobra verték. A diák Zilahyn a Tisza család segített, kapott egy 750 koronás ösztöndíjat, be tudta fejezni a gimnáziumot. Jogot végzett, majd egy Tiszáékhoz kötődő ügyvédi irodában dolgozott, 1912-ben pedig megjelent első elbeszélése. Aztán kitört a nagy háború – a huszonéves Zilahyt be is rántották katonának. Lembergnél megsebesült, kórházba került, 1916-ban leszerelték, és ebben az évben jött ki Katonatemetés című verseskötete. Sikere lett, és ez el is döntötte a sorsát. A Pesti Naplóba vezércikkeket írt, az Új Időkbe novellákat, az Apolló Kabarénak meg egyfelvonásosokat, sanzonszövegeket.
1918 őszén spanyoljárvány tombolt az országban, sok ezer halálos áldozata volt. A fiatal író is elkapta, a Szent János kórházba vitték. Felment a láza, állapota reménytelennek tűnt, éjfél körül magára is hagyták. Másnap egy arasznyi cikk adta hírül az egyik napilapban, hogy Zilahy Lajos költő, kabarészerző meghalt. De nem Zilahy halt meg 1918 őszén. Hanem az Osztrák-Magyar Monarchia, amiben felnőtt.
A szerző túlélte a betegséget, láza csillapodott, október 28-án, amikor kitört az Őszirózsás forradalom, már ő is az utcán volt. Három nap múlva ismeretlen tettesek zuglói villájában meggyilkolták Tisza István miniszterelnököt, egykori jótevőjét. Zilahy Lajos szerzett koporsót a volt kormányfőnek, a koporsókészítővel együtt targoncán vitte a villába – ezt állította legalábbis. „Radvánszky báró és Almássy grófnő nem akart ajtót nyitni, nem hitték el, hogy akad ember Budapesten, aki Tiszának koporsót hoz….. hálával tartoztam neki az ösztöndíjamért és így róttam le a hálámat” – emlékezett vissza a hetvenes évek elején. A forradalomnak hamar vége lett, jött a Tanácsköztársaság, Zilahy Bécsbe menekült, egy jobboldali, ellenforradalmi lapot akart kiadni. Zajlottak az események, Horthy és Trianon lett a következő fejezet.
Szerelem, amibe bele lehet halni
1922 tavaszán már viszonylag nyugalom volt az országban. Ekkor jelentkezett Zilahy új, Halálos tavasz című kisregényével, mindössze nyolc nap alatt írta meg. A főhős birtokos dzsentri (aki végig névtelen marad a könyvben) vidékről Pestre költözik és tisztviselő lesz. Halálosan beleszeret az első szép nőbe, akit meglát, egy úrilányba, Edit pedig viszonozza az érzéseit, és egy bérelt kis budai lakásban találkozgatnak titokban. A lány aztán elszédül egy gróf udvarlótól, a férfi erre romlásba dől, inni, kártyázni kezd, minden vagyonát elveszti. Közben megismerkedik egy egyszerű lánnyal, akit idővel meg is szeret. Már az esküvőre készülnek, amikor régi szerelme újra feltűnik, és békülni akar. A két nő – illetve a szerelem és a becsület – közt őrlődő férfi végül az öngyilkosságot választja. Az egész regény tulajdonképpen egy levél, amit a férfi ír gyerekkori barátjának a halála előtt, egy hotelszobában.
Maga az író ezt mondta művéről a Színházi Életnek:
„A regény hőse az a szerelem, amely csak egyszer – gondolom, talán huszonhat éves korunkban – viharzik át minden idegszálunkon. Tavasz és a békebeli Pest, egy titkos kis óbudai legénylakás és a tiszta úrileány, akiről a tavasz leoldja a társadalmi fűzőket. Ebbe, ha ez elmúlik, nem csak regényben, hanem az életben is bele lehet halni.”
A sztori a Monarchia idején játszódik, de hogy pontosan mikor, az nem derül ki a könyvből. Lehetséges, hogy az évszámra a szerző sem figyelt. A szerelem miatt elzüllő dzsentri forintban adósodik el – de az csak 1892-ig lehetett, mert utána bevezették itthon is a koronát. Az öngyilkos férfit a regény végén az Új Szent János Kórházba viszi a mentő – ahol Zilahy Lajos is majdnem meghalt – ami viszont 1898-ban nyílt meg. De ennek nincs igazából jelentősége.
Az már érdekesebb, hogy a főhős a könyvben két nőt is megüt, 95 évvel ezelőtt ez még belefért egy romantikus regénybe. Azért mai szemmel kicsit furcsa olyan sorokat olvasni, hogy „Ekkor rettenetes dolog történt. Dúlt idegeimben szétpattant valami, megdördült a düh, mint egy pisztolylövés. Vörösen és feketén ömlött a vér az agyamra, karomban megfeszült a harag, kirúgtam magam alól a széket. Kezemet felemeltem és teljes erőből megütöttem. Egy halk sikoltással lebukott a földre. Könyökét védőleg előre tartotta, tekintete rémülten és idegenül meredt rám. Szája félig nyitva volt, arca elváltozott. Dermedten ült előttem a földön. Én kigyulladva és kiegyenesedve állottam felette, kezem ökölbe szorult és első gondolatom az volt, hogy megölöm. De aztán a vérhullám lejött az agyamról és a fogam között csak ennyit mondtam: – Dög! Ahogy ott ült előttem a földön, belerúgtam. Aztán kifelé mentem és az előszoba ajtaját úgy bevágtam, hogy egy ablaküveg csörömpölve kihullt.”
Vagy például:
„De az én öklöm akkor nemcsak Józsát érte, az Edit álnok arcába sújtottam vele, a nőt, a hazug, alattomos nőt ütöttem vele, a Nőt ütöttem meg dühödt öklömmel. Így kellett volna leütnöm Ralben Editet is, hogy a földre bukjon előttem. Így kellett volna belerúgnom abba a másikba is, ahogy ebbe a rongyba belerúgtam. Egy veszendő élet bosszúja volt ez az ökölcsapás, förtelmes, állati dolog, mégis milyen kevés fizetség azért a szenvedésért, amit egy asszonyi fenevad tud karmolni a férfi szívébe!”
Nem hibátlan munka, még nyelvtani hibák is akadnak benne, ám működött. Volt bíráló, aki Molnár-utánzónak nevezte Zilahyt, de alapvetően dicsérte a kritika. A közönség pedig el volt ragadtatva, vették a könyvet, mint a cukrot.
Zilahy Lajos a Halálos tavasszal sztáríró lett, aki sorra, sikerrel adta ki színműveit, regényeit. A Nemzeti Színház 24 darabját mutatta be, ő maga a harmincas években a Magyarország, a negyvenes években a Híd lapok főszerkesztője volt. 1925-ben a Kisfaludy Társaság tagja lett, egy év múlva a PEN Klub főtitkárává választották, 1930-ban megkapta a Corvin-koszorút, a Horthy-korszak Kossuth-díját. Népszerűsége itthon Herczeg Ferencével és Molnár Ferencével vetekedett, külföldön pedig talán ő volt a legismertebb magyar író: könyveit 23 országban adták ki, darabjait Londonban, Berlinben, Bécsben és a Broadwayen is játszották.
A társadalmi ranglétrán is szépen haladt felfelé: jövedelméből 1929-ben 13 szobás villát építtetett a Rózsadombon, az Áfonya utcában. Budapest főpolgármesterének, Bárczy Miklósnak a lányát vette feleségül, és az Athenaeum-konszern igazgatótanácsába is beválasztották. Gömbös Gyulával jó viszont ápolt, a miniszterelnök és a népi írók találkozóját is ő szervezte meg a villájában 1935-ben – ott volt Móricz, Illyés, Németh László, Tamási Áron, Szabó Lőrinc és Féja Géza is. Kapcsolatban volt Imrédy Bélával, Horthy Miklós garden partyjain pedig mindig a meghívottak között szerepelt, a közélet megkerülhetetlen tényezőjének számított. A középosztály, az úri Magyarország ünnepelt írója. A nyugati demokráciák nagy híve. Társadalmi reformokat hirdető, pacifista elveket valló gondolkodó. Konzervatív, új utakat kereső, demokrata és antifasiszta, mérsékelten kormánykritikus, ellenzéki. Zilahy Lajosról sok mindent el lehetett mondani, és sok mindent el is mondtak.
Repülőhalak Hollywoodból
Sikerkönyve közben élte a maga életét, a harmincas években már a sokadik kiadása jelent meg. Bár a Halálos tavasz sosem volt egy Szomorú vasárnap, 1936 júniusában egy öngyilkos szerelmi dráma kelléke lett. Nánássy Zoltán, 23 éves áruházi tisztviselő egy csütörtök éjjel, miután elbúcsúzott menyasszonyától és hazament, mellbe lőtte magát revolverével. Íróasztalán egy kitépett könyvlap hevert, a Halálos tavasz utolsó oldala. A kórházban halt meg a hajnali órákban. „Édesanyám, fogok-e meg felébredni?” – volt az utolsó mondata.
1935-ben egy filmgyári díszlettervező, Dudás László negyven perces amatőrfilmet készített a könyvből. Még ugyanebben az évben felröppent a hír, hogy igazi mozit is csinálnak belőle. A Színházi Élet számolt be arról, hogy „Zilahy Lajos távirati beleegyezését adta Londonból, hogy Halálos tavasz című regényét filmre vigyék. A forgatókönyvet Vári Pál írja, főszerepeit Muráti Lili, Vértes Lajos és Tolnay Klári játsszák. Két rendező van kombinálva: Ráday Imre vagy Ráthonyi Ákos.” 1936 nyarán Gaál Béla (a Meseautó direktora) nyilatkozott úgy, hogy ajánlatot kapott a film megrendezésére. De egyik tervből sem lett semmi. Talán tényleg úgy volt megírva a csillagokban, hogy ezt a filmet magának a szerzőnek kell elkészítenie.
Zilahy már a harmincas évek elején kapcsolatba került a filmgyártással. George Cukor 1930-ban csinált mozit Amerikában Tábornok című színdarabjából, a Warner Bros négy évvel később Tűzmadár című drámáját vitte filmre. A Paramount a szerzőt is meghívta Hollywoodba, ahol két hétig figyelte, hogy készülnek a filmek az álomgyárban. Azért volt egy kis ideje szenvedélyének, a horgászásnak is hódolni, a zsákmányolt repülő halak preparált uszonyait haza is hozta – számolt be a Színházi Élet. Székely István filmrendező két Zilahy-művet is filmre vitt 1937-ben: a Két fogoly az azonos című regényből, az Egy lány elindul az Úrilány című vígjátékból készült, mindkettőnek Zilahy írta a forgatókönyvét. Végig ott volt a felvételeknél, hiszen elhatározta, megtanul rendezni. Több hetes nyugat-európai szakmai körútra is ment, és az angol, francia, német és olasz filmgyártást tanulmányozta.
1938-ban aztán filmvállalatot alapított, és a Pegazus Rt. első filmje az író 1924-es színművéből készült Süt a nap volt. Zilahy valami nagyot, váratlant, modernt akart. Maga írta a forgatókönyvet és a film főszerepét két teljesen ismeretlen színészre, Nagy Alice-ra és Olasz Jánosra bízta. Hatalmasat bukott a mozi, hatalmasat bukott az író is, anyagilag. De elhatározta, megpróbálja még egyszer. Úgy, hogy mindent feltesz egy lapra, és filmre viszi bestsellerét, a Halálos tavaszt. És mindent maga csinál, nemcsak írója, de társrendezője, producere és forgalmazója is lesz a filmnek.
A sztorit picit átdolgozta, a monarchiás történetet 1936-ra tette át. A főhősnek nincs neve a könyvben, itt Dr. Egry Ivánnak hívják. A búcsúlevél címzettje sem a gyermekkori barát, hanem a másik nő, a menyasszonya. A regényben két katonaember is szerepel, a démon, (Ralben Edit) apja tábornok, míg a másik lány (Józsa) bátyja egyszerű baka. A filmben a tábornokból civil, míg a bakából tűzoltó lett. Ha minden igaz, erre a korabeli erkölcsök miatt volt szükség. Európa háborúban állt, Zilahy katonákat, főleg egy katonai vezetőt, nem akart belekeverni a filmbe, nehogy baj legyen belőle.
Karády színre lép
Maga válogatta ki a szereplőket is. Jávor Pál eleve adta magát, Zilahy jóban volt vele, nélküle amúgy sem lehetett volna romantikus filmet forgatni. De nem akart mindenben tutira menni. A másik főszerepet egy olyan színésznőre osztotta, aki sosem játszott még filmben, sőt, színpadon is csak fél éve mutatkozott be először. Karády Katalinnak hívták.
Karády nevét 1939 elején ismerte meg a közönség. A Pesti Színházban tűnt fel az Asszony és az ördög című darabban. Felfedezője és menedzsere, Egyed Zoltán hatalmas hírverést csinált neki. Úgy volt, hogy a Két lány az utcán című filmben mutatkozik be az új sztár, de mikor sor került volna felvételekre, megbetegedett – ezt állította legalábbis a színésznő. A filmet Tasnády-Fekete Máriával és Bordy Bellával forgatták le, és 1939 október elején mutatták be. Karády ekkor már a Halálos tavasz forgatására készült.
A szereplőválogatás 1939 nyarán történt, Karády Katalin így emlékezett vissza:
„Kimerülten érkeztem a Fórum mozi elé, előző éjjel semmit sem aludtam. A verset kezdtem ismételgetni magamban, amelyet a próbaszavalásra betanultam. Valami lelkesítő monológot is intéztem magamhoz. Neked a filmszereplés volt mindig a vágyad, most itt vagy a kapuk előtt! Szedd össze magad!”… Amikor bent voltam a moziban, elfogódottan néztem Zilahy Lajosra. Kezet fogtunk. Mint aki előre edzi magát a verekedésre…. Tanácstalanul néztem körül. Milyen süket és sötét, üres és lehangoló délelőtt egy mozi…. – Nagyon félek – mondtam Zilahynak. – Aki tehetséges, az fél – biztatott Zilahy. – Csak a tehetségtelenek biztosak a dolgukban… Fellélegeztem, amikor vége volt a versemnek. Hosszú csönd kapcsolódott a vers utolsó sorához és a csöndben szinte visszhangzottak a fáradtan ejtett utolsó szavak. Végtelen volt az a csönd. Komor és vészjósló. Hiszen most fogalmazzák meg a halálos ítéletemet, most ölik meg vágyaimat…. A nagy csöndben akkor megszólalt Zilahy Lajos. Halkan, minden pátosz nélkül, mintha csak egy régen elhatározott és magától értetődő dologra figyelmeztetne. „Maga tehetséges. Maga játssza a filmem főszerepét. Jöjjön fel, majd megcsináljuk a szerződést.”
Zilahy is hasonlóan nyilatkozott:
„Azt gondolták rólam, hogy megőrültem. Sztárokat ajánlottak, akik majd nevükkel, játékukkal fémjelzik a filmet. Nem engedtem nekik, azt mondtam: Ti nevekben gondolkoztok, én képekben. Látom azt a nőt, ő kell ehhez a filmhez.”
Ez lett a vesztünk
Kellett egy fülbemászó betétdal is, ez kötelező volt minden magyar filmben. Zilahy Polgár Tibor zeneszerzőt kérte fel a munkára. „Akkor már vagy 8-10 magyar filmhez írtam zenét és boldogan vállaltam a feladatot. Szerettem Zilahynak ezt a regényét, ha őt magát nem is nagyon. Elbizakodottnak, fennhéjazónak tartottam – nem is minden ok nélkül. Még jóval a Halálos tavasz előtt a Valamit visz a víz című regényéből operát akartam írni, ezt levélben közöltem is az íróval, hozzájárulását kértem. Levelemre egyáltalán nem kaptam választ. Egyszer Zilahy – akivel addig személyesen még nem találkoztam – felolvasást tartott a rádióban. Utána odamentem hozzá és érdeklődtem, megkapta-e a levelemet. Emóció nélküli fagyos arccal a levegőbe nézett és azt válaszolta: A levelet megkaptam, de még nem értem rá felbontani….” – emlékezett vissza a szerző a nyolcvanas években. „Akkoriban az olcsó slágerek korát éltük. Elhatároztam, nem én szállok le nívómban, hanem a közönséget próbálom felemelni. Gondosan ügyeltem, nehogy slágert írjak. A dalban igyekeztem Karády rejtelmes, izgalmas egyéniségét kifejezni. Amikor Zilahynak eljátszottam a dalt, gyilkos szemekkel nézett rám: „Ezt a nyakatekert marhaságot soha senki sem fogja megtanulni” – mondta tömören. Partneremnek, Nagykovácsi Ilonának sem volt jobb véleménye róla. „Ez olyan komplikált, hogy nem érti meg senki.” De én nem engedtem.” És Polgár Tibornak igaza lett.
A sikerhez nem csak jó melódia, hatásos dalszöveg is kellett. Polgár ezt is megcsinálta, de Zilahynak egyáltalán nem tetszett. Közhelyes, semmitmondó volt a szöveg. „Ma szívemben a vágyak lángja ég, ma elküldöm a szívemet feléd…” meg ilyenek. Csak már nem volt idő újat íratni, másnap ment felvételre a szám. Zilahynak valamit ki kellett találnia, de gyorsan. És eszébe jutott egy költő barátja.
Nadányi Zoltán egy évvel volt fiatalabb Zilahynál, 47 éves volt 1939-ben. A Partiumból, Bihar megyéből jött, mint az író. Jogot végzett és hírlapíróként kezdte, mint barátja, de korántsem volt olyan sikeres a pályafutása. Zilahy kedvelte Nadányit, sokszor segített neki. Felkarolta, bevezette az irodalmi életbe, ha szerkesztőséget csinált, mindig hívta. Magának való fura ember, verssoraira nagyon kényes költő volt. Pénzt sosem tudott keresni, Berettyóújfaluban levéltárosként dolgozott, ide nyomta be a család, hogy a havi fix meglegyen. Főleg szerelmes verseket írt. „Legtöbbször szívesen súrolja a giccset, de sohasem bukik le az igazi költészet kényes köteléről…. a tangók és az angolkeringők érzelemvilágát menti át a választékos és rangos költészetbe” – mondta róla rajongója, Vas István.
1937-ben jelent meg Nem szeretsz című kötete. Csupa romantikus vers, egy szakítás emlékeinek feldolgozása. Zilahy ezt lapozgatta egy fél éjszakán át, sorokat keresett, amiket rá tudna húzni a dallamra. Aztán három versből összeollózta a dalszöveget. Az Ezüsthálóval foglak címűből kivett négy sort, azt, hogy „Az volt a veszted, mind a kettőnk veszte, az a csillagos júliusi este” és „ijedten és görcsösen fogtuk egymás kezét. És ezt te már nem téped soha szét.”. A Tűzből azt, hogy „Oltsd el hamar, hamar! Már a húsomba mar!”. A Te nem is tudsz róla című versből a „némán összeért a vállunk” rész tetszett meg neki.
Egymás mellé rakta a sorokat, itt-ott javított rajta, hozzátoldott, hogy slágeresebb legyen, kijöjjön a ritmus. A „csillagos júliusiból” „csillagos mély, forró május este” lett. A költő azt írta „ijedten és görcsösen fogtuk egymás kezét”, a dalszövegbe „vadul és némán” került, és így tovább. Reggelre kész volt az egész. Nadányitól már nem volt idő engedélyt kérni, Zilahy levélben értesítette, hogy hozzányúlt a verseihez. Fel is volt háborodva, hogy átírták a sorait, táviratban tiltakozott Zilahynál, hogy nem adja ehhez a nevét. De ekkor már készen volt a dal, bemutatásra várt a film, nem lehetett mit csinálni. Nadányit ez sem érdekelte. „Vedd le a nevem a filmről” – kérte Zilahyt. És az író levette.
Az Ez lett a vesztünk című dal pillanatok alatt a legnagyobb sláger lett. A kotta 48 kiadást ért meg, az összes magyar hanglemeztársaság felvette a számot, minden kiskocsmában ezt húzták a cigányok. Idővel tetemesre nőttek a jogdíjak. Nadányi ezt sem akarta felvenni. Zilahy könyörgött neki, hogy tegye meg, mert ez az egész már neki kínos. Hosszú unszolás után tudta csak kiutalni neki a pénzt, úgy hírlik, közel tizenötezer pengőt. A költő örökösei még a kilencvenes években is kapták a dal után a jogdíjat, amikor Nadányi és Zilahy is már réges-régen halott volt. De ne siessünk ennyire előre, még csak 1939 őszén járunk.
Ez a film más, mint a többi
Akárcsak a könyv, a belőle készült film is hamar elkészült, alig egy hónap alatt, 1939 novemberében. Sietni kellett, hogy a karácsonyi szezonban a mozikba kerüljön. Óbuda-Újlakon, a Bem rakparton és a Szalay utcában is forgattak egy-egy jelenetet. A vidéki részeket Zilahy Szob melletti birtokán vették fel, az író-producer saját bútoraival, dísztárgyaival egészítette ki a díszleteket. Zilahy teljesen biztosra akart menni: a filmhez még egy alternatív, happy-endes befejezést is leforgatott, amelyben a főhős nem lesz öngyilkos. Már emeli a homlokához a fegyvert, amikor menyasszonya bátyja bekopog a szállodai szoba ajtaján. Kiderül, hogy Józsa gyermeket vár, és Egry Iván rájön, mégsem szabad eldobnia az életét. De végül nem volt rá szükség.
A Halálos tavasz bemutatója 1939. december 21-én este tíz órakor volt a Kossuth Lajos utcai Fórum filmszínházban, a mai Puskin moziban. A premier idején már harmadik hónapja tartott a világháború, de az ország ebből még nem sokat érzett. Szeptember végén volt pár légvédelmi gyakorlat Budapesten, októberben pedig megnyílt az Alkotmány utcában egy elegáns gázálarc szaküzlet. A front nagyon messze volt, Magyarország nem is volt hadviselő fél. De már volt valami baljóslatú a levegőben. A film hangulata passzolt az időkhöz.
Telt ház, hatalmas érdeklődés várta a bemutatót. És másnap mindenki a filmről beszélt. Főleg az erotikus jelenetről, amikor Karády vetkőzve táncol, miközben Jávor zongorán játssza a film slágerét, egy kis óbudai albérletben. Folyamatosan telt házzal ment a film, új bemutatókra gondolni sem tudott a mozi. Hamarosan megjelent a film betétdala lemezen és kottán, pillanatok alatt elkapkodták. Karády a filmben lemezre mondja szerelmi vallomását, ezt adja át Jávornak. A férfi ezt hallgatja akkor is, amikor a hotelben főbe lövi magát. A példátlan sikert látva még ezt a monológot is lemezre vették és kiadták.
A Halálos tavaszért nem csak a közönség, a kritika is rajongott, az új magyar művészfilm megszületését ünnepelte.
„Zilahy Lajos új filmje más, mint a többi … új utakra tért a magyar filmgyártás…. büszkének kell lennünk erre a filmre és megmutatni ország-világ előtt, íme, ilyet is tudunk. Valahogyan ott kell lennie ennek a filmnek ama magyar értékek között, amelyek szellemi nagyköveteiként kopogtatnak a nyugati kultúrvilág kapuján. Ha ezt a filmet véletlenül franciák forgatják, ma már az egész világ zeng a híréről. Mert talán a francia szellem, a francia lélekfotografáló filmtechnika és a problémát kereső és problémát találó gall szellem áll legközelebb ehhez a filmalkotáshoz”
– lelkendezett Megtörtént a csoda című cikkében a Színházi Magazin
„Karády Katalin ma népszerűbb Marlene-nél és a félig elsuttogott, félig eldúdolt Ez volt a vesztünk ma olyan népszerű, mint annak idején az Ich bin von Kopf bis Fuss” – állapította meg a Magyar Nemzet.
A film Európában és Amerikában is sikert aratott. A franciáknak tényleg tetszett a sztori, úgy volt, hogy maguk is csinálnak egy változatot. De erre nem került sor, a háború közbeszólt. A film francia feliratait Paul Geraldy, a híres költő írta, így ment a mozikban.
Maga az alkotó harminc évvel később így magyarázta a film sikerének titkát a Magyar Szó című vajdasági lapban: „A történet egyszerűsége a lényeg. Egy fiú nagyon szeret egy lányt. Ennél szebb mese nincs. Igaz? … Most megmondom, mi volt a siker titka: a regény is, a film is azzal kezdődött, hogy egy fiatalember agyonlőtte magát, s a közönség nem tudta, hogy miért. Lehet, hogy sikkasztott, lehet, hogy rákja volt, lehet, hogy megölt valakit. Az olvasó és a néző túlesett az öngyilkosság kínos pillanatain, még mielőtt tudta volna, hogy a fiú kicsoda és miért halt meg. Ezután kezdődött csak a mese.”
József Attila, slágerszerző
A Halálos tavasz után Zilahy és a Pegazus készített több filmet is. De kicsit úgy tűnik, mintha ezt a filmet akarta volna megcsinálni újra meg újra, csak nem sikerült már neki. A következő mozi az 1940-es Hazajáró lélek volt. Ez is Zilahy-darabból készült, szintén Karády volt a női főszereplő, Polgár Tibor írta a slágerdalt és megint egy Nadányi-versből barkácsolt szöveget hozzá az író. „Akik hallották, künn a filmgyár műtermében, azt mondják: még nagyobb sikere lesz, mint az Ez lett a vesztünknek…” – lelkendezett már előre a Pesti Hírlap. Nem lett igazuk, a Nincs vége még nem volt rossz dal, de meg sem közelítette a Halálos tavasz slágerének sikerét.
1943-ban készült a Valamit visz a víz című Pegazus-film, szintén egy Zilahy regényből. Az író megint nagyot akart dobni, valami egészen váratlant. Az akkor már hat éve halott József Attila Óda című versét vette meg a költő örököseitől. Picit megvariálta a sorokat, hogy slágeresebb legyen, ezt énekelte Karády a film egyik jelenetében, Polgár Tibor zenéjével. A dal a Szeretlek címet kapta, így jelent meg a kottája is, Karády képével.
A két film között persze történt egy s más. 1941 júniusában Magyarország belépett a háborúba és megtámadta a Szovjetuniót. Nagyon sötét idők kezdődtek Zilahy Lajos számára is.
