A XX. századi futurizmus szürreális vadhajtásai közül korábban már bemutattunk néhány érdekes darabot: megtudhattuk, hogyan képzelte el egy magyar sci-fi író 2086 Budapestjét, láthattunk egy egész várost magukba foglaló épületeket, a nyolcvanas évek szovjet okoseszköz-álmait, vagy épp századfordulós képeslapokon feltűnt magyar jövőálmokat, repülőgépekkel, léghajókkal és függővasúttal.
Furcsán álmodták meg a jövőt a századforduló magyar képeslapjain
A képeslapok alkotói szerint autók, motorok, repülőgépek, léghajók és függővasutak fogják ellepni a magyar városokat. Nem lett igazuk.
Senki sem ment azonban olyan messze az álmodozásban, mint a szovjetek, akik az űrkorszak előrehaladtával egyre elrugaszkodottabb, de sokszor lebilincselő álmokkal hozakodtak elő. Ezek egyikét, egy 1976-ban született, gyerekeknek szóló diafilmet találta meg most a fura orosz témák terén mindig képben lévő English Russia.
A 2076-os évbe repítő film legszebb kockáit most mi is bemutatjuk.
A diákok ekkor természetesen már nem hagyományos dolgozatot írnak – ez a fiú például épp egy sikeres matekdolgozat után hagyja el az apró, hangszigetelt termet:
Majd hazaindul az otthona felé menő mozgójárdával:
A végállomástól egy lift repíti a kétszázadik emeletre:
A kupola alatt örökzöldekkel teli, mesterségesen létrehozott éghajlati viszonyok közt nagyra nőtt, árnyékot adó kertet is találhatunk.
A kupola mindent megszűrő üvegén látszik az ősi, hosszú évszázadokkal korábban született Moszkva:
Sok helyen még mindig állnak a kilenc-tizenhat emeletes, száz éve épült házak:
A látvány persze össze sem hasonlítható az új városéval:
Szükség volt persze a városképek hirtelen átalakulására, hiszen ha továbbra is csak apró házakat építenének, azok már rég lefedték volna a Föld teljes felszínét:
Az embermiliárdok életét megkönnyítő, és a természetet sem elpusztító megoldás részeként a városok ekkor már nem foglalnak el nagy területeket, de a korábbiaknál jóval magasabbra törő, az élővilágot sem károsító, az ég felé szabadon tovább bővíthető épületekből állnak:
Egy szovjet filozófus szerint “A növények azonos szabályok szerint építik fel magukat, mint ahogyan a mérnökök dolgoznak, de az ő technológiájuk sokkal finomabb és tökéletesebb a miénknél.”
Épp ezért meglehet, hogy a még távolabbi jövőben az épületek leginkább óriási épületekre fognak hasonlítani – mint például a jegenyefenyőre hasonlító épületóriás:
Egy másik tervező azonban másként képzeli el a jövőt – szerinte egy várost akár egy épületbe is lehetne zsúfolni, jelen esetben épp egy három kilométer magasba:
Az óriási tömb gyökerei persze mélyen a föld alá nyúlnának, hiszen ott kapnának helyet a raktárok, garázsok, boltok, valamint a mindennapokhoz szükséges infrastruktúra:
A piramisszerű lakórészben akár százhetvenezer ember is otthonra lelhetne, mégsem vennének el sok helyet a környezetükből, sőt, az átlagos városoknál kevesebb építőanyagra is lenne szükség egy ilyen épület létrehozásához:
Sokan úgy gondolják, hogy a XXI. század a tengeren úszó városok évszázada lehetne. Nem lenne rossz ötlet, hiszen a Föld felszínének kétharmadát víz borítja, így óriási mennyiségű mesterséges sziget jöhetne létre, melyek gátakkal és hidakkal csatlakoznának a szárazföldhöz.
Az Északi- és Déli-sarkon is születhetnének városok, hiszen egy áttetsző, az erős viharoknak is ellenálló kupola alatt tetszőleges éghajlati viszonyok lennének kialakíthatóak, a hosszú sötét időszakokat pedig nagy teljesítményű reflektorokkal lehetne világossá változtatni.
Sokak fejében megfordult a Holdra építendő városok ötlete is, melyek óriási laboratóriumként is működhetnének. Az ártalmas sugárzás, illetve az időjárás hirtelen változásai miatt ezek a Hold túlsó oldalán kaphatnának helyet, így a Földről még távcsövekkel sem lennének láthatóak.
“Úgy tűnik, hogy kicsit talán túl messzire tekintettünk a jövőbe, gyerekek, de a ti dolgotok lesz megépíteni a jövő városait. Gondolkodjatok el ezen egy kicsit – talán már most is van néhány jó ötletetek ehhez?”
