A főváros egyik legforgalmasabb útja, a Hungária körút százhúsz évnyi fejlődés eredményeként nyerte el mai képét: a Fővárosi Közmunkák Tanácsa által 1871-ben kiírt, a Buda és Pest egyesítése utáni városfejlesztési tervek tucatjait adó munkák egyikében a magyarországi szecesszió későbbi nagymestere, Lechner Ödön ugyanis már felvetette az akkori városhatároknál jóval kijjebb futó (így a város jövőbeli terjedését is figyelembe vevő) külső körút ötletét, ennek megszületésére azonban a Rákóczi (átadásakor még Lágymányosi) híd 1995-ös megnyitásáig kellett várni.
A tényleges út első méterei a millenniumi ünnepségek idején születtek meg, így a ma az Árpád hídtól a Rákóczi hídig tartó pesti szakaszon egy teljes évszázad építészetének lenyomatával találkozhatunk: a századfordulós, robosztus bérházakkal, a két világháború közti modern építészet elfeledett csodáival, a Kós Károly csodavilágát megidéző Cséti István tervezte villával, a kőbányai MÁV-teleppel, a szocializmus évtizedeinek szigorú, vonalzóval rajzolt tömbjeivel, illetve a rendszerváltás utáni irodaház-láz képviselőivel.
Kétszázadik epizódja felé közelítő, térképen is követhető Ismeretlen Budapest sorozatunkban ma ide kirándulunk, hogy megismerkedjünk az elfeledett szellemházzal, ami speciális helyzete miatt közel harminc éve üresen áll.
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
A hatvanas-hetvenes évek fordulóján megszületett, a Hungária körút felől csak egy csinosan ívelt erkélyekkel teli tízemeletes toronynak tűnő épület jóval több azonban egyszerű, elhagyatott háznál, hiszen a Jurisich Miklós utcai front felől jól látszik a torony mögött húzódó, apró, garázsbejárattal is rendelkező épület, illetve egy, a toronnyal azonos stílusban épült, a Szobránc utcában hosszan elnyúló ötemeletes tömb.
A komplexum egykor száznyolcvan családnak adott otthont, sőt, némi túlzással város volt a városban, ugyanis saját óvoda, diszkó, illetve mélygarázsok is tartoztak hozzá.
Ezek közül ma már csak a garázsok vannak használatban – a környező házak lakói közül parkolnak itt néhányan – , a többit ugyanis őrzik, sőt, az épületben a városi legendák szerint nem csak mozgásérzékelők találhatók, de a lakásokban még mindig találhatnánk csillárokat, bútorokat, illetve hűtőszekrényeket.
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
A már közel három évtizede fennálló állapot oka kimondottan bonyolult, hiszen az eredetileg szovjet tisztek, illetve diplomaták számára épült otthonok a Szovjetunió felbomlása után az Oroszországi Föderáció tulajdonába kerültek, a telek azonban továbbra is a magyar államé.
Az esetleg hasznosítás híre néhány évente egyébként felröppen: legutóbb 2011-ben került szóba a meglepő módon ma is jó műszaki állapotnak örvendő épületek felújítása, így a Magyarországra érkező orosz vendégek ideiglenes otthonává vált volna, a tervek azonban azóta sem váltak valósággá.
Fotó: Vincze Miklós / 24.hu
Az őrzött (a tetőn ezzel szemben jókora graffitikkel rendelkező) komplexummal kapcsolatos tervekről megkérdeztük az Oroszországi Föderáció Budapesti Nagykövetségét, akik azonban az elmúlt napokban sem válaszoltak a levelünkre.
