Az indokolatlan állami presztízsberuházások és túlárazott közbeszerzések leállításával évente akár több ezer milliárd forintot lehet megtakarítani – fogalmaztak a Tisza Párt választási programjában. A piaci várakozások szerint az új kormány hamarosan kezdeményezi a közbeszerzési rendszer átalakítását, aminek nyomán egy a leköszönt kormány gazdasági holdudvarához tartozó vállalkozói kör kiszorulhat a közösségi megrendelésekből. A nagy állami építési beruházások esetében ez azt jelenti, hogy napirendre kerülhet a nyertes ajánlatadók cseréje, a nyertes szerződések felbontása. Ehhez az új kabinetnek az elszámoltatáson túl költségvetési érdeke is fűződik.
Mint a 24.hu nemrég írt róla, a beszerzések várható felülvizsgálata veszélyeztetheti a NER-közeliként azonosított cégek bevételeit és fizetőképességét, ami adott esetben létszámleépítésekhez is vezethet.
„Egyelőre az látszik, hogy az építőipart érintő átrendeződést nézve csak a nyertes generálkivitelezők/fővállalkozók vannak reflektorfényben.
Eközben ez a folyamat egy hosszú, sokszereplős alvállalkozói/kivitelezői rendszer egészére is hatással lenne.
Ebben a láncolatban több ezer mikro-, kis- és középvállalkozás van jelen, hiszen a nagy tendernyertes cégek jelentős részben alvállalkozók felé szervezik ki a munkálatok elvégzését, a kkv-k nagy értékű állami beruházásokon vannak jelen. Számos fővállalkozó jellemzően mérnökcsapattal dolgozik, de a konkrét fizikai munkát alvállalkozói – például épületgépészeti, épületvillamossági és egyéb – szakcégkör végzi el szakmunkásokkal” – hívta fel rá lapunk figyelmét Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) elnöke.
Az érdekképviseleti vezető szerint az ágazatban rövid időn belül megkezdődhet az átrendeződés, de hogy ez milyen formán valósul meg, egyelőre nem tudják megítélni. Jelenleg az új kormány is csak ott tart, hogy vizsgálja az érintett vállalkozói szerződéseket, amelyekre a szakszövetségnek nincs rálátása.
Szerinte a fő kérdés, hogy a munkák várhatóan hogyan állnak meg, illetve milyen egyéb vállalkozói kör fejezi be azokat. Amennyiben felülvizsgálják/leállítják a közbeszerzéseket, a folyamatban lévő projektek jó része előrehaladott állapotban lesz, hiszen azokba az alvállalkozók beépítették az alapanyagokat, a munkavállalóikkal sok feladatot elvégeztettek. A tapasztalatok szerint ha ilyen nagy munkákat megállítanak, onnantól kezdve nem nagyon keletkeznek teljesítésigazolások. Ezzel szemben egyfajta műszaki felmérés, elszámolás veszi kezdetét, amely adott esetben vitákhoz vezethet, s mindez időigényes lehet – fűzte hozzá.
Az ÉVOSZ-elnök szerint kulcskérdés, hogy a kkv-k hogyan jutnak majd bevételükhöz, az optimális az lenne, ha az alvállalkozói lánc tagjai nem várnának sokat arra a pénzre, ami a már teljesített, vagy szerződés alapján teljesítendő munkák ellenértéke.
Nem lenne jó, ha a kurzusváltást az alvállalkozói lánc finanszírozná
– jegyezte meg.
Plusz 50 milliárdnyi „beragadt” pénzzel számolnak
Az ÉVOSZ-nál egyelőre nem tudják megítélni, várható-e elbocsátási hullám, vagy sem – azonban az ágazati tartozásállomány megugrását vetítik előre. A szövetségnél a 2026-ra vonatkozó építőipari előrejelzésben szinten tartásra készülnek: nagyjából a tavalyihoz hasonló mennyiségű feladat ellátását prognosztizálják, amihez körülbelül ugyanannyi munkaerő szükséges, mint 2025-ben. Létszámcsökkenésre csak a be nem tanított segédmunkások körében számítanak.
A lánctartozás (vagy körbetartozás) egy olyan folyamat az építőiparban, ahol a beruházó nem fizet a fővállalkozónak, ezáltal a fővállalkozó sem tudja kifizetni az alvállalkozókat és a beszállítókat. A fizetési lánc sérülése komoly likviditási gondokat okozhat a kkv-szektorban, ugyanakkor az önkormányzatokat, a nagy ipari megrendelőket, illetve a magánmegrendelőket is érintheti.
Koji László szerint a folyamatban lévő beruházások biztosan befejeződnek, megvalósulnak majd, a bizonytalanságot az okozza, hogy mindezt ki fizeti majd meg, s melyik cégnek, meddig áll a pénze a projektekben. Ha a vállalkozásoknak sokáig kell várniuk a pénzükre, annak alapján beindulhat egy elbocsátási hullám. Hiszen a kis cégeknek jellemzően nincsenek tartalékaik, s általában hitelbiztosítási ügyletekkel sem veszik körül magukat. A jelenlegi piaci körülmények között a kicsik feszített büdzsével dolgoznak, különösen az alvállalkozói körben erős a verseny, a NER-esnek minősített cégek megbízásainál is.
Az ÉVOSZ számításai szerint az építőipar tartozásállománya jelenleg eléri a 300 milliárd forintot, ami több ezer vállalkozás napi működését veszélyezteti.
A szakszövetség úgy kalkulál: 2026-ban a becslések szerint mintegy 8500 milliárd forintot tesz majd ki az építőipar összes teljesítése. Ebből körülbelül 35 százaléknyi rész lehet állami megrendelés. Tehát hozzávetőleg 2500 milliárdnyi állami megrendelés teljesülhet ebben az évben, ehhez arányosítva számolnak az 50 milliárdos tartozásnövekedéssel. Ez egy jelentős összeg, különösen azoknak a kkv-knak az életében, amelyeknek a portfóliójába jellemzően állami, közösségi munkákon történő szakfeladatok elvégzése tartozik – értékelt Koji László.
Várakozásuk szerint azonban a tartozási lánc sérülése csak átmeneti sokkot okozhat, hiszen a piacon megvan az a céges kör, amely átvehetné ezeket a beszerzéseket, s a megfelelő kapacitás is rendelkezésre áll.
Annál kisebb a sokk, minél rövidebb ideig tart az átmenet
– figyelmeztetett.
Akár 30-50 ezer fővel nőhet az állástalanok száma
Nógrádi József, a Trenkwalder HR-szolgáltatócég stratégiai kapcsolatokért felelős igazgatója ugyancsak aláhúzta, hogyha a nagy közbeszerzésekben érintett cégek alól kihúzzák a megrendeléseket, akkor a lánctartozások aránya növekedésnek indulhat. Ennek nyomán egy esetleges elbocsátási hullám az alvállalkozók körében indulhat be. Ugyanakkor a közbeszerzések átalakítása nemcsak az építőiparban, hanem a szolgáltatószektorban is nagyobb hullámokat vetne, hiszen például
Ám az átrendeződésben nem csak a közbeszerzésből élő cégek lesznek érintettek. Számos olyan vállalat van, amely csak azért tudott piacot nyerni, mert a kormányzati körökhöz voltak láncolva, s a politikai döntéshozatal juttatta őket előnyökhöz vagy zsíros megrendelésállományhoz. A Trenkwalder becslése szerint körülbelül háromezer cég vagy háttérintézmény tartozik az állami megrendelések kedvezményezettjei közé, melyek széles ágazati palettán mozognak, a biztosítási szektortól kezdve a telekommunikáción át az energetikáig.
Nógrádi szerint azok a cégek, amelyeknek az üzleti modellje az állami megrendelésekre épült, és a versenypiacon nem voltak valódi pozícióik, most bajban lesznek. Ezek a vállalkozások gyakran hegemóniát szereztek a piacon, ez a szerep pedig a dolgozói állomány növelését követelte meg. Ha az ágazat újra kinyílik a versenypiaci alapú működés felé, akkor hirtelen újra megerősödnek más szereplők is, amelyek igyekeznek visszaszerezni a pozícióikat. Ez egyet jelent azzal, hogy az összefonódás eredményeként nagyra nőtt cégnek megszűnik a hegemóniája. Ennek nyomán kénytelen lesz leépíteni, vagy átszervezni a működését, egy kompaktabb, átláthatóbb formába.
Az állami túlköltekezés rengeteg olyan új munkahelyet teremtett, amely a közgazdasági észszerűség alapján nem fenntartható.
A korábban piaci alapon működő cégeknél olyan létszámfelpattanások voltak tetten érhetők, amelyek az esetben, ha az állam átstrukturálja a működésüket, modellváltásra kényszerülhetnek, ami magával hozhatja a létszámleépítést. Az elmúlt években jellemzően csökkent a vállalkozások létszáma, ellenben az állam által felvásárolt cégeknél az addigi piaci működést felváltó új üzleti modellben mintegy 10-30, de volt olyan társaság, ahol 50 százalékkal ugrott meg a létszám.
A versenypiaci tevékenység azonban jellemzően jóval feszítettebb működési modellt, jóval alacsonyabb létszámot követel meg, hiszen például a piaci és a kormányzati megrendelések között árazásban jelentős különbség lelhető fel, ezek a cégek nem ahhoz az árkörnyezethez vannak szokva, amelyben az adott szektor piaci alapon működő vállalkozásai működnek.
A versenypiaci környezet konszolidált működést, hatékony szervezeti modellt kényszerít ki, ami gyakran nagy létszámú elbocsátással járhat
– jegyezte meg.
Úgy látja: amennyiben a kormányzati megrendelésekre ráépülő cégstruktúrákat át kívánják állítani versenypiaci működésre, akkor kénytelenek lesznek 10-20 százalék körüli leépítéseket kezdeményezni, máskülönben nem fenntartható a működésük. A Trenkwalder várakozásai szerint a megbízások megcsappanásával már a nyár folyamán megindulhat egy elbocsátási hullám ebben a vállalati körben.
Fontos körülmény, hogy a cégek büdzséjében a legnagyobb kiadást a bérköltség jelenti.
A HR-szolgáltató adatai szerint jelenleg mintegy 220 ezerre tehető az álláskeresők száma. Ez a nyár végéig tovább duzzadhat:
- mintegy 20-30 ezer fővel megdobhatja az álláskeresők számát a NER-közeli cégek megrendülése,
- további mozgások jöhetnek az állami foglalkoztatásban: a minisztériumok és a hozzájuk tartozó háttérintézmények átszervezése nyomán mintegy 10-20 ezer ember veszítheti el az állását.
A társaság a számításait elsősorban múltbéli statisztikai átlagadatokra alapozza: azok a kritikus időszakok – például a koronavírus-járvány és a pénzügyi válság –, amelyek nagymértékben kihatottak a gazdaság működésére, nagyságrendileg ekkora létszámmozgásokat hoztak a munkaerőpiacon. Hasonlóképpen, a korábbi kormányváltásokat követő átszervezések is ilyen nagyságrendű változással jártak.
Nógrádi József szerint fontos lenne, hogy az új kormány nagyon körültekintően járjon el, mert a munkavállalók jelentős része kényszerűen szorult bele ezekbe a rendszerekbe. Feladat lenne a valódi szakemberek megmentése az ilyen helyzetektől, meg kellene akadályozni a külföldre távozásukat, mivel már jelenleg is óriási a szakemberhiány az országban.
Nem lehet mindenkit egy kalap alá venni, s aztán elküldeni – mert így könnyen kiönthetik a fürdővízzel együtt a gyereket is
– fogalmazott.
