Az olajmilliárdos J. Paul Getty önmagában filmre kívánkozó figura volt, de a hasonló nevű unokájának elrablása pláne érthető, hogy izgatja a filmesek fantáziáját. Mégis túlzásnak tűnhet, hogy egy éven belül egy film, majd egy sorozat is feldolgozza ugyanazt az 1973-as sztorit, még ha az egyezés csak véletlen is. Sőt, a sorozat alkotói direkt el is csúsztatták pár hónappal a bemutatót, hogy ne egyszerre jöjjön ki Ridley Scott filmjével, A világ összes pénzével, mely leginkább arról lehet nevezetes, hogy ebből vágták ki rohammunkában a persona non gratává lett Kevin Spacey jeleneteit, hogy aztán Christopher Plummerral forgassák újra azokat. A film annyira nem lett nagy siker, sőt, éppen csak behozta a tetemes költségvetését, és inkább Scott iparosmunkái közé sorolták a kritikák is, semmint a remekműveit gyarapította volna.
Éppen ezért volt még tartalék a sztoriban, és az FX kábelcsatorna tízrészes minisorozata felettébb ígéretesnek is tűnt az alkotógárdát látva: Danny Boyle már a Trainspotting óta a legérdekesebb mai rendezők egyike, és ezt azóta a Gettómilliomos díjesője is igazolta, ráadásul akárcsak abban a filmben, itt is Simon Beaufoy írta a forgatókönyvet. A színészek között pedig Donald Sutherland vagy Hilary Swank neve is reményt keltő lehetett, de az igazi szenzáció a kilencvenes évek sztárja, Brendan Fraser felbukkanása, akinek lejtőre került a karrierje, miután szexuálisan zaklatták, és ugyan látható volt már a The Affairben is, itt egyenesen ő az egyik főszereplő.
A Trust (Bizalom) az elején jelzi, hogy megtörtént események ihlették ugyan, de Boyle és Beaufoy fenntartják maguknak a jogot, hogy a saját értelmezésükben mutassák a történetet, így az egyik Getty-leszármazott, Ariadne már tiltakozott is a sorozat bemutatása után, szimpla kitalációnak minősítve azt. Ez persze bennünket nem kell, hogy zavarjon, mert akármi is volt a valóság, a Bizalomban bemutatott történet az első két rész alapján rendkívül szórakoztató. Sőt, az idős Getty (őt alakítja Sutherland) kifejezetten olyan, mint a valódi volt: egy rettenetes embert ismerhetünk meg benne, akinek a társaságát még a reményteli mesés örökségért sem biztos, hogy megéri elviselni. A világ leggazdagabb embereként kiborul azon, hogy pár pennyvel emelik a Times árát, no meg a birtoka vendégei kizárólag fizetős telefont használhatnak, ugyanakkor az iszonyatos rongyrázás sem áll távol tőle, és különben is, mit várunk egy olyan embertől, akire még a gatyáját is az inasa adja fel?
Az idős és mindenkivel szigorú Getty ráadásul szabályos háremet tart, a fiaiban pedig csalódott, amiért azok – az apjuk ismeretében nem meglepő módon – inkább a drogokba és a könnyelmű életmódba menekülnek az elvárások elől. Épp ezért sokkolja különösen, amikor George, az egyetlen olyan fia, akit alkalmas örökösnek tartott, öngyilkos lesz, ő pedig kénytelen lenne választani az életben maradt három mihaszna közül valakit – ha egyszer csak nem tűnne fel a birtokon az egyik unokája, J. Paul III, akivel váratlanul jól egymásra találnak. A hosszú hajú hippi, Paul III (Harris Dickinson) ránézésre mindenben a nagyapja ellentéte, és ugyan egy évekkel idősebb színész játssza, még csak 16 éves, viszont a műgyűjtő nagyapján kívül ő ért csak a családból a művészetekhez, és a gondtalan életszemlélete is rokonszenvessé teszi, szemben a számító többi rokonnal. Mégis, róla is kiderül, hogy nem méltó a bizalomra, ezért a nagyapja eredeti ígéretével szemben mégsem segíti ki, sőt, egyenesen visszaküldi Rómába, ahol bűnözőknek tartozik egy tetemes összeggel. El is rabolják, és kezdődhet a dráma.
Ekkor lép csak színre a két valódi főszereplő: Paul III édesanyja, Gail (Hilary Swank), és az idős Getty jobbkeze, az egykori CIA-ügynök Fletcher Chace (Brendan Fraser), aki az emberrablás után Rómába utazik, hogy kezébe vegye az ügyet. Gailről hamar kiderül, hogy nagyjából az egyedüli a hatalmas Getty-klánban, akinek érdekektől mentes, emberi érzései vannak, Chace pedig az egyik legjobb figura, akit az utóbbi időben képernyőn láthattunk. Cowboy-kalapos, bolo nyakkendős, hamisítatlan texasi, aki Rómában is pont úgy viselkedik, mintha a saját ranchén járna, akár a maffiával egyezkedik, akár egy luxusszállodában barátkozik. Brendan Fraser lehet, hogy annak idején nem számított elismert színésznek, most viszont igazi jutalomjáték ez a számára, és egymaga gondoskodik róla, hogy jól szórakozzunk.
Nem mintha Boyle nem követne el mindent, ami tőle telik: ötletes és pörgős vágások, és rá jellemző meredek jelenetek követik egymást, és tökéletesen elhisszük azt is, hogy 1973-ban járunk. A kísérőzenék is tökéletesek, akár egy Scorsese-filmből is jöhettek volna, egyedül a Pink Floyd Money-ja tűnik szájbarágósnak az elején, miközben NAGYON gazdag embereket látunk bulizni Hollywoodban, de ennyi belefér. Tényleg izgalmas lesz látni, hová tart majd a sorozat, az pedig már most különösen kíváncsivá tett, hogy Beaufoy szerint, ha lesz rá módjuk, akkor nem folytatnák a sztorit, hanem inkább visszamennének a múltba, hogy megmutassák J Paul Getty I fiatalkorát, és hogy hogyan lett belőle egy ilyen szörnyeteg. De az még odébb van, most örülhetünk annak, hogy van még egy remek drámasorozat: Boyle semmi újat nem talál föl, csak hihetően és élvezetesen mesél egy nem mindennapi sztorit, és ez most elég is.
Bizalom (Trust), FX, 2018, 10 rész. Magyarországon az HBO és az HBO-Go jóvoltából látható. Értékelés: 8/10
