Az a helyzet, hogy annyi mindent lehet a Netflixen találni, hogy ha nem valami háttérrealityt keresek, akkor nem is kezdek bele a Queer Eye-ba, amiben öt meleg srác változtat át olyan teljesen átlagos embereket, akik valamiért nincsenek kibékülve saját magukkal. Már megszületett bennük az elhatározás, hogy kívülről-belülről kicseréljék az életüket, csak éppen nem feltétlenül egy csapat extrovertált queertől várnák a segítséget. Az egyik legjobb valóságshow, amivel az utóbbi időben találkoztam, és nem a népnevelő, elfogadásra biztató üzenete miatt. Pont azért okos és fontos, mert nem direkt rágja a szánkba, hogy szeressünk mindenkit: egyszerre ríkat és nevettet meg a sorozat úgy, hogy közben mégsem lesz gejl.
A Queer Eye nem új, már a kétezres évek elején elindult, a Netflix viszont most felújította a formátumot, friss arcokat hozott, és leforgatott nyolc részt. Lehetne ez egy sima átalakítós műsor, önmagában is elég egy hasonló koncepció, de közben
Teszteli a határokat, váratlan, és elsőre talán kényelmetlen helyzetbe hozza az alanyokat.
A #MeToo és a Weinstein-botrány után főleg pozitív, hogy egy új irányt mutat a Queer Eye a társadalomnak. Mindeközben a realitynek nincs szüksége kiszámítható drámai fordulatokra, nem kell ahhoz gyűlölettel indítani az átváltozni vágyó és a Fab Five (~őrületes ötös, így hívják magukat a queer stylistok a sorozatban) kapcsolatát, hogy meghatódjunk a végén.
Az első epizód kapásból szépen bemutatja, hogy mire számíthatunk, és milyen lenne egy tökéletes világ, ahol a jó szándékon múlik, hogy közeledünk a másik felé, és nem a szexuális beállítottság dönt barátságokról, vagy a gyűlöletről. Georgiában járunk, és kezdetben a redneck kamionsofőr nem tűnik annak a típusnak, aki minden előítélet nélkül haverkodna egy ízig-vérig feminin sráccal. Aztán kiderül, hogy a néző előítéletes, ha előre eldönti a reakciókat.
Annyit tudunk a főhősről, Tomról hogy nagyon magányos, és meggyőződése, hogy a „rondaságot nem lehet megjavítani”. A szokásai rabja, mindig ugyanabba a mexikói étterembe megy, mindig ugyanazt a szemetet eszi, mindig ugyanazt a túl amerikai, Mountain Dew-s margaritát issza, mindig ugyanazt a rövidnadrágot hordja. Aztán jön ez a nagyon színes és illatos öt fiú, akik megváltoztatják a saját testéhez és környezetéhez való viszonyát. Érdekes belegondolni, hogy Magyarországon egy vidéki faluban élő, mondjuk mély keresztény férfi – aki a hagyományos férfi-női szerepekben képzeli el az ideális kapcsolatot –, hogy reagálna, ha nagyon közvetlen és meleg idegenek ölelgetnék, és szeretnék jobbá tenni az életét.
A queerek nem egy szivárványt akarnak csinálni Tomból, hanem a saját eszközeikkel mutatják meg, hogy igenis meg tudják javítani az életét, megértetik vele, hogy csak az csúnya, aki elhiszi magáról. Persze lehet ez egy naiv és idealista hozzáállás, de megérinti az embert minden sztori a sorozatban. A többek között fodrászból, divat szakértőből, lakberendezőből és étkezési tanácsadóból álló csapat megy redneckhez, meleghez, katonához, bárkihez, akinek segítségre van szüksége, és kedvesen, nem durván mutatnak egy másik életminőséget.
Váratlanul megható a Queer Eye, ahol a saját nemi szerepükbe zárt karakterek fogják fel, hogy semmi nem olyan fekete és fehér, mint amilyennek hitték. Attól még, hogy abban a hitben nőttek fel, hogy egy rendes férfi arcát nem érheti mondjuk arcmaszk, még nem biztos, hogy szégyellni kell az ápoltságot. Nyilván Amerikát vagy a világot nem ez fogja megváltani, de még az is lehet, hogy egyszer a magyar tévézés és szociális érzékenység odáig jut, hogy elfér egy hasonló reality a piacon, és nem egy viccnek tűnik az ötlet.
Borítókép: Netflix
