A Belváros, illetve a Várnegyed szépségeit a Magyarországra érkező turisták és a városjárók már jól ismerik, ez azonban nem jelenti azt, hogy a Duna, vagy épp a Nagykörút vonalától távolabb kerülve ne találkozhatnánk rendkívüli történetekkel, vagy épületekkel. A térképen is követhető, Ismeretlen Budapest címet viselő sorozatunkban ezeket derítjük fel – így például a magyar szabadkőművesség egykori, Nyugati pályaudvar közelében lévő központi épületét, vagy épp az Izabella utca szecessziós csodáját, ami akár világhírt is hozhatott volna a tervezőinek.
Ma ezek szomszédságába, az ország első vasútvonala (az 1846 nyarán megnyitott Pest-Vác vonal) mentén futó Podmaniczky utca egy olyan épületéhez sétálunk el, ami már százhúsz éve nézi egykedvűen az elegáns hintókat és kocsikat, valamint a vidékről érkezett, a pályaudvarhoz közeli mindenes boltokba rohangászó embereket felváltó autósorokat és magányos kutyasétáltatókat.
A Lőwy Hermann pálinkafőzőnek (1900), Zilczer Gyula betűszedőnek (1900), Emődi Vilmos sertéshízlalónak (1914), az Építő- és Faipar Részvénytársaságnak (1917), valamint a privát és házassági tudósításokat is intéző Landau Kereskedelmi Hiteltudakozó Irodának (1928) is otthont adó épület állapota ma nem túl fényes, hiszen a homlokzaton is egyre komolyabb hiányokat fedezhet fel a gyalog ritkán járt Podmaniczky utcán valamilyen leküzdhetetlen kíváncsiságnak engedve sétáló ember, de a helyzet a kapun bejutva sem változik számottevően.
A Budapest világvárossá válását, illetve a vágányokon túli Újlipótváros megszületését egykedvűen végignéző ablakok közt megbújó két szóval azonban a vonatból kifelé bámuló utazók is felfigyelnek, hiszen már távolról látszik a némiképp hiányos, rejtélyesnek tűnő
De miért épp Toldi? Mi köze a háznak az Arany János művének köszönhetően a magyar folklór szerves részévé vált Toldihoz?
Diákként éveken át figyeltem a ház feliratát, és a legelvetemültebb elméletekkel (a rejtélyes építtető talán jobb ötlet híján kedvenc irodalmi műveiről nevezte el a tulajdonait?) álltam elő az eredetét illetően, majd a házról szóló történetek után kutattam, remélve, hogy mást is piszkál a megfejtésre váró titok.
Sajnos nem jártam azonban sikerrel, nemrégiben azonban fény derült a titok nyitjára: az 1898-ban kiadott budapesti telekkönyv szerint ugyanis a 3056. számú telek tulajdonosát Dr. Toldi Árminnak hívták, az 1928-as Budapesti Czim- és Lakásjegyzék pedig Toldy (Toldi) Piroskát jelöli meg a ház tulajdonosaként, sőt, jó eséllyel egészen az államosítás időszakáig a családhoz folytak be a lakók által fizetett bérleti díjak.
Az 1897-re, Schweiger Gyula tervei szerint elkészült négyszintes, klinkertéglás épület lakásai jórészt komfort nélkülinek készültek, hiszen jórészt nem a felső tízezer tagjainak, hanem a vasútnál, vagy a közeli boltokban, illetve vállalati központokban dolgozóknak kellett megfelelnie. Földszinti üzlethelyiségeit az 1948-ban beköltöző KÖZÉRT egyik boltja miatt többször is átalakították, sőt, 1954-1970 közt több lakást is feldaraboltak, illetve átalakítottak, mégis megmaradt a bája, bár a belső tér leginkább a romantikus omlásközeliség kategóriájába esik:
Gótizáló, a karbantartás hiánya miatt foltossá és sötétté vált téglahomlokzata ma is büszkén emelkedik a vágányok fölé, bár az ablakok feletti díszítőelemek néhol már hiányoznak, és a vakolt részeket, valamint a díszítőelemeket is csak a Sors kegyelme tartja a helyén.
Schweiger (1881-1942) munkáinak jó része sem maradt meg azonban sokkal jobb állapotban, hiszen az Aradi utcában lévő lakóházáról a nyáron életveszélyessé vált darabokat szedtek le, a Rákóczi úton álló Luther-udvar, illetve a belső udvarában álló, a Szlovák Ajkú Evangélikus Egyházközség egykori templomaként ismert egyházi épület, valamint a nagykanizsai Lazsnaki kastély is elég szomorúan fest. A Mikszáth tér egyik szép téglaarchitektúrás homlokzatú, Velencébe illő épületét is jegyző építész életművéről egyébként máig sem született átfogó munka, pedig változatos stílusú, illetve méretű épületei a főváros számtalan pontján felbukkannak.
