A bulinegyed nem tegnap nőtte ki magát, évek óta kérdéses, hogy meddig lehet feszíteni a húrt, de a lakók csak idén nyáron fogtak össze. A szórakozóhelyek éjféli bezárását követelik, hogy végre számukra is élhető legyen a környék. Amíg június környékén még nem esett szó az éjféli zárról, addig most a VII. kerületiek egy része nem lát más lehetőséget. Békét és csendet remélnek az októberre ígért rendkívüli üléstől, amelyen az önkormányzat szavazhat a bulinegyed jövőjéről. Akár a javukra is dönthet a testület, és jöhet a csendrendelet.
A Gozsdu az oka mindennek
A bulinegyedről szóló cikksorozatunk előző részében arról írtunk, hogy a környék már a XIX. században sem volt problémamentes, többek között Kossuth Lajos és Mikszáth Kálmán is felhívta a figyelmet a Király utca mentén kialakult áldatlan állapotokra, különös tekintettel a Kék Macska fogadóra.
Később aztán csendesebb időszakok következtek, és a Gozsdu se volt mindig egy kis-Siófok, 10 évvel ezelőtt szinte kongott az ürességtől. Aztán lassanként elindult valami, a századfordulón is üzletsorként és bérházként működő Gozsdut felújították, és átadták 2009-ben. Az első években szinte üresen állt a Király utca 13. és a Dob utca 16. között húzódó átjáró. Az üzlethelyiségeket 2011-2012-ben alakították ki, és csak ez után, 2013 körül robbant be. A környéken ráadásul kedvezményesen, lépcsőzetes bérleti díjjal, szerkezetkész, kialakítandó üzlethelyiségeket kaptak a bérlők.
Aki már a 2000-es évek elejétől a Király utcában lakik, a Gozsdu tőszomszédságában, állítja, hogy mindennek az átjáró az oka. Vonzza a buliturizmust, azóta nem szalonképes a környék, amióta megtelt a Gozsdu. Azóta rendszeresen ürítenek a kapujukba, a kapualjba, elé, rá, mellé, a Király utcának háttal vagy előre, ahol és ahogy éppen esik. A kapujuk zárját már nem cserélik, tarthatatlan az azt lerugdosók tempója, a kaputelefon kijelzője szintén el van törve. De állítólag pont előttük ül esténként egy prostituált is, aki a lepattanóra hajt az utcán.
Noha a bulinegyed úttörője, a Szimpla Kert már 2004-ben megnyílt, és gyorsan Budapest egyik látványossága lett, az igazi káosz csak 10 év múlva alakult ki a környéken. Ez a káosz pedig odáig fajult, hogy a Facebookon gyakorlatilag lehetetlen kordában tartani az indulatokat, a régi harag egyesült az újjal. A lakók egy része összefogott, és együttes erővel próbál tenni a bulinegyedben érvényben lévő csendrendelet – illetve annak gyakorlati hiánya – ellen.
A napi szinten érkező helyzetjelentéseket, szemetes utcákról készült képeket a helyiek az Élhető Erzsébetváros nevű csoportban beszélik ki, amit még Garai Dóra, az oldal egyik adminja több társával május közepén alapított. Azóta több mint ezer tagot számlálnak, és Garaiék olyan régi lakókat is megkerestek, akik évek óta küzdenek az igazukért. Maguk mellé állították a Szimpla Kert Szomszédai blog alapítóinak egy részét, akik annak idején a nyilvánosság helyett jogi útra terelték az ügyet.
A bulinegyed lakóinak legradikálisabb része – azaz a Facebook-csoport – egy pontért harcol, ezután jöhet bármiféle kompromisszum. Garai Dóráék szeretnék elérni, hogy az önkormányzat törölje el a 9/2013. (II.22.) önkormányzati rendelet második számú mellékletét,
Ez már önmagában elindíthat egy jogi vitát, ennél viszont fontosabb, hogy a lakók miért látják úgy, hogy csak a csendrendelettel érhetnek el változást.
Garai Dóra leszögezte, hogy ő a szélsőséget képviseli, és ezt belátja – a másik oldalról olyat is hallottam, hogy semmilyen formában nem hajlandó a tárgyalásra. Addig nem kíváncsi a szórakozóhelyek álláspontjára, amíg bele nem mennek a korai bezárásba. Ezt az egész csoport nevében is mondhatja, szerinte messze nem most kezdődött el a zúgolódás, elvégre ott volt korábban a Szimpla Kert Szomszédai blog is, az önkormányzatnak volt elég ideje, hogy a lakók kedvére tegyen, és feloldja a vendéglátósok és a kerületiek között feszülő ellentétet.
Úgy hallottam, hogy a Szimpla azok közé a helyek közé tartozik, ami még egész ügyesen próbál lavírozni a lakók és saját érdekei közt, ám amikor erre rákérdeztem Garainál, azt a választ kaptam, hogy
könnyű olyat mondani, hogy nincs akkora probléma egy szórakozóhellyel, ami mellett már alig laknak.
Egyből hozzátette, hogy most is ott van az a tábla a Kazinczy utcánál, ami arra figyelmeztet, hogy egyszer itt emberek laktak. Az más tiszte, hogy eldöntse, mennyire kell beletörődnie bárkinek, hogy egy kerület funkciója és lakókörnyezete átalakul. Az viszont igaz, hogy ez az az utca, ami a Király után a legnagyobb embertömeget kapja. A Szimpla előtt a sarokig kígyózó sorok állnak, és még akkor is nehéz kiszűrni a legelvetemültebbeket, ha jó pár szórakozóhely – éppen a korábban kiépült, kultikus helyek – már egy ideje távolt tartja magától a legénybúcsús csoportokat.
A kevésbé szélsőséges, de már sokat látott, felbőszített lakók a Király utcában fél karjukat odaadnák a csendért. Azt mondják, takarítják az utcát, de az semmire nem elég. A kukák kicsik, több kéne belőlük, a nyilvános vécékről nem is beszélve. A rendőrség a tapasztalataik szerint félrenéz, vagy tehetetlen. A legtöbbször éppen nem látják, amiért kihívták őket, és mivel az egyik leggyakoribb panasz a köztéri pisilés, ez nem is meglepő. A legtöbben már megtanulták, milyen kulcsszavakat kell kerülni, ha felhívják az illetékeset. Állítólag a rendbontók bizonyos létszáma alatt nem érkezik a helyszínre senki.
Garai Dóra a kerületben született, látta, honnan indult a bulinegyed, és hova fajult. Biztos benne, hogy ma már nem nagyon lehet olyan körülmények között felnőni, mint ahogy neki sikerült. Azzal sem ért egyet, hogy ne lehetne átszokni egy másik idősávra a bulizásban, ha bevezetnék a csendrendeletet. Ez mindennek az origója, csak utána lehet szerinte építkezni, és a szórakozóhelyekkel együttműködve rendet tenni a bulinegyedben.
A kerületnek ez a része (Belső-Erzsébetváros – a szerk.) így is komoly szívességet tett már azzal, hogy elfogadta azt, hogy körülbelül 500 szórakozóhely betelepült. Azt gondoljuk, hogy nem rajtunk van a sor, hogy engedjünk. Nem fordulhat az elő, hogy a vállalkozások profitja előtérbe kerüljön az emberek alapvető jogaihoz képest.
A másik oldal nem osztja az Élhető Erzsébetváros véleményét, látják, hogy baj van, de nem zárnának be éjfélkor. A soron következő rendkívüli önkormányzati ülésen – ahol éppen a bulinegyed jövőjéről döntenek – azok a vendéglátósok, akikkel találkoztam, elképzelhetetlennek tartják, hogy az önkormányzat kivegye a rendeletből azt a bizonyos kettes számú mellékletet, és rájuk csukja az ajtót éjfélkor.
Garai Dóra viszont a csoport nevében éppen az ellenkezőjét mondja. Igenis benne lehet a pakliban, hogy a szórakozóhelyeket térdre kényszeríti Vattamány Zsolt polgármester, aki hónapokig nem állt szóba velük. Nekünk pedig egyszer sem sikerült interjút egyeztetni a polgármesterrel, hiába kerestük Erzsébetváros sajtóosztályát az ügyben.
A kerületi tévének viszont nyilatkozott Vattamány, és elismerte, hogy a probléma nem ismeretlen, dolgoznak az ügyön.
Az, hogy konfliktusok vannak lakók között, szomszédok között, az természetes, de itt ennél sokkal többről van szó. És azt is kell mondanom, hogy a probléma valós. Nem csak most jutott eszükbe az emberek egy részének, hogy a bulinegyed zajt okoz és problémát jelent. Ez folyamatosan jelen van már több mint 10 éve.
– mondta határozottan a polgármester a Pirkadat című műsorban augusztus közepén.
De nem Vattamány Zsolt az egyetlen, aki foglalkozik a témával, több önkormányzati képviselő sietett a bulinegyed segítségére, hogy aztán kitessékeljék a csoportból, mint a Párbeszéd Magyarországért önkormányzati képviselőjét, Szücs Balázst. Garaiék szigorúan veszik, hogy a pártpolitikát távol tartsák a kezdeményezésüktől, el akarják kerülni, hogy bárki a hátukon kapaszkodjon fel a választásokig. A képviselőknek csak egy kérdést tettek fel.
Aki pedig kikerülte a kérdést, nem adott egyértelmű választ a szórakozóhelyek záróráját illetően, az kikerült a bizalmi körből. Szüccsel még az egyik első lakossági fórumon találkoztam, pár hónappal később viszont már hosszú kommentáradat után szakadt meg a kapcsolata a csoporttal. Szücsék nem adták fel, jelenleg is zajlik egy közvéleménykutatás, egy kérdőív formájában kérik ki Ujvári-Kövér Mónika önkormányzati képviselővel és Dr. Oláh Lajos országgyűlési képviselővel a helyi lakosok álláspontját Belső-Erzsébetváros problémáiról.
Az eredményre még egy kicsit várni kell, de akad olyan vélemény, ami a szórakozóhelyeket úgy, ahogy van, kitenné a környékről:
Egy diszkónak – mert azért valljuk be, hogy az Instant és Fogasház diszkó és nem pedig kocsma – soha nem lehet helye egy lakóövezeten belül, társasházakkal körülvett helyen, ahol a hang a ház falak és a homlokzatok között verődik jobbra-balra.
A kérdőív olyan kérdések tesz föl, hogy a lakók szeretnék-e, ha az önkormányzat szigorúbban szabályozná az éjszakai nyitva tartást, és hogy az állam adjon-e vissza többet a központi adóbevételekből, amit a bulinegyed termelt ki. Egy olyan javaslat is született, hogy mi volna, ha módosítanák a dohányzásról szóló törvényt, hogy lehessen cigizni elkülönítve beltéren. Arra a kérdésre, hogy a lakók milyen további javaslatokat tennének a környéken, a legtöbben több nyilvános vécét, kukát és közterület-fenntartót emlegettek.
Bulinegyedes sorozatunk következő részében a másik oldalt, a vendéglátósok álláspontját ismerheti meg.