Kultúra

Már Kossuth Lajos is nekiment a bulinegyednek

Jánossy Villő
Jánossy Villő

újságíró. 2017. 09. 27. 20:31

Az elmúlt hónapokban a csapból is a bulinegyed folyik, amelynek lakói hosszú idő után fellázadtak a Belső-Erzsébetvárosban kialakult pokoli állapotok ellen. A konfliktus látszólag egyszerű: a lakók pihenni, a turisták szórakozni, az önkormányzat és a vendéglátóhelyek pedig minél több bevételt szeretnének. A helyzet azonban ennél sokkal zavarosabb, így egyelőre a megoldás sem körvonalazódik. Cikksorozatunkban megpróbáljuk kibogozni a szálakat, az első részben áttekintjük, hogyan eszkalálódtak a nyár eseményei, és bemutatjuk, hogy a bulinegyedben már a 19. században sem volt minden rendben.
Korábban a témában:

Június elején egy lakossági fórummal elindult a lavina. A kerületi lakók megelégelték, hogy Belső-Erzsébetvárosban egy egész éves fesztivál zajlik, hajnalig üvölt a zene, ordítoznak a bulizók, a környék pedig egyetlen hatalmas köztéri vécére hasonlít. Elköltözni nem akarnak, éjfélkor bezáratnák a vendéglátóhelyeket.

A fórum után felgyorsultak az események. Kiderült, hogy a VII. kerületi önkormányzat még februárban kitiltotta a buliturizmus első számú célpontját, a beerbike-okat, majd nyár elején Terézváros is követte a szomszédját. A lakosok viszont messze nem elégedtek meg azzal, hogy pár tízfős csapat ezentúl máshol fog pisilni, vagy máshova megy inni. Amíg június elején a Massolit kávézóban még a fórumosok nem követelték a csendrendelet felülbírálatát, nem záratták volna be a szórakozóhelyeket éjfélkor, addig most ott tartunk, hogy kivetetnék a csendrendeletből azt a mellékletet, ami lehetővé teszi, hogy Belső Erzsébetvárosban,

a Király utca, a Károly körút, a Rákóczi út és az Erzsébet körút páratlan oldala által határolt területen reggel 6-ig tartsanak nyitva azok az üzletek és szórakozóhelyek, amelyek alkoholt is árulnak.

A Király utca és Kis Diófa utca torkolata. Fotó: Fortepan

Nyáron a helyzet egyre rosszabb lett, az önkormányzat mintha csak bűnbakot keresne. Menesztették a VII. kerület rendőrkapitányát, Kiss Szabolcsot. A sajtóban úgy terjedt el a döntés, hogy a kerület beáldozta Kisst, amiért elment volna a július 13-i lakossági fórumra, amit az Élhető Erzsébetvárosért civil csoport szervezett. Állítólag a Budapesti Rendőr-főkapitányság nem engedélyezte a részvételt. Augusztus végén az is kiderült, hogy Kiss Szabolcs volt rendőrkapitány 2016-os beszámolóját a menesztése előtt alig másfél hónappal fogadták el. Kiss helyére Csintalan Pál alezredes került, és hirtelen, egyik napról a másikra megjelentek az utcán a rendőrök és a közterület-felügyelet. Az utóbbi hetekben feltűnően megnőtt az intézkedések száma, legutóbb 19 embert állítottak elő.

Tizenkilenc embert vittek el a rendőrök a bulinegyedből
Garázdákat, drogfogyasztókat és egy dílert vittek be.

Az elmúlt hónapokban folyamatos egyeztetések zajlottak, a kerület egy biztonsági céget is megbízott a főszezon előtt, hogy javítsa a közbiztonságot és a köztisztaságot. A Valton-Sec Kft. nyerte el a pályázatot, és szeptember 17-ig majdnem 22 millió forintért őrizték heti három napban, este 8-tól hajnali 4-ig a forgalmasabb területeket. A bulizó tömeget nem sikerült visszaszorítani, a Facebook-csoportokban naponta kerülnek fel képek az esti és a másnap reggeli állapotokról, de a valtonosok tényleg két-háromfős csoportokban álltak majdnem minden utcasarkon.

Több mint húszmillióért védik a valtonosok a bulinegyedet
Szeptember 17-ig védi a Fidesz kedvenc biztonsági szolgálata Belső-Erzsébetváros legforgalmasabb részeit.

A bulinegyed problémája most csúcsosodott ki, de nem egy új jelenségről van szó. Rogán Antal miniszter javaslatára még 2013-ban vezették be a romkocsmaadónak becézett felügyeleti díjat. Százmilliós bevételről lehetett olvasni, ami fedezhetné a takarítás jó részét. A rendelet alapján ugyanis ebből a felügyeleti díjból kellene fizetni az éjfél után nyitva tartó helyek után keletkező szemét eltüntetését, illetve a közbiztonsági feladatok pluszköltségeit. Messze nem sikerült viszont hozni az elvárt számokat. Nemhogy 100 milliót, de 11 milliót is alig gyűjtött be az önkormányzat.

Cikksorozatunkban a múlt századig visszamenőleg ismerheti meg a bulinegyed rövid történetét napjainkig. Megkerestük azokat a lakókat, akik a kocsmatúrák gócpontjainál élnek, és azokat a helyeket is, ahonnan a britek kiömlenek az utcákra, hogy ők hogyan oldanák meg Belső-Erzsébetváros gondjait. Összeszedtük, mennyit hoz ez az alig egy négyzetkilométeres terület, mennyire ugrottak meg az ingatlanárak az elmúlt években, és a kerületnek mennyibe fáj egy szombati másnap.

Dohány utca – Károly körút sarok. Fotó: Lissák Tivadar / Fortepan

A bulinegyed annak idején is bulinegyednek indult

Erős csúsztatás azt mondani, hogy a bulinegyed 100 éve is ugyanilyen volt, de az igaz, hogy Belső-Erzsébetváros mulatónegyed, mióta az eszét tudja. Előtte pedig csöndes időket élt, művelt kertek húzódtak a kocsmák helyett, már a 18. században létezett a Dob és Király utca, csak éppen más nevet kaptak. Később parcellázták fel a környéket, és a VII. kerület körúton belüli szakasza megkapta a mai körvonalait. Hosszúkás telkeket kerítettek körbe, és megjelentek a keresztutcák, amelyek még most is a környék eredeti funkciójára utalnak. Kertész, Nagy diófa, Akácfa utca – ezek mind a kertváros maradványai.

Nem sokkal később Hild József 1805-ös városterve megakasztotta a spontán városfejlődés szakaszát, újabb keresztutcák alakultak. A 19. század derekán pedig az 1838-as árvíz hozta a változást. Pest soha nem látott károkat szenvedett, 4254 lakható házból 2181 dőlt össze és 827 épület rongálódott meg. A bulinegyed szempontjából ez azért érdekes, mert a város rehabilitációja következtében indulhatott meg a zártsorú építkezés. Az agglomerációs hangulatot felváltotta a városiasodás, az egyszintes házak helyett emeletesek épültek.

Ekkoriban már állt a környék igazi szíve, az Orczy-ház, a Király utca és a Madách tér között. Ez volt Terézváros kereskedelmi központja. A Madách teret egy időben Zsidó piacnak hívták, a korabeli beszámolók szerint bármit meg lehetett szerezni arrafelé. Az Orczy kávéház börzéjén gyűltek össze a kereskedők. Az Orczy-ház a zsidó közösségek fellegváraként működött, a maga idejében Pest második legnagyobb és legjövedelmezőbb épületeként tartották számon a Városháza után (Károly kaszárnya, a Károly körút páros oldalán), állítólag óránként egy aranyat termelt.
Miért egy ilyen kis területen kereskedtek a zsidók, miért pont itt nőtte ki magát a vásárlónegyed?

Egészen az 1783-as türelmi rendeletig a zsidók nem települhettek be a városba, ezután viszont vehettek és művelhettek földet, bérelhettek lakást. A VII. kerületet gettószerűen lakták, elvégre a városlakók csak annyit kértek, hogy ne telepedhessenek le a Belvárosban és Lipótvárosban. Ez a kikötés 1815-ben megszűnt, a zsidó családok azonban maradtak az Orczy-ház környékén. Hatalmas volt a nyüzsgés, ami nem állt meg a sarokháznál. A Király utca volt a főutca, több kétes hírű mulatóban lehetett szórakozni, mulató- és kéjnegyedként működött a környék. Elég csak a Kék Macskát említeni, ami egyszerre volt dalárda és bordély.

Az orgiák, a kiélt sanzon-énekesnők, a frivol couplettek hajléka. Közmondás, hogy ahol húsz megtelepszik, ott mindjárt pálinkamérést kell nyitni.

– Mikszáth Kálmán a Kék Macskáról a Kaszinótól a Beleznay-kertig című írásában az Urbface forrása alapján.

A kiegyezés idején sűrűn lakták a Király utcát, körülbelül 7500 éltek ezen a szakaszon, és a beszámolók kifejezetten koszosnak írják le. Ha pedig pár sarokkal lejjebb sétáltak az urak, a Kazinczy utcai Wichmann-ház már a XIX. század derekán állt. Itt készült a magyar kártya, később pedig bordélyként is üzemelt.

Király utca – Akácfa utca sarok. Fotó: Fortepan

1841-ben Kossuth Lajos emlékezett meg a Pesti Hírlapban a 19 századi bulinegyed problémáiról.

Túl nagy a forgalom, rendezetlen, hatalmas a por.

– írta.

Felügyeleti díj helyett Kossuth fasorok telepítését javasolta, de ahogy az ábra mutatja, nem valósult meg az elképzelése. Abban viszont teljesen igaza volt, hogy a már közigazgatásilag is (páros oldal: Terézváros, páratlan oldal: Erzsébetváros) kettévált Király utca nem bírja el a tömeget. Az egy dolog, hogy mulató- és vásárlónegyednek adott helyet a kerület, de itt kocsikáztak ki a pestiek a ligetbe. Az Andrássy út még gondolatban sem létezett, amikor a Király utca már megkapta kora beerbike-jait. Az igazi elegancia helyett bűz és kosz a város közepén. Csak akkor enyhülhetett a teher Belső-Erzsébetváros vállán, mikor gróf Andrássy Gyula párizsi mintára megálmodta a terézvárosi sugárutat egyenesen a Városligetig. Széles, színes, szagos út igazi, modern fakockákkal, fasorokkal, később városi palotákkal.

A Király hangulata viszont egész más lehetett, iparosok, kereskedők, kocsmárosok szigete, magas népsűrűséggel.

Nem valószínű, hogy a 19. századi Petőfik úgy buliztak, ahogy ma a britek a Kazinczy utcán, és egy egész üzletág épült az itatásukra, de zajlott az élet több mint 100 évvel ezelőtt is.

A Kék Macskának nagyobb a híre külföldön, mint Petőfinek, a tokaji bornak, magyar lónak, sőt még mint a tiszaújlaki bajuszpedrőnek, pedig az utóbbi mindenütt kapható, az Arany-szarvtól az Északi-sarkig. Jártak is a csudájára e karmos állatnak. Helyébe azonban inkább oda illett volna a kék disznó.  Ami a dalcsarnokban hangzott, az nem volt nyávogás, az röfögés volt: még pedig olyan, hogy a dragonyos káplár is bele pirulhatott.

– Dr. Ágai Adolf (1836-1916) humorista-újságíró feljegyzései a Kék Macska mulatóról.

Borítókép: Schmidt Albin / Fortepan

Felhasznált források: Fábián Gáspár: Budapest Városépítéséről,  Frojimovics Kinga, Komoróczy Géza, Pusztai Viktória, Strbik Andrea: A zsidó Budapest

vissza a címlapra

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.