A film, amely egy vagina belsejéből indul

Kedves olvasó, itt a cikk elején elnézést kérek a botrányos genitális felütésért. Bevallom, a hatásvadászat gyarló eszközével éltem a címben, de ha azt mondom, itt egy francia erotikus thriller, azt, lássuk be, nem biztos, hogy ön lekattintja, akkor pedig nem értesül erről a remek moziról, amely épp Karlovy Vary filmfesztiválján szerepel, de jó hír, hogy ez év őszén a magyar mozikba is megérkezik. Pedig a Dupla szerető szexuális perverzióink újabb mélységeibe kalauzol, amely úton úgysem járunk eleget.

A gyönyörű ex-modell Chloénak fáj a hasa. Mindig fáj neki, és a nőgyógyász szerint semmi oka rá, így pszichoszomatikus betegségre gyanakodva pszichoterápiára küldi a fiatal nőt. A terápia jól halad, Chloé sokkal jobban érzi magát, ám az üléseknek mégis közös megegyezéssel véget vetnek, ugyanis a terapeuta és páciense kölcsönösen vonzódni kezdenek egymáshoz. Az orvosetikai aggályok elhárultával a pár szerelme szárba szökken, össze is költöznek, ám Chloé a költözéskor talált kacatok hatására gyanakodni kezd, hogy szerelme, Paul titkol valamit. A hasfájások visszajönnek, a gyanúval együtt, így Chloé nyomozni kezd, és döbbenetes infóra bukkan: kiderül, hogy szerelmének nem csupán van egy ikertestvére, de a férfi, Louis szintén pszichoterapeuta, még ha a módszerei elég alapvetően különböznek is a megszokottól, erőszakos és bunkó, de ellenállhatatlan, és a film címéből már különösebb spoilerveszély nélkül is rájöhet, aki akar, hogy merre felé indul tovább a sztori. Az események egyre sötétebb színezetet kapnak, az egyáltalán nem derűs múlt csontvázai nagy erőkkel potyognak ki a szekrényből.

François Ozon szokásához híven most sem éppen visszafogott szemlélettel dolgozik. Még szerencse: Karlovy Vary felhozatalából eleddig nem igazán sikerült kimagaslóan erős mozikra beülni, még a rendszerint brutálisan bizarr sztorikkal és karakterekkel sokkoló Michael Haneke új mozija, a Happy End is viszonylag lapos volt. Így a Dupla szerető első képsoraira néma

végre!

felkiáltással reagáltam, nem kimondottan azért, mert annyira igényelném  botrányfilmeket, inkább csak hogy történjen végre valami erős, valami nem könnyen feledhető a filmvásznon – és akárhogy is sikerül a végére, akármennyi bugyutaság is akad, a Dupla szerető semmiképp sem könnyen feledhető mozi.

Bugyutaságból pedig jócskán akad. A lányeget nem fogom lelőni, de annyit elárulok, a filmben történik egy Nagy Csavar, húha, lélektani, erotikus thrillereknél sosem láttunk még ilyet – és a film maga is folyamatosan sejteti, hogy oké, hogy amit látunk, az bizarr, de valami lappang még itt, és a film körülbelül egyharmadától kezdve folyamatosan találgat a néző, hogy vajon mi is lesz az a valami. A válasz tulajdonképpen mindegy is, az említett bugyutaságok viszont csak ennek a tükrében értelmezhetők, ugyanis olyan csavart tenni egy filmbe, ami alapjaiban változtat a sztorin, lehet ugyan, de nem árt tisztázni, hogy akkor pontosan mi és hogy is van. Vagy lehet az, ahogy Ozon csinálja, hogy tulajdonképpen nem kell nekünk mindent érteni, a feszültség így is megvalósul, ami a film tulajdonképpeni célja.

A feszültségteremtés márpedig sikerül, a bársonyos fényképezésű, sokszor zavarba ejtő erotikájú, felkavaró jelenetek önmagukban is erősek – érdekes megfigyelni, mennyire nem tudunk mit kezdeni a szexualitással a mozivásznon, egy-egy kizökkentőbb jelenetnél tömeges nevetgéléssel löki ki a feszültséget a közönség. A kontraszt pedig, ami az ikerpár két tagjának világát hangulatilag is, vizuálisan is elválasztja, tovább erősíti ezt a feszültséget, ráadásul a történet is – mely a Lives of the Twins című novella lapján készült, Joyce Carol Oates tollából, aki eleve fordulatos írásairól ismert – látványosan nagy dinamikai ívet ír le, így a néző figyelme végig fennmarad, egyes jelenetek egészen nyomasztóan feszültek.

Mindehhez az Ozontól megszokott erős látványvilág és gyönyörű operatőri munka, valamint a francia filmművészettől megszokott érzékiség társul, ez utóbbi a főszereplők alakításainak is nagyban köszönhető. Ráadásul az erotika sem öncélú, ami pedig, sajnos, Ozonnál előfordult már – itt viszont a botrányfaktor emelése helyett a szex a történet és a karakterek mozgatórugóinak szerves eleme.  Karcos, néhol egészen bizarr, horrorba hajló elemekkel megtekert thriller a végeredmény olyan képekkel, amelyek messze nem csak a testnedvek miatt lesznek emlékezetesek.

Dupla szerető / L’amant double – színes, francia erotikus thriller, 107 perc – 7/10