Kellett már egy olyan sorozat, mint a Csajok. Az most mellékes, ki melyik táborba tartozik, azaz, kinek áll fel a hátán a szőr Lena Dunhamtől, és ki imádja a feltűnési viszketegségével együtt. Dunham 2012 áprilisa óta lavinát indított el, és megmutatta, hogy a Szex és New York női csak a képernyőn léteznek, messze nem az átlagos, nagyvárosi, dolgozó nőket testesítik meg. Hat évad után most vasárnap ment le az utolsó rész, meglepő befejezést (vagy meglepően átlagost, életszerűt) kapott a sorozat, de a spoilerekről később, sokkal fontosabb, hogy mit kaptunk a Csajoktól.
Ez annyiból igaz is, hogy mind a kettő New Yorkban játszódik, a párkapcsolati krízisek kapják a legnagyobb szerepet négy, teljesen különböző barátnő életén keresztül. Hannah (Lena Dunham), az önző, még be nem futott író, akinek általában a férfiakkal sincs túl nagy szerencséje, Jessa (Jemima Kirke), a hippi, a szexuális szabadság lelkes hirdetője, Marnie (Allison Williams), a tipikus tökéletes nő karikatúrája és Shoshanna (Zosia Mamet), a későn érő, szervező-típus. Ja, és a Csajok Mr. Bigjét, Adam Sacklert (Adam Driver) se hagyjuk ki. Driver egyrészt a sorozatnak köszönheti a karrierjét, itt fedezték fel, másrészt a legérdekesebb karakter is az övé. Egy önimádó, alkoholistából lett szexfüggő volt az elején, majd apránként szerette meg a néző, és jött rá, hogy Adam a legnormálisabb a szereplők közül.
Ám ezen kívül a Csajoknak semmi köze Carrie Bradshaw-ékhoz. Főleg itthoni szemmel a Szex és New York Carrie-je, Mirandája, Charlotte-ja és Samanthája egy alternatív valóságban éltek. A világ egyik legdrágább városában simán el lehetett éldegélni heti egy cikkből. Sőt! Carrie Bradshaw luxusban vegetált egy halom méreg drága holmi között, miközben a nagymenő ügyvéd Brooklynba kényszerült. Utólag visszagondolva nem voltak igazi konfliktusok, krízisek. Hogy sajnálnánk meg ma Carrie-t, hogy egy szobányi Manolo Blahnik cipő mellett nem marad pénze, hogy megvegye a védjegyévé vált manhattani lakását?! A Csajokkal viszont együtt lehet érezni. Valós helyzetekről, problémákról beszél sokszor idegesítően túlzóan. De ettől is működik. Amíg a Carrie Bradshaw-t alakító Sarah Jessica Parker azzal a kikötéssel vállalta a szerepet, hogy a melltartó a maximum, addig Lena Dunham minden részben igyekezett az arcunkba tolni a testét a hibáival együtt. És mielőtt még belemennénk a sorozat legtöbbet vitatott részébe, fontos ideszúrni, hogy
A 90-es évek végének, 2000-es évek elejének egy Carrie Bradshaw-ra volt szüksége, egy új alaptípusra, hogy aztán a hibáiból tanulva az HBO megcsinálja Lena Dunham ötletét. Dunham viszont túllőtt a célon, és nem bírta ki, hogy ne mondja el minden részben a maga módján, hogy a nő mindenhogy szép. Szép felesleggel, szép felesleg nélkül, és a szex sem mindig mutat olyan jól, ahogy azt fejben elképzeljük. Lena Dunham a lehető legegyszerűbben hangsúlyozta az új női ideált.
Akkor is, ha nem kellett, ő pucér volt. Ez egy részről iszonyú bevállalós, láthatóan nem állítgatták órákig, melyik pózban mutat a legjobban a melle. Aztán átesett a ló túloldalára, és szinte rájátszott, hogy direkt előnytelenül nézzen ki. Rengetegen kritizálták, hogy ez már sok. Igazából szerintem is megállta volna a sorozat a helyét a pucér Dunham nélkül. A kezdeti lelkesedés, és évaddarálás után meguntam, hogy Hannah Horvath karaktere nem újul meg. A második évad végére úgy voltam vele, hogy ugyanolyan káros, ha valaki szerint csak a tökéletes alakkal lehet szép egy nő, mintha valaki a saját hibáit próbálja folyamatos önigazolással kompenzálni. Értem, hogy kisebbségi komplexusod van, nem kell minden alkalommal levenned hozzá a gatyád, hogy bizonyítsd az ellenkezőjét! Szóval két évadnyira megsértődtem, elegem lett Hannah-ból. Aztán az ötödiknél kapcsolódtam be újra, és jöttem rá, mennyit fejlődött a sorozat, azonnal behoztam a lemaradást. A Csajok nem akart folyamatos happyenddel egy idilli romkomot lerakni az asztalra.
Főleg az utolsó évadra igaz, hogy Lena Dunham nem kért a kiszámítható befejezésből. Vegyük csak az Adam-szálat. Ő volt Hannah számára a férfi, egy-két futó kapcsolatot leszámítva végig Adam maradt a nagy szerelem. Az elején Adam, a maga agresszív módján irányított, csak a testiségnek hagyott teret, aztán lassanként lett emberi, és Hannah barátja, társa. Ott jött a nagy csavar, hogy Adam beleszeretett Hannah legjobb barátnőjébe, Jessába. Sose tudott igazán megbocsátani, nem voltak felesleges körök, hogy meggyőzze magát, el tudja felejteni a kapcsolatukat.
A következő okos húzás, hogy Hannah karaktere teherbe esett. Nem a nagy szerelmétől, hanem egy random szörfedzőtől, aki köszönte szépen, de nem kért a családosdiból. Hannah eldöntötte, hogy ha törik, ha szakad, felneveli egyedül a fiát. Úgy is alakulhatott volna, hogy Adammel pont a terhesség hozza őket össze. Adam egy pillanatra meggyőzte magát, hogy Hannah-val összetartoznak, és részt akar venni a gyereknevelésben, aztán hamar visszarántott minket a sorozat a földre, hogy ez nem működik ilyen egyszerűen.
Ha pedig ez nem lenne elég, a barátai sem tartottak ki Hannah mellett. Egyszerűen nem élte túl a négyük köteléke az éveket. Eltávolodtak egymástól, és ezt ki merte mondani a sorozat. Shoshanna, aki már alig szerepelt az utolsó évadban, megválaszolta a kérdést, már nem barátok, kész, nincs ezen mit erőltetni. Hannah-t ez nyilván a padlóra küldhette volna, hiszen teljesen egyedül maradt, de végül Marnie sietett a segítségére. Projektként tekintett Hannah anyaszerepére, mint örök maximalista és kontrollfreak kijelentette, hogy győzött, ő nyerte meg a legjobb barát titulusát.
Hannah megszülte a fiát, Grovert, és vidékre költözött, egy egyetem közelébe, ahol tanári állást kapott. Marnie leköltözött hozzá, hogy saját boldogtalanságát próbálja egy kicsit takargatni a dadaszereppel. Három kapcsolatra koncentrál a finálé, Hannah és Marnie egészségtelen, haldokló barátságra, Hannah és az anyjáéra, valamint Hannah és a fiáéra. Nincs visszaút, mindegy, hogy Hannah mennyit küzd, nem hirtelen kell felnőnie, hanem el kell fogadnia, hogy már örökre anya marad. A szoptatással érzékeltette a sorozat, hogy az anya-fia-kapocs nem megy egyről a kettőre, Hannah-nak bele kell törődnie, hogy már semmi sem lesz a régi. És erre tulajdonképpen egy idegen tinédzser vezeti rá egy esti séta közben. A lány kétségbeesetten, gatya nélkül bolyong a környéken, mire Hannah azonnal a segítségére siet, és jól leszúrja, hogy az anyja mindig az anyja marad, és bármit tesz, feltétel nélkül fogja szeretni. Majd odaadja a tininek a nadrágját,
