Antonio Campana a semmiből vált milliomossá, köszönhetően az általa alapított bolthálózatnak. A hetvenes évek derekán azonban torokrákkal diagnosztizálták, és orvosai mindössze öt évet jósoltak neki.
A férfi azonban úgy érezte, hogy nem hagyta még igazán nyomát a világban, így 1976-ban megvásárolt egy óriási, két természetvédelmi területet elválasztó, a fővárostól mindössze harminc kilométernyire fekvő földterületet, melyen több évnyi szemét tornyosult. Ezt előbb eltakarította, majd – mivel marhák legeltetésére a földdarab nem volt ideális – létrehozta rajta legfőbb álmát, egy saját középkori várost.
A saját nevének átalakításával született Campanópolis építése 1980-ban kezdődött, így mindössze egyetlen éve maradhatott volna az alkotásra, de a rák sokkal lassabban terjedt az orvosok által számítottnál, így két évtizeden át, 2000-ben bekövetkezett haláláig bővíthette és építhette a néhol Tim Burton világából meglépett, építési törmelékből és hulladékból létrejött házak egész sorát. Nem elégedett meg azonban ennyivel, hiszen százezer fát és más növények ezreit is elültette a kétszáz hektáros területen, melynek a városka mindössze egytizedét foglalja el.
A félkész épületeket is tartalmazó városkát a férfi halála óta a fiai tartják karban. Látogatása csak minden szombaton, egy mindössze négyórás idősávban lehetséges.
A középkorinak tűnő, de valójában alig két-három évtizedes lakóházak közt egy holland szélmalom, egy mesterséges, ladikokat ringató tavacska, egy templom és számtalan apró, de érdekes épület is megbújik.
Egy ember által épített, középkori hatású városokból, vagy várakból egyébként számtalan létezik a világban – a következő epizódban a magyar példákat mutatjuk majd be.
