„Olyan ez, mint a legrosszabb, udvarias házasság. Egyikünk se képes igazán kimondani, amit igazából gondol.”
Peter Cook
1964-ben 669 előadás után véget ért a Beyond the Fringe amerikai szereplése. A műsor sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy amikor Benették Amerikába utaztak, az est továbbra is műsoron maradt Londonba, más szereplőkkel.
Meglehetősen arrogánsan azt hittem, hogy be kellene fejezniük, miután elmegyünk, mert kár lenne kivéreztetni. Azt hittem, ha elmegyünk, senki nem akarja majd megnézni. Természetesen, amikor visszatértem az Államokból, és munkát kerestem, még mindig sikerrel futott!
– mondta Cook.
Furcsa belegondolni, hogy Miller, Bennett, Cook és Moore így, négyesben, soha többé nem dolgozott együtt. Elképesztő, mekkora hatással voltak az angol, és közvetve a nemzetközi humorra ezzel a viszonylag „kis” életművel. Talán csak a Monty Pythonnak sikerült őket túlszárnyalni, de ők nem egyetlen színpadi előadással érték mindezt el, hanem egy 45 részes tévésorozattal, négy mozifilmmel, két németországi tévéműsorral, több könyvvel, CD-vel és színpadi előadással.
Cook meghívást kapott egy tévéműsorba, ahol E. L. Wistyként mondott monológokat. Wisty általában egy padon ücsörög, fapofával bámul a kamerába, és csak mondja a magáét. Cook nagyszerű kabaré archetípust szült. Wisty tanulatlan, tudatlan, de a feje tele van teljesen légből kapott „tényekkel”, és elfojtott, ám gazdag képzelőerővel rendelkezik.
Talán legismertebb darabja a Szénbányász (Miner). Mivel ezeket a monológokat Cook részben rögtönözte, ahány változat fennmaradt belőle, mindegyik kicsit eltér. Ez az oka, hogy az itt következő angol és magyar változat sem teljesen fedi át egymást:
Galla Miklós:
Peter részesedést vásárolt a Privete Eye szatirikus magazinban, amely humoros lemezeket is kiadott, és meghívta Dudley-t, hogy legyen közreműködő két lemezen. Mivel Dudley-t épp akkoriban kérték fel egy egyestés tévéműsorra, viszonzásként meghívta Petert, hogy szerepeljen ő is benne. Dudley így érvelt Cook mellet a producere előtt: Peter NEMCSAK szórakoztató munkatárs, DE nagyszerű közreműködő IS. Ebből jött a műsor címe: Nemcsak Dudley Moore, de vendégei is (Not Only Dudley Moore But Also His Guests). Peter eredetileg csak egy lett volna a többi sztárvendég, például John Lennon mellett, aki nagy rajongója lett a párosnak. Két jelenetet írt az adásba, amit természetesen Dudley-val közösen adtak elő. Annyira jól sikerültek, hogy Joe McGrath producer felajánlotta, készítsenek közösen sorozatot. Az egyik jelenetben ismét emblematikus figurák születtek meg: Pete és Dud, a két kispolgár, akik együtt söröznek, és közben a legelképesztőbb történetekkel traktálják egymást. Az első megjelenésükkor például arról beszélgetnek, milyen nehéz lerázniuk az őket szerelmükkel zaklató Greta Garbókat és Bridget Bardot-kat.
A másik jelenet sikerét pedig mi sem mutatja jobban, hogy a Holló Színház nemcsak elő adta, de ebből a jelenetből merítette a nevét is. Nyilván sokaknak ismerős lesz:
A BBC spórolási politikája következtében a Not only… jelentős része sajnos megsemmisült, ugyanis a kazettákat akkoriban újrahasznosították. Új műsorokat vettek a régiek helyére. Ez a jelenet azonban szerencsére fennmaradt, így eredetiben is megtekintheti, aki szeretné:
Ebben a jelenetben tűnt fel Peter Cook másik visszatérő figurája, Sir Arthur Streeb-Greebling, aki számos további jelenet főszereplője lett.
A műsor címe végül módosult: Nemcsak Peter Cook és Dudley Moore, de vendégeik is. A közvélemény azonban leginkább csak úgy emlegette Not Only…, But Also…
A végeredmény több mint egy évtizedes együttműködés lett. Angliában a mai napig Peter Cook és Dudley Moore kettősét tartják mindenidők legnagyobb humor duójának. Nehéz elképzelni nélkülük a modern angol humort. Aki szereti a Monty Pythont, vagy akár az Office-t, tudja vagy sem, valójában Cook és Moore rajongója is.
Nem is lehettek volna különbözőbbek. Cook apja diplomata volt, Dudley-é villanyszerelő. Peter az angol Riviérán nőtt fel, Torquay-ben. Dudley a rémes Dagenhamben. Peter magániskolába járt, Dudley a helyi gimnáziumba. Tulajdonképpen egyetlen közös volt bennük: a humorérzékük. Peter volt a bölcs, Dudley a bohóc. Pete botfülű volt, Dudley zenész zseni. Ezek a különbségek tették őket tökéletes párossá.
Eredetileg ez a jelenet is a Not only…-ban került bemutatásra. Itt Pethő Zsoltot és Novák Pétert láthatjuk.
A Not Only… összesen három évadot ért meg. A műsor óriási sikert aratott, és megnyitotta a kaput a duó számára a filmek világába. Az első film, amelyben lehetőséget kaptak, a Robert Loui Stevenson regényéből készült Elcserélt küldemények (The Wrong Box), amely ugyan nem aratott átütő sikert, de a fiúk olyan nevekkel szerepeltek együtt, mint Michael Cain és Peter Sellers. Ebben a filmben figyelt fel rájuk a híres hollywoodi rendező, Stanely Dolen is. Dolen olyan sikereket tudhatott maga mögött, mint az Ének az esőben Gene Kellyvel, vagy a Mókás arc, Audrey Hepburnnel és Fred Astaire-rel a főszerepben. Így készült el a Bájkeverő (Beadazzled, nálunk sajnos ismertebb a 2000-es remake Brendan Fraserrel), amelyet Cook írt, és Moore-ral ketten játszották a két főszerepet. A történet egy modern Faust-feldolgozás. A Moore által alakított Stanley Moon szerződést köt Cookkal, George Spigottal, aki maga az ördög. Hét kívánságot a lelkéért cserébe. Stanley egyetlen dologra vágyik: Margaret szerelmére (Eleanor Bron, aki szerepelt a Beatles Help! című filmjében, és Paul McCartney bevallása szerint róla kapta Eleanor Rigby a keresztnevét). Az ördög persze mindig talál valami kiskaput, aminek köszönhetően úgy teljesíti Stanley kérését, hogy mégse adja meg, amire igazából vágyik.
1968-ban készítettek három egyórás műsort az ITV-nek, címe Goodbye Again (Viszlát megint). Az amerikai piacon is eladható show-t akartak, ezért minden adásban volt egy amerikai vendég is. De a Not only… sikerét nem tudták elérni. Azért ebben is voltak emlékezetes percek. Például Alan A’Dale balladája, amely sehogy se tud elkezdődni. A felvétel nem túl jó minőségű, de érdemes megnézni. Érdekessége, hogy John Cleese is szerepel rajta.
A mozivásznon a Bájkeverőt leszámítva nem tudtak átütő sikert elérni. Nagy reményeket fűztek az 1978-as Sátán kutyájához (The Hound Of the Baskervilles), mely a jól ismert Sherlock Holmes történetet dolgozta föl, de sajnos csalódást okozott. A filmek közül kiemelkedik A gátlástalanság lovagja (The Rise and Rise of Michael Rimmer), amelyet John Cleese és Graham Chapman írt, és Peter Cook volt a főszereplője. Cook egy törtető fiatalembert alakít, aki a körülötte lévők manipulálásával előbb egy közvélemény kutató cég igazgatószékébe tornássza fel magát, majd politikai pályára lép, mígnem ő lesz Anglia miniszterelnöke, és végül tejhatalmú diktátora.
1972-ben meghívást kaptak egy ausztráliai turnéra. Új műsoruk ironikus címe a dicső múltra is utalva Behind the Fridge (A frigó mögött) lett. Később Londonban is bemutatták az új estet. A West Enden azonban nem úgy sikerült az előadás, ahogy szerették volna. 1973-ban Amerikába is elvitték a műsort, Good Evening (Jó estét) címen, ahol sokkal jobb fogadtatásban részesült, mint Angliában. Peter Cook szerint Angliában lusták voltak, Amerikában viszont Alexander Cohen, a producerük rákényszerítette őket, hogy dolgozzanak. Játszották Bostonban, New Yorkban, Washingtonban és Los Angelesben is. Közel két évig maradt műsoron, 1973 októberétől 1975 augusztusáig.
Bármilyen sikeres is volt az amerikai turné, ekkor jelentek meg az első repedések a duó kapcsolatában, ami később a szakításhoz vezetett. Ebben közre játszott Peter alkoholizmusa is. A Behind the Fridge londoni bemutatójára is ittasan érkezett, emiatt fél óra késéssel tudták csak elkezdeni az előadást. Az előadás rendezője, Joe McGrath azt hitte, el kell halasztani a premiert:
Másnap az egyik vezető „tücsök” – Peter hívta így a kritikusokat – így írt az estről: „a szokatlanul ideges Dudley Moore-t leiskolázta Peter Cook felsőbbrendű játékával.” Szó se volt felsőrendű játékról! Dudley titokban egész este súgott Peternek. Nem tudta a szöveget! Ha elfelejtette, mi a következő mondat, kijött a takarásba, megmondtam neki, mire visszament. Ezek a „tücskök” pedig észre se vették.
John Lennon a Not only… But Also-ban.
A szakítás másik oka az erőviszonyok változása. A Beyond the Fringe és a Not Only… idején Dudley még mindig inkább volt zenész, mint színész, ráadásul írni se tudott úgy, mint Peter. Jóval bizonytalanabb volt. Ez meg is látszott a kapcsolatukon, a duóban egyértelműen Peter volt a domináns fél, aki akarattal vagy akaratlanul, de elnyomta a másikat.
Láttam a londoni bemutatót – emlékezett vissza Eric Idle –, és aztán megint megnéztem az előadást néhány hónappal később, Los Angelesben. Azt vettem észre, hogy hirtelen Dudley lett a viccesebb kettőjük közül
– emlékezett vissza Eric Idle.
Az együttműködésük talán már az amerikai turné után véget ér, ha nincsenek a Derek and Clive lemezek. Az egész csupán rögtönzésként indult, egy lemezfelvétel szüneteiben szórakoztatták egymást. Mivel nem a közönségnek szánták, ezek a jelenetek meglehetősen szókimondók, vulgárisak voltak, de ezzel együtt nagyon viccesek. Készült ugyan felvétel róla, de nem karták kiadni. Csakhogy valaki kiszivárogtatta őket, és kalózfelvételeken terjedni kezdtek. Óriás sikerük lett, így egy-két év elteltével Cookék úgy gondolták, ha már úgy is mindenki ezeket hallgatja, akár kereshetnének is vele egy kis pénzt. A Derek & Clive (Live) lemez óriási nemzetközi sikert aratott. 50000 példány fogyott belőle az első néhány héten, és amikor a BBC betiltotta, még vonzóbbá vált. 100000 példány fogyott belőle csak Nagy-Britanniában. Két folytatás is készült, a Derek & Clive Come Again (Derek és Clive visszatér) és az Ad Nauseam (Hányásig), ezek azonban minőségben elmaradtak az elsőtől. Ráadásul Peter az utolsó lemez felvételére Dudley tudta és beleegyezése nélkül meghívott egy filmstábot, akik Derek & Clive get the Horn (Derek és Clive Kézbeveszi) címen dokumentumfilmet forgattak róluk. A film egészen 1993-ig nem kerülhetett bemutatásra. A brit filmcenzorok testületének elnöke így írt róla:
Ennek a humorkísérletnek a célja olyan bántó lenni, amennyire csak lehet, és megdönteni minden létező tabut, ami csak az előadók eszébe jut, legyen még oly’ megbotránkoztató is. Vágni nincs értelme, bár úgy véljük, hogy a Jézus Krisztusról, és az alteste szexualitásáról szóló rész talán jogi értelemben is blaszfémiának tekinthető. (Nagy Britanniában csupán 2008-ban törölték el blaszfémia törvényt.)
Utolsó igazi közös munkájuk a már említett Sátán kutyája volt, 1978-ban. Dudley Moore Amerikába költözött, egyrészt, hogy amerikai feleségével lehessen, másrészt, hogy beindítsa hollywoodi karrierjét. Peter Cookot rendkívül megviselte a szakításuk, és közel egy évtizedig alig beszéltek egymással. 1987-ben léptek ismét színpadra együtt egy amerikai jótékonysági esten, a Comic Relief-en (kb. Vidám segítség), majd 1989-ben az Amnesty International jótékonysági gáláján, a Secret Policeman’s Biggest Ball-on (A titkos rendőr legnagyobb bálja). Csak 1993-ban békültek ki igazán, mindössze két évvel Cook halála előtt.
Egy jelenet angolul az Amnesty show-ból. A béka és barack vendéglő főszereplője ismét Sir Arthur Streeb-Greebling:
Nagy Natália és Galla Miklós:
Peter Cook 1995 januárjában hunyt el, mindössze ötvenhét évesen. Nem sokkal ezután Moore-nál egy ritka, gyógyíthatatlan idegrendszeri betegséget, PSP-t diagnosztizáltak. 2001 novemberében még elment személyesen a Buckingham-palotába átvenni egy elismerést, de már kerekesszékhez volt kötve. 2002 márciusában halt meg, New Jersey-ben, hatvanhat évesen. Felesége szerint utolsó szavai ezek voltak: „Hallom magam körül a zenét.”
Amikor Dudley megtudta egykori partnere és barátja halálát, az első dolga volt felhívni Peter üzenetrögzítőjét, hogy még egyszer hallhassa a hangját.
Dudley Moore zseniális zenész volt. Itt a triójával a Bedazzled című számot játsszák:
