Nemzeti himnuszunk szövege, dallama egyaránt bús, borongós, míg más népek győzelmeiket sorolják, nagyságukat sulykolják ezekben a dalokban. Nem is értik a magyart, egy vezető amerikai blog például épp “sötét, depresszív” volta miatt választotta szó szerint a világ legrosszabb himnuszának. Lelkük rajta. Olvasták, de nyilván nem értették. “A magyar nép zivataros századaiból” – hangzik Kölcsey Hymnusának alcíme, amiről minden befelé forduló önsajnálat nélkül elmondhatjuk: Magyarországon kívül nehéz átérezni.
“Jaj, régi szép magyar nép!”
Korábban sem láttuk szebben a jövendőt, a katolikus magyarság néphimnusza, a “régi magyar himnusz” sem az a pattogós, kurucos lendülettel szárnyaló mű. A XVIII. század elején keletkezhetett, az első versszak: “Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!/Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:/Magyarországról,/Édes hazánkról,/Ne felejtkezzél el/Szegény magyarokról!”.
A népi és nemzeti himnuszok a XVI. századtól kezdve keletkeztek és terjedtek Európa-szerte a korábbi templomi himnuszok nyomán. Magyarországon a fent idézett “Boldogasszony anyánk”, vagy az “Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga”, illetve a megreformált vallású hívek körében a 90. genfi zsoltár “Tebenned bíztunk eleitől fogva”.
A XIX. században a császári himnusz volt kötelező, ám sokkal népszerűbb volt, és ugyancsak nemzeti himnusznak tekinthetjük a hatóságok által szigorúan tiltott és üldözött Rákóczi nótát. Ez sem nagy csatákról, fényes győzelmekről szól, sőt. “Jaj, régi szép magyar nép!/Az ellenség téged mikép/Szaggat és tép!/Mire jutott állapotod,/Romlandó cserép./Mint egy kedves eleven kép,/Voltál olyan szép,/Magyar nép!/De a Sasnak körme között/Fonnyadsz mint a lép./Szegény magyar nép,/Mikor lész már ép?”
Kölcsey Ferenc (Wikipedia)
A nép választotta
Ilyen “előzmények” után nincs mit csodálkozni azon, hogy a magyar nép Kölcsey megzenésített versét választotta nemzeti himnusznak. Merthogy szó szerint erről van szó: a világon egyedüli állami himnuszként semmilyen törvény, uralkodó, kormány vagy országgyűlés nem tett kötelezővé egészen a rendszerváltásig. Csak egy 1989 októberétől hatályos törvény mondja ki: „A Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.”
Kölcsey Ferenc 33 évesen, 1823. január. 22-én írta meg a Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból című költeményét. A vers több helyen is megjelent, de igazi felemelkedése 1844-ben kezdődött, amikor Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója pályázatot hirdetett “a Hymnus megzenésítésére”. Erkel Ferenc pedig leült a zongora mellé: „Csend van. Ülök és gondolkodok: hát hogy is kellene ezt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok.”
“És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem, és hang hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz.”
“Nemzeti hymnusszá magasult”
A pályaművet ezzel a jeligével küldte be: „Itt az Írás, forgassátok érett ésszel, józanon. Kölcsey.” A zsűri őt szavazta meg győztesnek, indoklása szerint: “… mint a melly a mellett, hogy magyar jellemű s a költemény szellemét leginkább megközelítő, a két főkívántatóságot is, a dallamegyszerűséget és hymnusi emelkedettséget legszerencsésebben megközelíté.”
A Himnusz kézirata (Wikipedia)
Először nyilvános ünnepségen 1844. augusztusában egy hajóavatáson szólalt meg a Himnusz. „Erőteljes diapasonokban kezde zengeni ama fölséges néphymnus, mellyet Kölcseynk és Erkelünk egyesült lantjai teremtének. Szent lelkesedés rezgé át a hallgatóságot, az erősmellű férfi és csengőhangú énekesnők minden szavára, melly erélyezve az érczhangszerek teljes harmóniája által, valóságos nemzeti hymnusszá magasult.” – írta a Honderű. A következő évben a kolozsvári ünneplő tömeg már e dallal köszöntötte az Erdélybe látogató Deákot és Vörösmartyt.
A mű születésének dátuma, azaz január 22. a rendszerváltás óta a magyar kultúra napja. Országszerte kulturális és művészeti rendezvényeket tartanak, ezen a napon adják át a magyar kultúrával és oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat.
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
