Egyszer volt, hol nem volt. Volt egy olyan királyság, ami valószínűleg sohasem volt. De talán nem is lesz. Ebben a királyságban élt egy hercegnő, akit elrabolt a gonosz boszorkány. A hercegnő kiszabadítására sietett két fiatalember, akik útjuk során rájöttek, hogy nem is a hercegnőt akarják, hanem egymást. Igen, jól értik, a két herceg homoszexuális.
Az amerikai Jeffrey Miles könyve néhány napja magyar nyelven is megrendelhető. Könyvesboltban még nem láttam, de online már igen. „A hercegek és a kincs” megjelenésekor kiverte a biztosítékot az USA-ban: a homoszexualitás-ellenes, bigott keresztényeket tömörítő American Family Association óriási balhét csapott, amikor (a) egyáltalán kiadták (b) amikor kikerült a könyv a könyvtárak polcaira. Idehaza felkészül a KDNP? Meglátjuk.
„A hercegek és a kincs” sztorija elég egyszerű, még egy gyerekkönyvhöz képest is, de talán a meleg herceges fordulat épp elég ahhoz, hogy ne keressünk a történetben további éles csavarokat. Röviden: Van egy Evergreen (Örökzöld) nevű királyság, amiben éldegél Rufus király és lánya, Elena hercegnő. Elenát egyik nap elrabolja egy gonosz, boszorkányszerű asszony. A búslakodó Rufus kihirdeti: azé lesz a királyság, aki kiszabadítja és feleségül veszi a lányát. A bajnok Gallant és a könyvmoly Ernest (a magyar, nem is olyan suta fordításban Győző és Szilárd) útra kelnek, hogy megmentsék a hercegnőt. Rövidke, ám veszélyes kalandozásaik során azonban rájönnek, hogy nekik nem Elena kell, hanem egymásba szerelemesek. A mese persze happy enddel végződik.
A szerző, a már említett Jeffrey Miles, nem mellékesen az egyik kaliforniai egyetem professzora. Menedzsmentet és szervezeti viselkedéstant tanít, általában tudományos értekezéseket, cikkeket, könyveket publikál. Kivéve, amikor tündérmesét ír homoszexuális hercegekről és melegházasságról.
Jeffrey Milesszal online készítettem interjút.
Először azonban jöjjön a könyv borítója:
A könyvében lévő királyság rendkívül toleráns és elfogadó. Azért lett ilyen, mert ez egy tündérmese vagy azért, mert Ön így képzeli az ideális világot?
„A hercegek és a kincs”-ben Örökzöldnek hívják a királyságot és igen, ez egy nagyon toleráns hely. Egy olyan királyság, ahol senkit sem érdekel, hogy ki meleg és ki nem. A történet valóban egy tündérmese, de szerintem végül a való világ is eljut arra a pontra, hogy nem érdekli majd az embereket a másik ember szexuális orientációja.
Tényleg úgy gondolja, hogy a világunk lesz valaha ennyire toleráns?
Igen. Úgy hiszem, rengeteget fejlődtünk, és sok hely van a világon, ami nagyon toleráns. Egyszer pedig majd az egész ilyen lesz.
Úgy legyen. Valós személyek ihlették a könyv szereplőit? Már amennyire valós személyek ihlethetnek egy mesét.
Igen, ismerőseim, barátaim kombinációjából születtek a könyvbéli karakterek, egy-egy hősöm több barátom személyiségjegyeit hordozza.
A hercegek talán túl jóképűek, a hercegnő meg talán túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Vagy ez is az ideális világ része? Nem lett volna jobb, ha kicsit átlagosabb kinézetűek a szereplők?
Szerettem volna, ha a könyv – csakúgy, mint a klasszikus mesék – örökérvényű maradna, ezért lett az egész ilyen gazdag és tündérmesés jellegű. Imádom J. L. Phillips munkáit, emiatt kértem fel őt, hogy illusztrálja a könyvet. Elküldtem neki a szöveget, leírtam, hogy nagyjából milyennek szeretném a karaktereket, ő pedig nagyon örült a felkérésnek. Imádom, amilyenek végül a rajzok lettek. Gyönyörűek, életet lehelnek a történetbe. Mint mondtam, a karakterek alapjai valós személyek – ezek szerint csupa jóképű barátom van.
Még egy kérdés a hercegnőről. Ő is homoszexuális?
Igen, Elena hercegnő leszbikus. El is mondja a könyvben, hogy nem szeretne hozzámenni semmilyen herceghez. Ő egy olyan hercegnő, akit igazándiból nem is kell megmenteni. A tündérmesékben általában olyan királykisasszonyok szerepelnek, akik gyengék, segítségre szorulnak, akiket el kell vennie hercegeknek, de én azt akartam, hogy „A hercegek és a kincs” más legyen. Szeretném, ha minden gyerek tudná, bármelyikük lehet erős és hősies tündérmese szereplő, aki kalandozik és embereket ment vagy éppenséggel, akit megmentenek. Bármelyikük lehet szereplő egy mesében, függetlenül attól, hogy ki ő.
Ön egy egyetemi professzor, aki menedzsmentet és szervezeti viselkedéstant tanít. Mégis hogy jött az ötlet, hogy gyerekkönyvet írjon?
A Pacific egyetem Eberhardt üzleti iskolájában tanítok Kaliforniában, tudományos könyveket, újságcikkeket szoktam írni. Soha nem akartam gyerekkönyvet készíteni, egészen addig a napig, amíg az egyik nagy vidámparkban nem találkoztam egy műsorral. Ücsörögtem a makettkastély előtt és néztem, amint felnőtt hercegek és hercegnők kéz a kézben énekelnek, táncolnak. És csodálkoztam, hogy vajon miért nincsenek meleg hercegek és leszbikus hercegnők? Miért nem kelhet egybe két meleg herceg? Miért nem mentheti meg a bajban lévő leányt egy szépséges hercegnő? Amikor hazaértem, kitaláltam a saját történetemet, amiben két herceg elmegy kalandozni, egymásba szeretnek, összeházasodnak és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
 |
Mi volt az első gondolata, amikor befejezte a sztorit? Mire számított?
Amikor kisgyerek voltam, nagyon szerettem volna, ha létezik egy ilyen könyv. Éreztem, hogy azok a mesék, amikben a herceg beleszeret a hercegnőbe, számomra valahogy nem mondanak sokat. Már nagyon kicsi koromban rájöttem, hogy én sohasem fogok feleségül venni egy hercegnőt sem. Felnőtt fejjel tehát arra jutottam, hogy kellene egy olyan történet, mint „A hercegek és a kincs”.
Azt remélem, hogy egy nap hercegek és hercegek, hercegnők és hercegnők szerelmespárként énekelnek és táncolnak majd a vidámparkokban, más, akár heteroszexuális párokkal karöltve. Az lesz majd egy valóban varázslatos világ, amikor egy olyan homoszexuális tündérmese , mint „A hercegek és a kincs” mindenkinek, kivétel nélkül tetszeni fog.
Milyen volt a könyv fogadtatása az Egyesült Államokban?
A reakció végtelenül pozitív és támogató volt. A meleg szülők visszajelzései csodálatosak voltak, de hetero párok is mondták, hogy imádták. Sokan azt mesélték, már szerettek volna gyermekükkel beszélgetni az egyneműek házasságáról, de nem tudták hogyan kellene. A könyv viszont megkönnyíti ezt.
Van egy három hónapos kislányom. Mit gondol, ha kicsit nagyobb lesz, és felolvasom neki a könyvet, attól toleránsabbá válik?
Ha minden szülő azt tenné, a következő generáció már sokkal edukáltabb lenne a mássággal kapcsolatban és talán a homofóbia is szép lassan kihalna. „A hercegek és a kincs”-et mindenkinek, minden korosztálynak, mindenféle szexuális beállítottságú embernek szánom. Sok szülő azt mesélte, a gyerekei nem tettek különbséget a mesém és más tündérmesék közt. A történet teljesen normálisnak tűnik nekik. Ők azt látják, hogy a történet két emberről szól, akik egymásba szeretnek és összeházasodnak. Egyik gyerek sem csodálkozott, hogy a könyv két szerelmes főszereplője történetesen mindketten férfiak. Ők csak azt látják, hogy a szerelem kibontakozhat két ember között, tekintet nélkül a nemükre. Mindig nagyon elcsodálkozom, amikor ráébredek, hogy ezt a gyerekek mennyire könnyen megértik, egyes felnőttek pedig mennyire nem.
Magyarország egy meglehetősen konzervatív ország, erős keresztény gyökerekkel. Miért pont itt jelentetik meg a könyvet?
Sokan kérték tőlem, hogy itt is adjuk ki. Ezért.
Látom magam előtt, amikor kimegy ez az interjút, sok hozzászóló, főként a melegellenes konzervatívok meglehetősen negatívan fognak reagálni. És most nagyon, de nagyon visszafogottan fogalmaztam. Mit üzen nekik?
Az elején nem voltam benne biztos mit fog szólni az olvasóközönség a könyvhöz. Ez a mese mindenkinek szól, de azért mégis elsősorban a gyerekeknek, hiszen egy képes gyerekkönyv az egyneműek házasságáról. Nem tudtam, ez a téma mennyire vált majd ki indulatokat. Azt sem tudtam az emberek készen állnak-e egy meleg hercegekről és leszbikus hercegnőről szóló könyvre. Most már tudom, hogy tökéletes volt az időzítés egy ilyen mese kiadására.
