Kultúra

A gyilkos médium [filmpremier]

Kóklerkedés, áltudomány, tudomány és a tudomány paródiája egy mérsékelten izgalmas thrillerben.

Az eredeti cím nem olyan hatásvadász: a „vörös fény” a film összefüggésrendszerében azokat a zavaró tényezőket jelenti, amelyek nem illeszkednek egy látszólag homogén környezetbe, s így tanúskodnak arról, hogy az egységesnek vélt közeg nem egészen az, aminek látszik. Egy jegyzetelő ember például a mentalista előadására várakozó tömegben. Akiről természetesen kiderül, hogy adatokat szállít a produkcióhoz, amelyek alapján a parányi adóvevővel ellátott „mágust” segítői eligazítják: a tömegből melyik – elképedésében összeomló – nézőt kell megtalálnia, megszólítania, titkolt betegségével szembesítenie, és végül „meggyógyítania”.

Merthogy thrillerünk az elkápráztatott közönség hiszékenységéből élő, magukat természetfeletti képességek birtokosainak, gyógyítóknak hirdető kóklerekről, s a nyomukban járó, őket nyilvánosan leleplező tudósról szól. Eleinte. Ekkor a kétségbeesett csodavárókon nyerészkedő álvarázslók és a garast egy életre a józan ész mellett letevő doktornő párharca, ha nem is túl eredeti, de valamelyest szórakoztató. Ám a nagy ellenfél, a közönség elől 30 éve eltűnt, de most a színpadra visszatérő szupermágus megjelenésével olyan síkra terelődik a történet, amellyel a rendező nem igazán tud mit kezdeni. Egyszerre kellene bonyolítani a krimiszálat és elfogadható állításokat tennie az egész történet hátteréül szolgáló parajelenségekről ill. az azokat produkálni (imitálni) képes szereplőkről. Ám, miközben a bűnügyi fordulatok egyre laposabbak, a spirituális kalandozások sem vezetnek sehová. Ha ugyanis elfogadjuk a zárlat bombasztikus, a film által korábban feltett kérdésekre választ mégsem adó megoldását (a csaló mágust csak valódi mágiával lehet megfosztani hatalmától, brrr!), akkor egyszerűen széthullik a korábbi építmény. Hirtelen sok kis „vörös fény” keletkezik a sztoriban, történetvezetési baki, amely rávilágít a tárgyalt filmes mutatvány hamisságára.

Zárójelben jegyzem meg: van ebben a felületes filmben a sok gyenge állítás közt egy, amely nem hagyható szó nélkül. A történet egy pontján egyetemi katedráról ismétlik el a szkepticizmus-hívők (!) egyik kedvelt hülyeségét, miszerint az akupunktúra és a homeopátia áltudomány volna. Nem, nem, nem! Az egész vacak film nem ér annyit, hogy ezt a tájékozatlanságból, felületességből és előítéletekből eredő téveszmét valakinek is a gondolataiban elültesse. Fogadják meg inkább a filmbéli tudóspalánta másik állítását, miszerint nem kell mindent elhinni. Azoknak sem, akik abban a hiszemben élnek, hogy amit a saját eszközeikkel nem tudnak megfigyelni, az nincs is. Tájékozódjanak!

Ajánljuk: egy esős délután megtekinteni, a mozi a kellemetlen szél elől is jól véd.

Nem ajánljuk: azt gondolni a film megtekintése után, hogy itt valami logikus gondolatmenetet láttunk.

TPP

Red Lights – színes, feliratos amerikai-spanyol thriller, 2012. Rendezte: Rodrigo Cortés. Szereplők: Cilian Murphy (Tom Buckley), Robert De Niro (Silver), Sigourney Weaver (Margaret Matheson),Toby Jones (Paul Shackleton), Elizabeth Olsen (Sally Owen), Joely Richardson (Monica Handsen). 113 perc. Forgalmazó: Big Bang Media

Hazai bemutató: november 29.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.