Kis túlzással azt mondhatjuk, a filmművészet százéves kihívása az érzékelésről filmet csinálni. A hatvanas években például divatos elmélet volt, hogy azon a ponton válik a film művészetté, amikor olyasvalamit ábrázol, amit elvileg lehetetlen megmutatni – ez eredményezett pár remekművet (például Bergmantól és Jancsótól) és rengeteg nézhetetlen kísérletet (például Bergmantól és Jancsótól).
David Mackenzie – akinek a neve nem véletlenül cseng ismerősen, mivel ő rendezte a Young Adam és a Hallam Foe című, itthon is bemutatott filmeket – vállalta a kihívást, hogy arról készítsen filmet, hogy az alapvető érzékeink miként határoznak meg bennünket. Mindezt egy negatív utópiába, a civilizáció szétesésének történetébe csomagolva.
Egy rejtélyes vírus indítja el az apokalipszist, amely szép lassan megfosztja az embereket mindattól, ami boldoggá teheti őket – illetve nyilván az a film nagy kérdése, hogy valóban az érzékekben (és ezek kényeztetésében) rejlik-e a boldogságunk kulcsa, vagy továbbléphetünk-e egy lépéssel, mondjuk Szent Ágoston felé a hedonizmus teljes kikapcsolása és az önfeladás irányába.
A történet egy séf (Ewan McGregor) és egy epidemológus (Eva Green) szerelmén keresztül mutatja be a járvány terjedését. Mindketten elsőrangú alakítást nyújtanak, ám McGregor figurája kissé papírmasé – felsejlik egy halott menyasszony története, de mintha azt is inkább csak azért írták volna bele a forgatókönyvbe, hogy legyen valami melankolikus motívum a karakterében. Eva Green – épp ellenkezőleg – túlságosan nagy figyelmet kap, amit egyébként nem bánnánk, hiszen szépsége beragyogja a vásznat, viszont forgatókönyvírói túlzásnak tűnik állandó bizalmatlansága az emberek felé, illetve a meddősége. Tehát a karakterek nincsenek igazán jól beágyazva az utópiába, holott rajtuk keresztül válna átélhetővé a világ összeomlásának története.
A Hétköznapi pár (remélem, mindenki tudja, hogy az eredeti cím: Perfect Sense) tehát sikeresen bemutat egy utópiát és egy drámai szerelmi történetet – viszont mégsem nevezhető jó filmnek. Az ilyen erős filmek hatását úgy lehet a legjobban lemérni, hogy megfigyeljük, a moziból kijövet hatalmas csend szakad ránk, vagy a kedélyes csevegésbe kezdünk. A Hétköznapi pár esetében az utóbbi történt.
Kinek ajánljuk: elsősorban Eva Green és Ewan McGregor rajongóinak.
Kinek nem ajánljuk: sci-fi rajongóknak (ők már láttak jobb utópiákat).
