Kultúra

Férfias melankólia, elharapott nyelv, tiszta őrület [heti zeneosztás]

A dEUS akár Bond-főcímdalt is írhatna, az MGMT meg Bauhaust dolgoz fel. Hallhatjuk Amy Winehouse utolsó számát is.

Meghallgatható:
DEUS: Keep You Close

Ahogyan pár éve nagy divat volt a brit Elbow el nem ismertségén keseregni, úgy lehetne jó ideje amiatt is sírdogálni, hogy a belga dEUS nem olyan népszerű, mint érdemelné, de ez valahogy nem szokás. Persze jobb is így, hiszen akárcsak az Elbow, a dEUS is art rockot játszik – ez a hülye kifejezés pedig lényegében épp azokat az együtteseket szokta takarni, akik úgy írnak nagyon érdekes és nagyon jó slágereket, hogy rendesen sose futnak be velük.

Kicsit kevésbé érzelmesen, technikailag viszont pontosabban fogalmazva mondhatjuk azt is, hogy eszközökben „túl” gazdag zenéről van szó – bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sok más ilyenfajta zenekarhoz hasonlóan a dEUS is eleinte inkább art, később meg már inkább rock volt, azaz a Captain Beefheart- és Zappa-párhuzamoktól eljutott a relatív slágerességig. Ahogyan azonban annak idején az avantgardizmussal sem esett túlzásba, úgy a dalai áttekinthetővé tételével sem követett el ilyen hibát: mondhatni, nem megváltozott, hanem inkább beérett.

Ilyen alapon persze a hamarosan megjelenő Keep You Close meg már lehetne az a lemez, amin a banda elkezd kellemetlen módon megöregedni, de nem így van, sőt ha lehet, még további fejlődésről is tanúskodik a felvétel. Ahogy a nyitó-címadó számban megszólal a szélesvásznú vonóskíséret, egyből az az ember benyomása, hogy ha valaki úgy rebootolná a James Bond-franchise-t, mint Christopher Nolan a Batmant (tehát lenyúlná a Bourne-trilógiát Bondnak), akkor a mostani dEUS nyugodtan írhatná a főcímdalt a filmhez – ahogy pedig halad tovább az album, arról is meg lehet győződni, hogy születhetne akár egy komplett soundtrack is Barmanék műhelyében.

És szinte bármilyen más stílusos filmhez is írhatnák ők a zenei kíséretet, mert persze azért sokfelé kalandoznak a kilenc dal folyamán a grandiózus vonós nyitánytól: van inkább jazzesen elegáns, és van furcsán rockos tétel is, és van zaklatott ritmusokból meg nyikorgó gitárokból származó feszültség (Dark Sets In), meg férfias melankólia (The End of Romance) és billentyűs dráma (Easy) is. A végére el is jutunk oda, hogy talán jobb, ha nem szerződtetik semmilyen filmhez a dEUS-t, mert ha mindehhez még történet meg képek is tartoznának, az már túl sok lenne a jóból.

Népszerűbb persze már így sem lesz a dEUS ettől a lemeztől, de ilyesmire nyilván nem is készült sem a zenekar, sem a rajongótábor, úgyhogy valószínűleg mindkét részről áll az alku. Esetleg még egy szerződési mellékletben lehetne rögzíteni egy újabb budapesti koncertet is, de annál többet tényleg nem akarhatunk a bandától.



Meghallgatható:
JENS LEKMAN: An Argument with Myself

Az indie-darling Jens Lekman valószínűleg lehetne híresebb is, ha nem tölt kiadványok nélkül négy évet a 2007-es Night Falls Over Kortedala album után, de biztos volt rá oka, hogy ennyit várjon a folytatással, amelynek címe An Argument with Myself, és a hosszú szünet ellenére csak egy EP. Azt mindenesetre azonnal jelzi az anyag, hogy Lekman formában van, a címadó dallal ugyanis elég lendületesen indul a felvétel: a zene lelkesen pattog, a főszereplő énekből minden átmenet nélkül beszédbe vált, majd gyorsan vissza, aztán alighogy lecsengett a téma, már kezdi is a következőt, amiben Kirsten Dunst kapcsán még a saját nyelve elharapását is sikerül megénekelnie. Több kommentárra aligha van szükség.

Az EP a Soundcloudon hallható.

Meghallgatható:
MGMT: All We Ever Wanted Was Everything

Tiszta őrület: a popvilágba pár éve elég határozottan betörő MGMT annyira komolyan gondolja, hogy nem akarja slágerekkel kiszolgálni a közönséget, hogy a sikerre ítélt dalokat konzekvensen mellőző Congratulations album után immár a gótrock alapzenekarától, a Bauhaustól játszanak feldolgozást. Persze azért abból nem adnak alább, hogy nagyon jól nyomják.



Meghallgatható:
TONY BENNETT & AMY WINEHOUSE: Body and Soul

Szeptember 14-én lett volna 28 éves Amy Winehouse, Tony Bennett pedig ebből az alkalomból nyilvánosságra hozta a Body and Soul című, több mint nyolcvanéves dalból készített feldolgozását, amelyet az elhunyt énekesnővel közösen énekelt fel. A duett Amy Winehouse utolsó befejezett felvétele, a klipje pedig egy egyszerű és szép stúdiós képsor.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.