Meghallgatható:
SCREAMING TREES: Last Words: The Final Recordings
Mark Lanegan még ma sem az a klasszikus értelemben vett híres énekes, de azért a Queens of the Stone Age-ben futott körei, az Isobel Campbellel közös albumai és a Greg Dullival összehozott kitűnő Gutter Twins-lemez (na meg a Soulsavers-anyagok) révén viszonylag széles körben ismert lett ez a morcos és introvertált figura, aki alapjáraton bámulatosan dörmög, de ha kell, magasabb fekvésekben is szépen meg tudja zengetni a hangját. Az azonban így sem valószínű, hogy a fazon távolabbi múltjával is sokan foglalkoztak volna, pedig érdekes az is: emberünk annak idején kockás ingben, hosszú hajjal ringatta a grunge bölcsőjét a Screaming Trees énekeseként, amely zenekar kábé olyan volt a Seattle-i bandáknak, mint a Kyuss a stoner rock együtteseknek. Sebaj, most ingyen lehet ismerkedni: 2000-es feloszlása előtt a csapat még stúdióba vonult felvenni tíz dalt, és ezek most meg is jelentek Last Words: The Final Recordings címmel, a neten pedig díjmentesen meg is hallgathatók.
Az album vonzerejét külön növeli, hogy a Queens of the Stone Age-ből Josh Homme és az REM-ből Peter Buck is vendégszerepel rajta – ahhoz viszont valószínűleg ez sem lesz elég, hogy tömegek öleljék a keblükre az anyagot, ez itt ugyanis semelyik másik Lanegan-projekthez nem hasonlítható, egyszerű rockzene, amire a kinyúlt, túlméretes „grunge”-on kívül semmilyen jelző nem akasztható, így pedig túl sok kapaszkodót sem kínál. Persze az is kérdés, hogy kell-e neki kapaszkodókat kínálni, hiszen Lanegan és a többi extag jól elvannak (ennek jegyében külön is hangsúlyozzák: reunion nem lesz), a dalok pedig a maguk szerénységében is hangulatos, kellemes kompozíciók, a rajongótábor tehát nyilván örül – a többiek meg csinálhatnak, amit akarnak. Mindenesetre próbálkozni érdemes a lemezzel mindenkinek, mert a Screaming Trees táborához tartozni jó dolog.
A lemez a Screaming Trees weboldalán hallgatható meg.
Letölthető:
†††: EP
Vannak olyan zenekarok, amiknek az egysége bonthatatlan, mert két vagy több tag egészen másféle hatásokat rak bele a közösbe, és így együtt különleges dolgokat hoznak össze, külön-külön viszont semmi érdekeset nem tudnak felmutatni. Mindenki tudja, általában mi ennek a végeredménye: egy csomó tré szólólemez. A Deftones-nál simán lehetne is ez a helyzet, hiszen köztudott, hogy míg Stephen Carpenter gitáros inkább a metálos dolgokat erőlteti, addig a Cure-on és más újhullámos zenéken nevelkedett énekes, Chino Moreno az elborult, süppedős, bizarr témákat szereti, és ehhez még a többiek is hozzáteszik a maguk szintén változatos hatásait. Moreno új projektje, a ††† (kimondva: Crosses) viszont cáfolja ezt, az ingyen letölthető debüt EP-jük ugyanis életképes zenét rejt.
Az érdekesség az, hogy ennek ellenére (és annak ellenére, hogy vannak, akik witch house-t kiáltanak) az anyag pont olyan, amilyennek elképzeljük: nagyjából a Deftones zenéjét hozza Carpenter jellegzetes gitárjátéka és Abe Cunningham szintén karakteres dobolása nélkül, azaz Moreno jórészt elektronikus alapokra dalol és nyögdécsel öt számon át, kiszámíthatóan goteszk és megkerülhetetlenül torokszorító módon. Ha úgy nézzük, akkor persze ez is hiba, mert az énekes nem nagyon mert elrugaszkodni attól, amiben már kipróbálta magát, de ballasztnak így sem tekinthetők ezek a dalok – kicsit inkább olyanok, mintha úgy döntött volna a Deftones, hogy kiad egy jellemzően elszállós, jobbára gitármentes EP-t. Ez pedig kifejezett bók, mert azt a szintet nemigen tudja más hozni, amit a hamarosan Budapestre látogató banda képvisel. Az elsőbbség mondjuk így is az anyazenekaré – de ezzel valószínűleg Moreno is tisztában van, úgyhogy néha nyugodtan elpotyogtathat még egy-egy ilyen anyagot, ha épp ráér.
Meghallgatható:
BLANCK MASS: The Lorentz Contraction: Summer 2011 Mix
Az elmúlt évek egyik legnagyobb elektronikus zenei szenzációja, a Fuck Buttons nem meglepő módon kicsit elcsendesedett a második nagylemeze óta. Van viszont az egyik tagnak, Benjamin John Powernek egy saját projektje Blanck Mass néven, és ezzel most készített egy bő egy órás mixet Ennio Morricone-, Erik Satie- és KLF-hangminták felhasználásával, ami nemcsak azért érdekes, mert mást nem nagyon hallani a Fuck Buttons háza tájáról, hanem azért is, mert ügyesen kapcsolódik a duó zenéjéhez, ugyanakkor „természet inspirálta” hangzásával megtartja az izgalmassághoz szükséges távolságot is attól.
Meghallgatható:
DAS RACIST: Michael Jackson
A Das Racist nemrégiben már szerepelt itt, de az akkor bemutatott daluk „csak” egy TV on the Radio-remix volt. Szeptember 13-án viszont jön a borult rapbanda új nagylemeze, a Relax is, és egy számot már arról is meg lehet hallgatni – a lehetőséggel pedig már csak azért is élni kell, mert a pofáson zúzós és közben kedvesen prüntyögő remekmű címe Michael Jackson.
Meghallgatható:
JANE’S ADDICTION: Irresistible Force
Úgy tűnik, hogy ha tűzbe kéne tenni a kezünket egy lemezért idén, akkor a Jane’s Addiction készülő albuma lenne a legjobb választás, ugyanis a The Great Escape Artistról elsőként megismert dal, a minden várakozást felülmúlóan izgalmas End to the Lies után itt a felvezető single, az Irresistible Force, és ez a visszafogottabb szám is friss és hangulatos. A korábbi Jane’s Addiciton-hangzást a zenekar szerint a Radiohead és a Muse hatásával keverő album szeptember 27-én jelenik meg, jeles nap lesz.
