Amerika a filmekben rendszerint öltönyt visel, a fülén mikrofon van, márkás szemüvegben adja ki az utasításokat, esetleg terepszín ruhában lő, márkás autóval menekül – de szinte sosem él mélyszegénységben, nem eszik teflonon pirított, héjában karikákra vágott krumplit vagy keresgéli az óvadékkal kiengedett családfőt.
Most ebben az Amerikában vagyunk, a 17 éves Ree-nek egyedül kell ellátnia két kisebb testvérét és örök hallgatásba burkolózó, vegetáló anyját, no meg az egész háztartást. Kis erdei házukban nemcsak nekik hiányzik drogtermelő apjuk, hanem a rendőrségnek is, mivel a férfi eltűnt, miután egy rejtélyes személy kifizette érte az óvadékot. Ha nem találják meg a tárgyalásig, ugrik a letétbe helyezett ház és erdőrész, Ree-ék pedig mehetnek amerre látnak. Márpedig arrafelé a rokonok sem túl módosak, és néha kifejezetten ellenségesek. Akkor menekülhet még meg a kis család a kilakoltatástól, ha a férfi menet közben meghalt.
Ree tehát fel kell, hogy kutassa apját, ami egy bajkeverő, zűrös életű bűnöző esetében nem a legkellemesebb foglalatosság. De nekiindul, mint ahogy mi is elindulunk a perem alatt élő Amerika tájain. A kilátástalanság elől drogtermelésbe és -fogyasztásba menekülő, csontos, mogorva férfiak, a gyereknevelés, házimunka, alárendeltség táboraiba kényszerített nők világa ez, melyet Debra Granik, úgy tűnik, jól ismer. Pedig szerencsére nem magyaráz, nem építi be a lélektani rugókat a dialógusokba, nem rakja össze a szerkezetet jó tanuló módjára, de tudja, melyik kacaton kell kicsit elidőzni a kamerával, melyik arcot kell kicsit nézni, feltárul az egész világ az összes énvédő, hideg, rideg érzelmi stratégiával. A figyelem lehet a kulcs: a rendezőnő tud és akar figyelni erre a világra, és tökéletesen felépíti.
Amitől talán kissé túlságosan is meghatódik, lassan, észrevétlenül lépünk át egy porszagú mítoszba, kicsit minden elemelkedik a földtől, ami szimpatikus, de picit hiteltelen dolog. De ez megbocsájtható hiba, mindemellett hamar és erősen betölti ennek a világnak a szaga az egész mozit, látjuk, kikből lesznek azok a tudatlan hitelfelvevők, akik elindították a világgazdasági válságot, látjuk, kikből lesznek az iraki, afganisztáni katonák, a drogfüggők, s hogyan termelődik mindez újra – ez a félelmetes, szinte mellékes pillantás erre az egész világra a lényeg, ez a tökéletesen önfenntartó, kegyetlen világ az igazi tragédia ebben a nem túl szép történetben.
Az arcok hitelesek, jók, mindenki a helyén, mégis kiemelendő a Ree-t alakító Jennifer Lawrence hibátlan, magával ragadó, tűpontos játéka.
Ajánljuk: realista filmtervvel rendelkező magyar filmeseknek, anyagi helyzetük miatt panaszkodó középosztálybelieknek, Amerika-fóbiásoknak.
Nem ajánljuk: a mozit menekülésre használóknak, napimádóknak, az emberi faj nemességében töretlenül hívőknek
Winter’s Bone – színes, feliratos, amerikai filmdráma, 100 perc, 2010, rendező: Debra Granik, forgatókönyvíró: Debra Granik, Anne Rosellini, zeneszerző: Dickon Hinchliffe, operatőr: Michael McDonough, producer: Alix Madigan, Anne Rosellini, vágó: Affonso Gonçalves, szereplők: Jennifer Lawrence (Ree Dolly), John Hawkes (Teardrop), Kevin Breznahan (kis Arthur), Dale Dickey (Merab), Garret Dillahunt (Baskin seriff), forgalmazza a Mokép-Pannónia Kft.
