A péntek esti ajánlót rögtön egy hármas választással kezdjük,
– a harcművészeti klasszikusokra fogékonyak örülhetnek, mert a Viasat3-on 21:30-tól megy a Véres játék. Az 1987-es film üzletileg nem volt sikeres, „csupán” híressé tette az főszerepben berobbanó, hihetetlen hajlékony és erős Jean-Claude Van Damme-ot, és kultusz-, alapmű lett belőle az évek során. A történet valós eseményeken alapul, Frank Dux valóban megnyerte első európaiként azt a híres harcművészeti versenyt, a Kumitét, amely exkluzív körben volt meghirdetve, és meghívással lehetett odakerülni. A film ezt a versenyt tupírozza fel, és csinált belőle akciófilmet. Dux képességeit jól demonstrálja a következő videó, ahol többek közt betör egy golyóálló üvegtáblát is.
– aki a magyar történelemben és filmtörténetben érez kedvet kissé elmélyülni, az Sára Sándor Feldobott kő-jének fog örülni, mely az 50-es évek személyi kultuszának kritikáját adja: az apja ’56-os apró érintettsége miatt a Filmművészeti Főiskola rendező szakára be nem kerülő Balázs (Balázsovits Lajos) vidékre kerül, ahol földmérő lesz, megismerkedik a széthulló, erőszakosan felszámolás alatt archaikus paraszti közösségekkel, kultúrával, a romák megaláztatásaival, anyagot, élettapasztalatot gyűjt, hogy végül is az itt felgyűlt életanyagból megcsinálja első filmjét. Sára 1968-as filmjének elsősorban magával ragadó képi világa hat még ma is elemi erővel, 21:40-től adja az m1. (Aki megnézné, de másfelé csábul, gyengébb minőségben megnézheti itt is.)
– végül ugyanekkor, 21:40-kor vetíti a Duna II Autonómia Bogdán Árpád 2006-os, első filmjét, a Boldog új életet. Az állami gondozásban felnőtt, roma Bogdán saját történetét dolgozza fel a filmben, mely nem tökéletes alkotás, ám színészei, a hallgatásai, a megtört mozdulatai drámai erővel és hitellel idézik meg a valóságot, ami (a hiteles valóságábrázolás) olyan ritka vendég a magyar mozikban – ugyanakkor nem egy naturalista filmről beszélünk, sok szimbólum és álomjelenet teszi költőivé ezt a kissé dadogó filmnyelvet. De hát hogy is ne dadogjon az, akinek elvették a múltját, a kultúráját, és csak valami hűs idegenségérzet veszi körül?
Apropó, dadog: Bogdán rendezte a 30Y együttes Dadog című klipjét.
A Duna TV furcsa lépésre szánta el magát, az iráni nemzeti ünnep körüli időre rakta a Mohammad Reza Pahlavi sah özvegyével készített dokumentumfilmet, A királynő és én-t. Azért furcsa lépés ez, mert ugyebár a mai Irán teokratikus állama épp a gyűlölt sah elnyomó rezsimjének elsöprése után került hatalomra, azaz mintha itthon október 23-án egy (sajnos soha el nem készült) Rákosi Mátyásnéval készült dokumentumfilm menne a tévében. Persze ettől még kiváló és árnyalt filmről van szó, amely a maga ellentmondásaival mutatja be az egykori uralkodó hitvesét. Főleg, mivel a film rendezője, Nahid Persson Sarvestani, bár maga is a sahot elkergető tömegben ünnepelt, nem lett boldogabb a siíta állam megvalósulásától, a nyilvános kivégzések, a megkövezések és a folytatódó elnyomás láttán. 23:05-től vetíti a csatorna a portréfilmet.
És akkor még egy ajánlat némi politikával megfűszerezve, szigorúan kávétúladagolásban szenvedőknek: 2:05-re száműzte az m2 a Miért éppen demokrácia? dokumentumfilm-blokkot, melyben hétről hétre egy remek darabot láthat a kitartó közönség. A mai film egy „demokráciailag” szintén problémás országban kutakodik, mégpedig Oroszországban, ahol arra keresi a választ, 15 évvel a Szovjetunió bukása után az emberek hogy vélekednek a demokráciáról. Istenért, a cárért és a hazáért! – a cím jól mutatja, az emberi jogi alapokon nyugvó liberális demokráciaeszméje merre mozdult el a lassan talpra álló Oroszországban a putyini idők kezdete után.
