A Quart.hu zenei portálnak több közreműködő, illetve a klubéletet és a sorozat történetét jól ismerő buliszervező nyilatkozott névtelenül.
A Noise Night Life sorozat 2009 szeptemberében indult útjára azzal a tervvel, hogy az elektronikus paletta minden stílusát egy buliba sűrítse. A kezdetben elektrós vonal később szélesedett, a január 15-i, West-Balkánban rendezett bulin még a goa is szerepelt a stílusok között.
A megkérdezettek szerint a Noise Night Life sikerének titka egyrészt a sokszínűségben rejlett. A partikon egy-egy középkategóriás külföldi DJ , ritkán a hazai DJ-zés élvonalának képviselői és sok fiatal, kezdő lemezlovas lépett fel. Az utóbbiak voltak a NNL igazi sztárjai, akiknek a nagyobb nevek árnyékában itt indult be a karrierjük, ráadásul a koncepció sikerén túl (vagyis hogy fiatalok csinálják a bulit a fiataloknak) a szervezők jól kommunikáltak célközönségükkel például a Facebook közösségi oldalon is.
Eközben több budapesti buliszervező megelégelte a bulikon nagy számban megjelenő tinédzsereket, és – önként lemondva közönsége egy részéről – inkább korhatáros bulikat csinált. Ez is a Noise Night Life-nak jött jól.
Hogy miért nem szeretik a partiszervezők a tinédzsereket? A Quart.hu által megkérdezett buliszervezők úgy nyilatkoztak, hogy ennek a korosztálynak kockázatos bulit szervezni, hiszen tizennyolc év alatt nem is szabadna alkohollal kiszolgálni őket, a NNL-hez hasonló rendezvények fiataljai pedig “legtöbbször csak a belépőjegyet fizették ki, bent a szórakozóhelyen már nem fogyasztottak, hiszen vagy nem szabadott nekik, vagy nem volt nagyon pénzük rá, és inkább előtte az éjjel-nappalikban tankoltak föl.”
A megkérdezettek arról számoltak be, hogy az NNL-partikon – mivel a tinik kevésbé bírják az alkoholt – már kora este rendszeresek voltak a balhék. A cikk megszólalói “Budapest lefolyójaként” említik a tavaly novemberi, Dürer-kertben rendezett bulit: saját hányásukban fetrengő gyerekek tömegeivel, részeg és partidrogos hatás alatt megőrülő fiatalokkal, egymás haját tépő lányokkal, verekedésekkel, utcán hömpölygő sorokkal.
A telt házas bulikon a közönség sok kárt okozott, a bulik ezért sem tudtak egy helyen megmaradni. A Dürer-kert üzemeltetői tavaly nem akartak több embert beengedni, mint amennyit a hely elbírt volna, így az NNL utóbb a Hajógyári-szigetre, majd az Almássy térre költözött, utána jött a West Balkán és a tragikus kimenetelű buli január 15-én.
Nemcsak a befogadó helyek, de a fellépők is megelégelték a Noise Night Life közönségét. Egyikük azután szállt ki, miután több száz, az utcán rekedő fiatalt csak a rendőrség tudott elzavarni.
A tragédiához a megkérdezett partiszervezők szerint éppen az alapkoncepció, a “fiatalok csinálják fiataloknak” elve vezethetett, az ilyen események szervezéséhez ugyanis tapasztalat és profizmus kell. Az NNL főszervezőjéről, Kecskés Tamásról az összeállítás egyik nyilatkozója ezt mondta: “Mindent akart egyszerre és túl hamar, és éppen ezért nem volt jó híre egy idő után a klubtulajdonosok és a buliszervezők körében. Igazából csak az a kérdés, hogy húzhatta idáig.”
Hogy így alakult, az egyik buliszervező megszólaló szerint kicsit mindenki hibája is.
AJÁNLOTT LINK:
Egyszerre akartak mindent. A Noise Night Life felemelkedése és bukása (Quart.hu)
