Ötven évvel ezelőtt, 1975-ben sikerült asztalhoz ültetni 33 európai és két észak-amerikai országot (az USA-t és Kanadát), hogy aláírják a finn fővárosban a Helsinki Záróokmányt. Az egyezmény jelentősége sokat és sokszor változott a kelet-nyugati szembenállástól függően, de az mindig elsődleges célja volt a „helsinki folyamatnak”, hogy
Közben a „helsinki folyamatnak” létrejött a hivatalos fóruma, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, az EBESZ, amely az egyezmény betartása felett hivatott őrködni – több-kevesebb sikerrel.
Manapság egyre kevesebbel. Nem volt például lelkes az EBESZ tevékenységétől Pertti Torstila sem a szerdai finn nagykövetségi rendezvényen, amely a Helsinki Záróokmány 1975-ös aláírására emlékezett. A tapasztalt diplomata – aki a hetvenes években részt vett a Helsinki Értekezlet előkészítésében, majd nagykövetként képviselte hazáját Budapesten és Stockholmban – arról beszélt, hogy az EBESZ nem tudja betölteni azt a feladatát, amelyre hivatott lenne, nem tudja garantálni Európa stabilitását. Éppen ezért – fejtette ki – vissza kellene térni a Helsinki Záróokmányban foglalt tíz alapelvhez. Ezek a többi között kimondják
- az erőszaktól való tartózkodást,
- a viták békés rendezését,
- a határok sérthetetlenségét,
- az államok területi integritását,
- illetve az emberi jogok tiszteletben tartását
- és a népek önrendelkezési jogát.
Eurázsiai biztonságpolitika kellene
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek azzal, hogy az EBESZ kihívásokkal küzd, hiszen Oroszország nem tartja magát a Helsinki Egyezményben foglaltakhoz. Megoldási javaslatot erre azonban csak a Magyar Atlanti Tanács főtitkára, Gyarmati István adott. Gyarmati biztonságpolitikai szakértőként, diplomataként komoly nemzetközi konfliktusok rendezésében és történelmi fordulatok békés levezénylésében is kulcsszerepet játszott korábban. Többek között ő is tárgyalt a szovjet csapatok Magyarországról való kivonásáról a rendszerváltás körüli években, és részt vett a jugoszláv utódállamok (polgár)háborúinak lezárásáról szóló konferenciákon is.
A kerekasztal-beszélgetésen azt mondta, hogy Európa stabilitása nem garantálható Oroszország nélkül, sőt Európa stabilitása Oroszország ellenében sem valósulhat meg. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a jelenlegi helyzet legsúlyosabb jellemzője az, hogy
Éppen ezért, miután szerinte az európai biztonsági keretrendszerbe jelenleg „nem fér bele” az Ukrajna ellen háborút indító Oroszország, nem ebben a keretrendszerben kellene gondolkodni.
