Bejrútban nyár van. A tengeren szikrázik a napsütés, a föníciai nők magassarkú cipői kopognak a Hamra nevű kerületben, a férfiak a kávézók székein ülve vitatkoznak. Ideges és feszült mindenki, a levegő tele van elektromossággal.
Szerdán hőség volt, és az éjszaka sem hozott enyhülést, Izrael pedig egy dróncsapásban megölte Fuad Sukrt, a Hezbollah egyik rangidős katonai parancsnokát Bejrút déli részén. A támadásban a parancsnokon kívül három civil – köztük két gyerek – halt meg, sokan megsérültek.
Ezzel nagyjából egy időben az izraeli szolgálatok meggyilkolták Iszmáíl Hanijét is Teheránban. Haníja a Hamász erős embere volt Gázában, a mozgalom de facto vezetője 2017-ig, amikor el kellett hagynia az övezetet. Haláláig Katarban bujkált.
Hanijét július 31-én gyilkolta meg a Moszad, miután hazatért a szállására Teheránban Maszúd Peszeskján elnöki beiktatási ünnepségéről. A New York Times nyomozása szerint izraeli ügynökök bombát telepítettek Hanije szállására hónapokkal a várható látogatása előtt, melyet távirányítóval hoztak működésbe. Hanijét és testőrét darabokra tépte a robbanás. Sokáig keringett az az elképzelés, hogy izraeli rakétacsapás végzett a palesztin vezetővel, de az előre telepített pokolgép valószínűbb forgatókönyv. Iránnak komoly a légvédelme, egy berepülésnek lettek volna nyomai.
Tulajdonképpen mindegy, hogyan végezték ki Iszmáíl Hanijét, az üzeneten nem sokat változtat. Az üzenet pedig az: Izrael bárhol, bárkit likvidálni tud, akit az ellenségének tekint. Sukhr és Hanije halála óriási csapás a palesztin ellenállásnak, és lépéskényszerbe hozza fő szponzorait: a libanoni Hezbollahot, Iránt és a jemeni huszikat.
*
Másfél órás késéssel szállt le a repülőgépem Bejrútban. Azon szerencsések közé tartozom, akiknek nem törölték a járatát, noha a kialakult káosz már a kairói repülőtéren is megmutatta magát. Hosszú sorok álltak az útlevélellenőrzésnél. A libanoni határőr, amikor meglátta a sajtókártyámat az útlevelemben, felnézett, és megkérdezte:
„Maga szerint háború lesz?”
