Pályafutásának legsúlyosabb választási vereségébe futott bele Recep Tayyip Erdogan elnök – írja a Financial Times, miután a török ellenzék a nagyvárosokban óriási győzelmet aratott a vasárnapi helyhatósági voksoláson. Az elemzők az ellenzék történelmi győzelméről írnak, hiszen Erdogan 21 évvel ezelőtti hatalomra kerülése óta nem volt még példa arra, hogy országosan vereséget szenvedjen egy választáson a hatalmon lévő Igazság és Fejlődés Pártja (AKP).
Az Anadolu török állami hírügynökség – a közmédiát erőteljesen ellenőrzik Erdoganék – vasárnap reggel még „szoros versenyről” beszélt a szavazatok 90 százalékának megszámlálása után, ugyanakkor elismerték, hogy 37,3:35,8 arányban vezet országosan a CHP. E párt nemcsak Ankarában, a fővárosban, és nemcsak a legnagyobb török városban, a 16 milliós Isztambulban győzött, hanem országszerte is számos helyi sikert aratott. Így a harmadik számú török várost, Izmirt szintén a CHP irányítja majd, akárcsak a negyedik legnagyobb várost, Burszát vagy a turisták által leginkább ismert Antalyát.
Bursza azért kiemelten fontos, mert „új szerzemény” a CHP számára – a három legnagyobb város ugyanis már 2019 óta a „fennhatósága alá tartozott”. az ellenzéki párt látszik győzedelmeskedni, ráadásul ezt az eredményt úgy érte el a CHP, hogy az ellenzéki összefogás nem igazán működött, így a párt egymaga is képes lehet immár országosan szembeszállni az AKP-vel.
A legfontosabb választási „csatatéren”, Isztambulban a nyertes ellenzéki jelölt, Ekrem Imamoglu azt mondta: az eredmény üzenet az elnöknek és az ellenzéki riválisaiknak egyaránt. Imamoglut hatalmas tömeg várta a választási siker bejelentése előtt – Isztambul utcáin nem kellett számolni, hogy hány kisebb sikátorig és keresztutcáig terjed vasárnap este a tömeg. Látványos volt, ahogyan betöltötte a színpadnak is helyet adó hatalmas teret az éljenző és nemzeti lobogókat lengető sokaság.
A Köztársasági Néppárt nem egyszerű szocdem párt, hanem a modern Törökország megteremtésekor létrejött politikai irányzatot, a „laikus, szekuláris” (tehát nem iszlamista) állam szerepét kiemelő, ugyanakkor a nacionalizmust és populizmust sem megvető „kemálista” irányzatot is követi – erről lásd keretes írásunkat.
Ezzel szemben Erdogan elnök és a kormányzó AKP az iszlamizmus és az Oszmán Birodalom hagyományaira épít, ha nem is mindig nyíltan lépnek fel ezért, hiszen általában csak egy pragmatikus politikus tud hatalmon maradni 21 éven át. Erdogan a nacionalista retorikát is megfontoltan alkalmazza: inkább csak megemlíti a határokon túl élő török kisebbségeket, de előfordult, hogy szimbolikus gesztust tett: például egy arab vezetőt fogadva a török elnök a szultánok egykori arab tartományait jelképező katonai öltözetben sorakoztatta fel a díszőrség egy-egy tagját.
A CHP isztambuli polgármesterjelöltje, Ekrem Imamoglu szerint ő maga egymillió szavazattal verte meg az AKP jelöltjét, Murat Kurumot. Imamoglu abszolút többséget kapott a városban, 11 százalékkal előzte meg Kurumot. Imamoglu azzal, hogy meg tudta tartani a 2019-ben elnyert főpolgármesteri posztot a kormányzat folyamatos sanyargatása közepette, az ellenzék első számú figurájává lépett elő. Az Isztambulban megkérdezett járókelők a nemzetközi sajtó faggatására elmondták:
Hogy mit jelent egy ellenzéki város sanyargatása Törökországban? Egyrészt a kormányzati források megcsappanását voltak kénytelenek elszenvedni a város lakói, akik a török GDP egyharmadát állítják elő a becslések szerint. Másrészt Imamoglunak személyesen is komoly fenyegetésekkel kellett szembenéznie.
2022 végén ugyanis az isztambuli ellenzéki főpolgármestert több mint két és fél éves börtönbüntetésre ítélték, miután „idiótának” nevezte a 2019-es választásokat lebonyolító hivatalnokokat. Mint ismert, Imamoglu öt éve is megnyerte a szavazást, de akkor az AKP megtámadta az eredményt, és szabálytalanságokra hivatkozva újabb voksolást írattak ki Erdogánék. A feldühödött Imamoglu ekkor szidta a választási hivatalnokokat, ám aztán még nagyobb győzelmet aratott a megismételt szavazáson, mint az elsőn.
A 2019-es megismételt választáskor egyébként 770 ezer szavazattal verte meg az ellenfelét, ezért számít most még nagyobb eredménynek, hogy egymillió vokssal győzött az idén a legnépesebb török városban, a 16 milliós metropoliszban.
Imamoglu 2022-es elítélésének egyik következménye azonban még most is él: tavaly például emiatt nem indulhatott az elnökválasztáson, így Erdogan államfő megtarthatta a hatalmát. Imamoglu mostani győzelme azt valószínűsíti, hogy vasárnap megszületett az ellenzék új politikai vezére. Ráadásul ezúttal a CHP egymaga ért el jobb eredményt, mint tavaly az összefogást „játszó” ellenzék, amely leszerepelt a 2023-as parlamenti választásokon – hiába szövetkezett akkor hat párt is Erdogan ellen.
Imamoglu győzelme Isztambulban nemcsak politikailag, hanem személyesen is negatívan érintheti Erdogan elnököt. 2019-ben 25 éves AKP-uralom után került hatalomra az ellenzék a legnagyobb török városban, ahol maga az államfő is született, és ahol a karrierjét futballistaként kezdő Erdoganról egy stadiont is elneveztek. Sőt, Erdogan politikai karrierje is Isztambulban emelkedett fel: éppen harminc évvel ezelőtt, 1994-ben lett a város polgármestere, majd miniszterelnökké és államelnökké avanzsált. Idén azonban az sem segített Erdoganon, hogy maga Orbán Viktor adott alá lovat tavaly decemberben.
Az elmúlt hónapban az általános áremelkedés mértéke 70 százalék volt, és idén nyárig várhatóan tovább romlik a helyzet. Az, hogy Anatóliában is gyengül az AKP, jól látszik az ankari eredményeken is. Itt is a hivatalban lévő ellenzéki polgármester, Mansur Yavas nyert, méghozzá döbbenetes különbséggel, várhatóan hatvan százalék körüli eredménnyel végez majd az AKP-s ellenfele, Turgut Altinok előtt.
A CHP az Isztambulban, Ankarában és további 81 városban, illetve a vidéken is elért sikereivel az 1977-es választások óta a legjobb eredményét érte el. A CHP most olyan vidéki térségekben is megerősödött, mint Adiyaman városa, amelyet a 2023-as földrengés sújtott tragikusan. (A földrengés következményeinek borzalmasan rossz kezelését sokan Erdoganék szemére vetették, ami azért fontos, mert az AKP évtizedekkel ezelőtt egy hasonló tragédia után, az akkori hatóságok szintén kifogásolható intézkedései után került hatalomra országosan.) De egy Szíriával határos, konzervatívnak számító körzetben, Kilisben is nyert most a CHP, ami valóban fordulatot jelenthet a török közéletben.
S mindez egy új ellenzéki stratégiát is előre jelezhet:
Mindez nem jelenti azt, hogy csak a CHP maradt a választási térképen az ellenzéki oldalon. Törökország délkeleti, kurdok által lakott vidékein a kurd Népi Egyenlőség és Demokrácia (NED) pártja nyert, a korábbi nyolc helyett immár 10 tartományi székhelyet meghódítva. Mindez azután történt, hogy a NED számos politikusát, helyi polgármestereket és a kurd párt elnökét is letartóztatták. Az iszlamista Új Jólét párt két konzervatív városban állt nyerésre (Sanliurfában és Yozgatban). Ez a párt tavaly még Erdoganékkal fogott össze az elnökválasztáskor, de azóta az Izraellel való kereskedelem és a gazdaságpolitika miatt szakított az AKP-val.
Maga Erdogan visszafogottan reagált a látványos választási kudarcra. Szerinte „a mostani választás győztese a demokrácia, a nemzeti akarat” – azaz szerinte nem a CHP.
Március 31. – ez nem a vég, hanem egy fordulópont a számunkra
– fogalmazott az államelnök.
Mindez kissé kísértetiesen hangzik – külföldi kommentátorok korábban ugyanis attól tartottak, hogy választási vereség esetén Erdogan még illiberálisabb, még inkább tekintélyelvű, autoriter irányba fordulhat. Erdogan szerint nem azt az eredményt kapták, amire számítottak, de hozzátette: „nincs hatalmasabb a nemzet akaratánál.”
A CHP vezetője, Özgör Özel szerint viszont a választások kimenetele „nem lehet vereség senkinek sem”. Hozzátette: „Ebben a győzelemben nincs vesztes.”
