Nagyvilág

Fenyegeti-e a Wagner-csoport Európa határait?

Artem Priakhin / SOPA Images / Light Rocket / Getty Images
A Wagner-csoport egyik tagja zászlót állít fel a Jevgenyij Prigozsin emlékére rendezett spontán megemlékezésen Szentpéterváron.
Artem Priakhin / SOPA Images / Light Rocket / Getty Images
A Wagner-csoport egyik tagja zászlót állít fel a Jevgenyij Prigozsin emlékére rendezett spontán megemlékezésen Szentpéterváron.
Ismerős név bukkant fel Európa déli határainál: a Wagner-csoport – vagy új nevén Afrika Hadtest – új küldetést kapott Líbiában. Moszkva döntése értelmében a tavaly puccsot megkísérlő, emiatt korábban Belaruszba száműzött magánhadsereg egy úgynevezett „határrendőrséget” állítana fel Líbiában, melynek feladata a migráció ellenőrzése és szabályozása lenne. Róma már most attól tart, hogy Moszkva az illegális migrációt felhasználva szeretne nyomást gyakorolni Európára, Ukrajna egyik fő támogatójára.

A kegyvesztett magánhadsereg feltűnése Afrikában

Körülbelül egy évvel ezelőtt úgy tűnt, a hírhedt Wagner-csoport megszűnt létezni, és a 2023 júniusában oroszországi lázadást szító magánhadsereg mintha eltűnt volna a föld színéről. Egykori vezetőjük, Jevgenyij Prigozsin a lázadást követően nem sokkal repülőbalesetet szenvedett és elhunyt. A Wagner-harcosokat Oroszország ezt követően Belaruszba száműzte. A belorusz száműzetés azonban mintha rejtélyes ködbe merült volna – egyetlen szakértő sem tudta, hogy a rosszhírű magánhadsereg mit is csinál pontosan. Egyesek szerint a Wagner céljává a Lukasenka-rezsim fenntartása vált, mások szerint a zsoldosok mintha Kelet-Ukrajnában tűntek volna fel.

2024 februárja azonban váratlan eredményt hozott a rejtély felgöngyölítésében.

A Wagner újra megjelent – ezúttal Líbiában.

Az orosz magánhadsereg észak-afrikai ténykedése nem tekinthető új jelenségnek. Oroszország afrikai hálózata kiterjedt: hol diplomáciai, hol pedig katonai eszközökkel fejti ki a befolyását. A fekete kontinens Oroszország számára kiemelt jelentőségű: erőforrásokban gazdag, a rezsimek nyitottak a külső szereplők közeledésére, ráadásul az ukrajnai konfliktusban jellemzően semlegesek. Moszkva ezek mellett az egyre erősebb Nyugat-ellenesség mellett több helyen is támaszkodhat a korábbi szocialista kapcsolatokhoz kötődő nosztalgiára.

A 2011 óta relatív anarchiában fuldokló Líbia Oroszország egyik legfontosabb érdekeltsége Afrikában, hiszen Európához közel fekszik, ráadásul mérhetetlen olajkinccsel rendelkezik. Az orosz zsoldosok már a 2019-ben kitört harmadik líbiai polgárháborúban is meghatározó szerepet játszottak, amikor is a lázadó hadúr, Khalifa Haftar tábornok offenzíváját támogatták Tripoli ellen – egyébként kevés sikerrel. Mégis, az orosz beavatkozás arra elegendő volt, hogy fenntartsa Líbia megosztottságát.

LIBYAN NATIONAL ARMY (LNA) / AFP Khalifa Haftar, a Líbiai Nemzeti Hadsereg főparancsnoka érkezik egy moszkvai katonai repülőtérre 2023. szeptember 26-án.

Arra, hogy a Kreml közvetlenül is felhasználhatná, sőt szervezhetné a migrációt, először az olasz védelmi miniszter hívta fel a figyelmet 2023 márciusában. Azóta pedig, ha hinni lehet a híreszteléseknek, a helyzet tovább romlott. A Kreml ugyanis egyre több migrációs útvonalat ellenőriz az Európai Unió határainál. A tavasz közeledtével a dél-európai országok attól tartanak, hogy Oroszország a migráció élénkítésébe kezd. És hogy mi ezzel Moszkva célja?

Egy kulcsfontosságú választási év

A brit konzervatív The Daily Telegraph 2024 februárjában saját bevallása szerint titkosszolgálati dokumentumokhoz fért hozzá, melyek Oroszország líbiai jelenlétét tárgyalják. Ezek szerint Oroszország egy 15 ezer fős „határrendőrség” felállítását tervezi Líbiában. A határrendőrség összetétele helyi milíciákból és a Wagner-csoport alakulataiból állna, feladata pedig a líbiai migrációs útvonal ellenőrzése lenne. Egy ilyen típusú hatóság azonban veszélyes fegyver,

hiszen nem csak a migráció visszafogására lenne képes, hanem annak élénkítésére is.

Aki a migrációt irányítani képes, a célba vett országok választásait is képes manipulálni általuk: Európa pedig az EP-választásra készül 2024-ben.

Mindeközben az Európai Unió határvédelmi ügynöksége, a Frontex szerint 2023-ban jelentősen megnőtt az Európába irányuló migráció. A tavalyi adatok 2016 óta nem látott rekordokat döntögettek. Míg 2024 elején a számok enyhe csökkenést mutatnak, a tavaszi idő beköszöntével ez a tendencia minden előrejelzés szerint megváltozhat.

Egy veszélyes játszma

A Frontex szerint Oroszország a „befolyásolási és nyomásgyakorlási játszma eszközeként” alkalmazza a migrációt. Ennek több frontja is van:

  • északon Finnország,
  • keleten Belarusz,
  • délen pedig – immáron – Líbia.

De nem csak itt. Magánhadseregei (jellemzően a Wagner-csoport, az E.N.O.T. vagy a kozákok) állomásoznak, illetve politikai és gazdasági érdekeltségei vannak Maliban, Burkina Fasóban, Kamerunban, a Közép-afrikai Köztársaságban, Szudánban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Kenyában, Mozambikban, Zimbabwében, a Dél-afrikai Köztársaságban és Madagaszkáron is. Ezek többsége migránskibocsátó ország.

Belarusz és Finnország esete intő példa. A belorusz migrációs válság 2021-ben indult (nyugati vádak szerint) azzal az orosz céllal, hogy tesztelje a nyugati szövetségi rendszer együttműködési képességét egy évvel a teljeskörű ukrajnai invázió előtt, valamint gyengítse az Európai Uniót. Hasonló a helyzet Finnországban is. Helsinki és Stockholm NATO-csatlakozása kellemetlen Moszkva számára, ezért politikai nyomásgyakorlási céllal a migráció instrumentalizálásába kezdett a finn határnál. Az uniós jog szerint a migráció instrumentalizálása az, amikor egy másik ország „illegális migrációs áramlásokat ösztönöz (…) azáltal, hogy aktívan elősegíti vagy megkönnyíti a migránsok határra történő mozgását” annak érdekében, hogy „destabilizálja” az EU-t vagy valamelyik tagországát, beleértve „területi integritásának, a közrend fenntartásának vagy a nemzetbiztonság védelmének” veszélyeztetését.

A migráció instrumentalizálása a hibrid hadviselés egyik bevett eszköze. Hibrid hadviselésnek tekinthető minden olyan nem hagyományos katonai eszköz alkalmazása, mely nem jár közvetlen agresszióval, ám hatékonyan gyengíti a célba vett országot (például ilyen eszköz a dezinformáció is). Antonio Tajani, Olaszország miniszterelnök-helyettese szerint Oroszország hibrid hadviselést gyakorol országa ellen a közép-mediterrán illegális migrációs útvonal működésének segítésével. Ugyanígy vélekedik az északi és keleti fenyegetésekről Lengyelország, Litvánia, Lettország és Finnország is. Szerintük a mesterséges migrációs hullámok nem tekinthetők humanitárius válságnak.

Artem Priakhin / SOPA Images / Light Rocket / Getty Images

Orosz terjeszkedés Afrikában

Líbia mellett Moszkva egyre szorosabb kapcsolatokat ápol Tunéziával, a Közép-afrikai Köztársasággal, Malival és Szudánnal is. Miután Oroszország megfelelő kapcsolatokat épít ki afrikai szövetségeseivel, területeiken megjelennek a magánhadseregei is. Ezek segítenek megerősíteni vagy felállítani az új rezsimeket, amelyeknek a tevékenysége hozzájárul a migrációs válság növeléséhez (jellemzően a romló biztonsági és emberjogi helyzet, az erősödő autoriter tendenciák, valamint a nehéz gazdasági helyzet által). A határrendőrség felállítását követően a Líbián keresztül vezető migrációs útvonalat Oroszország fogja ellenőrizni.

A Wagner-csoport – vagyis Moszkva – mondhatja majd meg, mikor és mennyi migráns hagyhatja el Líbiát Olaszország irányába.

A fenyegetést az Európai Parlament is felismerte. Az európai jogalkotó intézmény egy úgynevezett „sürgősségi migrációs és menekültügyi igazgatási eljárás” megfogalmazásába kezdett. Az eljárás célja az lenne, hogy erőteljes választ tudjon adni az Európai Unió az ellene egyre gyakrabban használt instrumentalizált migrációra.

Oroszország tagadja az olasz vádakat. A líbiai orosz nagykövetség szerint a Telegraph által közölt cikk „hazugságokat terjeszt”. A külképviselet szerint a Telegraph a brit titkosszolgálat lapja, amelynek az a célja, hogy aláássák a virágzó orosz-líbiai kapcsolatokat.

 

Gönczi Róbert, a Migrációkutató Intézet kutatója

Ajánlott videó

Olvasói sztorik