Fokozott kiképzés, gyakorlatozás, lövészárkok ásása, a felszerelés hiányosságainak ellenőrzése – hónapok óta ez a napirendje a Laporte kaszárnya lakóinak, a Brive-la-Gaillarde településére 1907-ben áthelyezett 126. gyalogsági ezrednek. A francia katonai egység az esetleges ukrajnai beavatkozásra készül – írja a Le Monde.
A megszokott napirendet aligha törte meg a lap szerint Emmanuel Macron bejelentése. A francia elnök arról beszélt február 26-án, miután húsz európai vezetővel találkozott: „nem kizárt” akár nyugati katonák bevetése sem Ukrajnában. Ám a Le Monde szerint a katonák mégiscsak gyakrabban gondolhatnak mostanában a keleti frontra. Sőt nemcsak a legénységet készítik fel a franciák: a páncélozott csapatszállító harcjárműveket 2021 óta folyamatosan cserélik le a 126. ezrednél. A párizsi lap szerint negyven vadonatúj páncélozott harcjármű várakozik most is a hangárokban.
A 126. ezred harcolt már oroszok ellen – a napóleoni háborúkban azt a hidat védte-fedezte a francia védelmi minisztérium szerint, amelyik a Berezina folyó fölött ívelt át. Ez az a folyó, amelynek a neve gyakorlatilag a katonai kudarccal vált egyenlővé a francia nyelvben és hadtörténelemben. Ugyanis itt szenvedte el a végső vereséget Napóleon visszavonuló serege az 1812-es, Oroszország elleni sikertelen hadjáratában.
Nem véletlen ennek tükrében, hogy az orosz Külföldi Hírszerző Szolgálat igazgatója, Szergej Nariskin a napokban elsődleges célpontnak minősítette azokat a francia katonákat, akik esetlegesen Ukrajna területére érkeznének. A TASZSZ orosz hírügynökség szerint Nariskin utalt a napóleoni hadjáratra is a fenyegetéskor: a francia katonákra szerinte ugyanaz a sors várna, mint akik elődeik közül „karddal érkeztek az orosz világ területére”. Nariskin hozzátette, hogy információik szerint Franciaország egy kétezer fős alakulat Ukrajnába küldésére készül. Az orosz külföldi hírszerzés vezetője egyébként akkor mondta ezt, amikor a Le Monde a címlapján hozta a 126. ezredről szóló riportját, tehát nem kellett túlzott kémkedési tevékenység, hogy erre rájöjjön az orosz titkosszolgálat.
Ahhoz sem kellett túl sok titkosszolgát bevetni, hogy elolvassák Moszkvában Pierre Schill tábornoknak, a francia szárazföldi csapatok parancsnokának véleményét, aki szerint hatvanezer fős erőt tudna irányítani, ha az erre készen álló csapatokat valóban bevetésre indítanák – erről persze politikai döntésnek kellene születnie. A Schill nézeteit ismertető amerikai Newsweek szerint azonban nem egyértelmű, hogy a francia tábornok az esetleges ukrajnai küldetésről beszélt-e. Ugyanis Macron február végi nyilatkozata után szólalt meg, de csak általában beszélt külföldre szánt kontingensek kiállításáról.
Pjotr Tolsztoj, az orosz parlament alsóházának alelnöke szintén arról beszélt: mindenkit megölnek az Ukrajna területére lépő francia katonák közül. Márpedig Tolsztoj nemcsak jövőbeni bevetésekről beszélt a francia BFM TV-nek, utalt arra is, hogy információi szerint 13 ezer külföldi zsoldos harcol(t) Ukrajnában, közülük pedig 360 francia. A 360 zsoldos közül 147-et már meg is öltek az oroszok – tette hozzá az alsóházi alelnök.
Tolsztoj szerint Oroszország fontolgatja a Párizs elleni atomcsapást is. Mindez – ha valószerűtlen is – rémisztően hangzik a francia fővárosban idén megrendezendő olimpia előtt. Vlagyimir Putyin orosz elnök egyébként már februárban azzal fenyegetőzött, hogy „Oroszország senkinek nem engedi meg, hogy beavatkozzon a belügyeibe” és országa „stratégiai nukleáris erői teljes készültségben állnak” – írja a Newsweek. Putyin azóta is többször felemlegette az atomháború és az emberi civilizáció megsemmisülésének veszélyét.
Mindeközben a Le Monde elismeri: Párizs szövetségesei nem lettek boldogok a francia elnök február végén elhangzott szavaitól. Macron az általa összehívott párizsi tanácskozás után hangsúlyozta: nem zárja ki szárazföldi csapatok Ukrajnába küldésének a lehetőségét. Hozzátette viszont, hogy ezzel kapcsolatban nincs konszenzus a húsz európai vezető részvételével tartott találkozón. Majd azt is megjegyezte: „Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy Oroszország ne győzzön”.
Macron kijelentése már február végén is értetlenséget váltott ki Európában, több elemző is irreálisnak tartotta a francia elnök felvetését. A német kancellár, Olaf Scholz például határozottan ellenzi a csapatok küldését Ukrajnába. Így tesz Joe Biden amerikai elnök is, aki évértékelő beszédében ugyan határozottan Ukrajna mellé állt, de a kongresszus alsóházának republikánus tagjai akadályozzák egy hatvanmilliárd dolláros katonai segélycsomag elfogadását, melyet Kijevnek szánna az elnöki adminisztráció. Az oroszok közben kihasználták az amerikaiak több hónapja tartó „holtpontját”, folyamatosan nyomulnak előre, és nyilvánvalóan a katonai helyzet romlása vezetett Macron nyilatkozatához is, melyben felvetette a nyugati katonák esetleges megjelenését Ukrajnában.
Ugyanakkor Scholz egyértelműen azt hangsúlyozza, hogy a „NATO ne legyen hadviselő fél” az ukrajnai háborúban. A német kancellár ellenzi azt is, hogy Taurus cirkálórakétákat, illetve robotrepülőgépeket küldjenek Kijevnek. Tavaly még csak akkor engedte volna állítólag ezek eladását Ukrajnának, ha korlátozzák a hatótávolságukat, nehogy Moszkvát tudják lőni vele, az idén pedig már teljesen elzárkózott ettől.
Scholzot a Politico szerint nemcsak az ellenzéki kereszténydemokraták támadják amiatt, hogy nem mutat nagyobb elhatározottságot Ukrajna támogatásakor, hanem saját koalícióján belül is bírálják ezért, sőt saját pártjából, a szociáldemokraták közül is felléptek Ukrajna-politikájával szemben. A szocdemek társelnöke, Maybrit Illner viszont arra utalt, hogy amikor 2022 őszén felmerült a veszély, hogy Moszkva akár taktikai atomfegyvereket vethet be, a kancellár elutazott Kínába, és Hszi Csin-ping elnökkel együtt sikerült úgy kommunikálniuk, hogy ez a veszély gyakorlatilag elhárult.
Mindeközben francia illetékesek próbálták úgy „felvizezni” az elnök kijelentését, miszerint Macron nem harcoló egységekre, hanem például aknakereső és egészségügyi segítséget nyújtó katonákra gondolt, amikor Ukrajnába küldendő egységekről beszélt. A külügyminiszter, Stéphane Séjourné a francia törvényhozás előtt beszélt ugyanerről, azaz hogy Macron csak aknaszedőkre, kíberhadviselési szakértőkre, illetve fegyvergyártásban jártas katonákra utalt.
Vagyis a francia eltökéltség sem olyan „kőkemény”, mint amilyennek Macron próbálja láttatni, hiába tett ki a napokban a közösségi médiába magáról olyan fotókat, amelyeken egy bokszzsákot püföl. A fotókat a Guardian ahhoz a „férfias populista politikusi” áramlathoz sorolja, melyet eddig épp Vlagyimir Putyin képviselt leginkább. Így a brit lap a Macron-képeket párhuzamba állítja Putyin azon fotójával, amikor 2009-ben félmeztelenül Szibériában lovagolt.
Olaf Scholz közben a német gyártású Taurus rakétákkal kapcsolatban kavart vihart. Azt állította, azért nem küldenek ilyen manőverező robotrepülőgépeket, mert a németek nem tudják azt megtenni, amit a franciák és a britek, azaz hogy a helyszínről irányítják azokat. A brit külügyi tanács elnöke ennek kapcsán Scholz kijelentéseit rossznak és felelőtlennek minősítette, hiszen azt a benyomást keltette, hogy brit és francia katonák segítik az ukránok orosz célpontokra mért csapásait. A korábbi angol védelmi miniszter, Ben Wallace ennek kapcsán a német kancellárt úgy minősítette, mint „rossz embert, rossz munkahelyen, rossz időben”.
Ráadásul Scholz tévedett, hiszen Taurusokat adott el már el Németország úgy Dél-Koreának, hogy oda nem ment német személyzet. A dél-koreai katonákat tehát ki tudták képezni úgy, hogy maguktól is irányítani tudják a robotrepülőgépeket. Ugyanakkor a kancellár szavai rámutatnak: a nyugati fegyvergyártók (és nem feltétlenül a kormányok) bizalmatlanok lehetnek az ukrán katonákkal kapcsolatban, érkeztek ugyanis már például olyan hírek, hogy gyorsan leamortizálták a fejlett nyugati haditechnikát. Vannak olyan vélemények, hogy a nyugati gyártók „marketingszempontok” miatt nem engedhetik meg, hogy termékeik kudarcot valljanak a ukrán fronton, és ezért küldenek kiképzett nyugati személyzetet, tanácsadókat a precíziós fegyverek irányítására, illetve a hatékonyabb használatukra. Ez tehát nem a nyugati hadseregek jelenlétét mutatja, de a fegyvergyárak szakértői, tanácsadói és esetleg kiképzett katonák (akár önkéntesként) lehetnek az ukrán fronton.
Hogy ez így van-e, azt nyilvánvalóan nehéz bizonyítani, érdekes azonban, hogy a BBC írt tavaly áprilisban arról, hogy kiszivárgott amerikai dokumentumok szerint (amelyek egy része egyébként manipulált lehetett, de az USA azonnal vizsgálatot rendelt el az ügyben) több nyugati ország speciális erői is jelen lehetnek Ukrajnában. E szerint a legtöbb emberrel Nagy-Britannia rendelkezett Ukrajnában (ötvennel), amit a NATO-tag Lettország követett 17 fővel, majd Franciaország jött 15 katonával, az USA pedig 14-gyel.
A lengyel külügyminiszter, Radoslaw Sikorski mindenesetre arról beszélt nemrég, „nyílt titok”, hogy vannak NATO-katonák Ukrajna területén.
Az AP hírügynökség szerint Németország és Lengyelország még február végén megerősítette: nem kívánnak csapatokat küldeni Ukrajnába. Ugyanakkor Lengyelország álláspontja mintha módosulna, ami összefügghet azzal, hogy Macron kelet-európai körútra indult, ahol találkozott a balti országok vezetőivel is, akik jobban hajlanak a francia álláspont elfogadására, mint a németek. Ezek után, március 8-án már Sikorski is arról nyilatkozott, nem elképzelhetetlen, hogy NATO-erők legyenek jelen Ukrajnában, és elkezdte nagyra értékelni a francia elnök erre vonatkozó kijelentéseit.
A lengyeleknél is egyértelműbben nyilatkozott a finn külügyminiszter. Elina Valtonen ugyanis kimondta, felmerült csapatok Ukrajnába telepítésének a lehetősége. Valtonen azt taglalta, hogy „a Nyugat nem zárhatja ki csapatok Oroszország elleni felvonultatását”, ezért rugalmasságra hívta fel a nyugati országok figyelmét. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Finnország nem tervezi a közeljövőben csapatok küldését Ukrajnába.
A balti államok is igyekeznek támogatni Macron ötletét, de csak óvatosan, hiszen határosak Oroszországgal. Észtország, Lettország és Litvánia vezetői ezért változó hangsúlyokkal ugyan, de arról nyilatkoznak, hogy „minden eshetőséget mérlegelnek” – erről beszélt például az észt miniszterelnök, Kaja Kallas –, illetve nem zárnak ki semmilyen opciót. A lett védelmi minisztérium pedig azt hangsúlyozza, hogy Riga fontolgatja a csapatküldést, de csak akkor, ha erről a NATO-szövetségesek megállapodnak. A litván hivatalos tisztségviselők is mérlegelik annak a lehetőségét, hogy csapatokat küldjenek Ukrajnába, hogy kiképezzék az ország katonáit, de elsődlegesnek továbbra is a fegyverek és lőszerek szállítását tartják – nyilatkozott Kęstutis Budrys elnöki tanácsadó, aki hozzátette, hogy minden lehetőség „terítékre került”. A litván védelmi miniszter, Arvydas Anusauskas is hasonlóan nyilatkozott, kiemelve, hogy litván katonák már most is képeznek ki ukránokat, brit, német és litván területen. Azaz nem Ukrajnában.
A holland védelmi erők vezetője, Onno Eichelsheim tábornok szerint is minden opciót nyitva kell tartani, és meg kell nézni, hogy miként lehet Ukrajnát segíteni. Ugyanakkor a Hollandia legmagasabb katonai pozícióját betöltő tábornok szerint vannak más lehetőségek is a segítségre. A hollandok mindenesetre csak koalíciós erők keretei között küldenének csapatokat, pontosabban úgy fogalmaznak, hogy a „nyugati csapatok csak koalícióban lehetnek majd Ukrajnában”. Az ukránok persze a számukra fontos részleteket emelték ki a nyilatkozatból, miközben holland források szerint Eichelsheim tábornok azt is hangsúlyozta: jelenleg nem időszerű csapatok küldése Ukrajnába, sőt még beszélni sem időszerű erről. Eichelsheim szerint Macron is csak a legvégső esetként vetette fel a csapatküldés lehetőségét.
A szlovák miniszterelnök, Robert Fico viszont biztosan nem küld katonákat Ukrajnába. A cseh miniszterelnök, Petr Fiala szintén kizárta ezt a lehetőséget. A kérdés „nem releváns” Ulf Kristersson svéd miniszterelnök szerint sem, akinek országa hosszas huzavona után csatlakozhat a NATO-hoz a török és a magyar parlament beleegyezése után. A NATO hamarosan távozó főtitkára, Jens Stoltenberg is azt hangsúlyozta: nincsenek a szövetségnek olyan tervei, hogy katonai erőket küldjön Ukrajnába. A NATO nagyobb tagországai közül egyébként nemcsak az USA és Németország, hanem Spanyolország és Olaszország sem tervezi katonák küldését Ukrajnába.
Magyarország vezetői pedig számtalanszor elmondták, hogy sem fegyvert, sem katonát nem küldenek az ukránok megsegítésére. Szemben Macron „stratégiai kétértelműségével”, az Orbán-kormány a stratégiai nyugalmat hangsúlyozza.
