Váratlan eredményt hozott az argentin elnökválasztás első fordulója. A vágtató infláció és a rohamos elszegényedés miatt megtépázott országban az a Javier Milei számított esélyesnek, akitől még az elmúlt évtized populista vezetőin edződött közönség szájából is kiesett a chimichurri. Az anarchokapitalista, establishment-ellenes jelölt az első helyen végzett az augusztusi előválasztáson, noha programja alapján
- eltörölné a jegybankot,
- nemzeti valutává tenné a dollárt,
- legalizálná az önkéntes szervkereskedelmet,
- továbbá megnyirbálná az állami egészségügyet és az oktatást.
A kampányrendezvényein láncfűrészt lóbáló Milei önmagát tantrikus szexprofesszornak nevezte, argentin honfitársát, Ferenc pápát pedig kommunistának, akit annyira utál, hogy fontolgatja az áttérést a zsidó hitre. Excentrikus karaktere a magyar sajtó üvegplafonját is áttörte, mi az alábbi cikkünkben foglalkoztunk a „Parókával”.
A választók 74 százaléka járult az uránokhoz, ami Európából nézve magas részvételi aránynak tűnik, ám Argentínában ennyire kevesen nem szavaztak azóta, hogy az országba 1983-ban visszatért a demokrácia.
A kormánypárti jelölt a szavazatok 36,6 százalékát szerezte meg, a második helyen befutó Milei szűk 30 százalékot ért el, a jobbközép ellenzéki koalíció jelöltje, a veterán politikus, Patricia Bullrich pedig harmadik lett, 23,8 százalékkal. Ahhoz, hogy az első fordulóban eldőljön a verseny, a győztesnek a voksok 45 százalékát kell begyűjtenie, ám abban az esetben, ha az első helyezett tíz százalékkal vezet a második előtt, a 40 százalékos küszöböt is elég megugrani. A peronista Massa a magabiztos sikertől távol volt, így Milei lesz az ellenfele a november 19-ei második fordulóban.
Az elnökválasztással egy időben a képviselőház felét és a szenátus harmadát is újraválasztották. A törvényhozás mindkét kamarájába – a várakozásoknak megfelelően – növelni tudta mandátumarányát Milei pártja, A szabadság előretör (La Libertad Avanza), ám a legtöbb új képviselőt az Egység a Hazáért (Unión por La Patria) nevű kormánypárti tömb delegálhatja (bár a képviselőházban így is tíz széket elbuktak, a szenátusban pedig nem sikerült helyreállítani a 2021-ben, negyven év után elveszített peronista többséget).
Romokban az argentin gazdaság, mégis a gazdasági miniszter lett a befutó
Történt mindez úgy, hogy szeptemberben harminc éve nem látott szintre, 138 százalékra ugrott a fogyasztói árak emelkedése. Ebből a tavalyi rendkívüli aszályhelyzet miatt megtépázott mezőgazdaság és a jegybank is kivette a részét, mely folyamatos pénznyomtatással próbálta ellensúlyozni a költségvetési hiányt. A vágtató infláció elértéktelenítette az argentin nemzeti valutát: egy dollár most ezer pesónál is többet ér.
Az sem könnyít a gazdaság helyzetén, hogy az ország a Nemzetközi Valutaalap történetének legnagyobb, 44 milliárd dolláros mentőcsomagjának hiteltörlesztését nyögi, így a nemzetközi tőkepiacokhoz sem fér hozzá. Eközben rohamosan szegényedik el a társadalom:
Mindezek fényében aligha meglepő, hogy a 2019-ben győztes, peronista, baloldali kormánykoalíció elnöke, Alberto Fernández nem pályázott az újraválasztásra. Sokáig úgy tűnt, hogy az egykori elnök, jelenlegi alelnök, Christina Fernandéz de Kirchner térhet vissza, ám tavaly a koalíció radikálisabb baloldali szárnyának arcát hűtlen kezelés miatt hat év börtönbüntetésre ítélték, és életfogytiglani eltiltást kapott a közhivatalok gyakorlásától. Így lett a mérsékeltebb, centrista szárnyat reprezentáló gazdasági szakember, Massa a befutó.
A kormánypárti jelölt váratlan sikerét Buenos Aires tartománynak köszönheti. A fővárost körülvevő agglomerációban az argentinok 24 százaléka szavaz: ez az ország legnépesebb és egyben legszegényebb régiója. Milei az augusztusi eredményéhez képest nem tudta növelni ott a támogatottságát, míg Massa egymillió új voksot is talált, és végül mindössze két választókerületet bukott el (árulkodó, hogy vasárnap Buenos Aires tartomány kormányzója magabiztos győzelmet aratott, annak ellenére, hogy a választás előtt nem sokkal a kabinetfőnöke jachtozós botrányba keveredett).
A peronizmus nyolcvan éve éppen ezekben a munkásnegyedekben született meg, ahol úgy tűnik, az állam karcsúsítását és a szociális ellátórendszer megvágását célzó Milei-szólamok kevésbé rezonáltak. Ezzel szemben Massa a kampány alatt megvédte a kormány szociális programját, mondván, a különböző juttatások a leginkább nehéz sorsú argentinokat segítik a legjobban. Hangsúlyozta azt is, hogy libertariánus ellenfele a szegényeknek ártana a legtöbbet: a választás előtti napokon busz- és vasúti megállókat plakátoltak tele olyan üzenetekkel, hogy a jegyárak radikális emelkedését hozná egy esetleges Milei-kabinet. Szintén ebben a hónapban Massa az összes munkavállalóra kiterjesztette a jövedelemadó-mentességet, ami népszerű intézkedésnek bizonyult, de egyúttal újabb ütés vitt be a költségvetésnek.
Milei vagy az országot csődbe juttató peronisták ijesztőbbek?
A vasárnapi történelmi vereség a hagyományos jobboldalnak. Az év eleji közvélemény-kutatások magabiztos győzelmet jósoltak nekik, de a harmadik helyezés még pár hónapja is elképzelhetetlennek tűnt. Patricia Bullrich, a konzervatív Macri-kormány korábbi belbiztonsági miniszterének pártja a második legtöbb szavazatot kapta az augusztusi előválasztáson, és egy darabig úgy tűnt, hogy két ellenzéki elnökaspiráns küzdhet egymás ellen a második fordulóban. A választás azonban felülírta ezeket várakozásokat, így az elnökségről az dönthet, hogy a demokrácia-autokrácia vagy a jobboldal-baloldal tengelyen mozognak inkább a hoppon maradt konzervatív szavazók.
A nézetkülönbségeinkkel együtt meg kell értenünk, hogy egy bűnszervezettel állunk szemben: a kirchnerizmus a legrosszabb dolog, ami Argentínával történt
– üzente a hagyományos jobboldal szavazóinak Milei a választás után. Massa sem mulasztott el szólni azokhoz, akik osztoznak vele az olyan demokratikus értékekben, mint az oktatáshoz való jog és a hatalmi ágak szétválasztása. „A következő 30 napban mindent meg fogok tenni azért, hogy elnyerjem a bizalmukat” – szögezte le.
A két elnökaspiránsnak a választók 35 százalékát, bő nyolcmillió szavazót kell valahogy maga mögé állítania – ennyien szavaztak más jelöltekre. Ebből kisebb szeletet tesz ki a trockista baloldal (700 ezer szavazó) és a balközép, valamint a kereszténydemokrata pártokat is tömörítő centrista pártszövetség (1,7 millió). A legtöbb elérhető szavazat a megrögzött antiperonista, piacbarát Együtt a változásért (Juntos por el Cambio) nevű párttól nyerhető el: nekik 6,2 millióan szavaztak bizalmat. Így végül meglehet, hogy
