Egy megosztott Lengyelország polgárai mennek választani október 15-én – mondta Mitrovits Miklós történész, polonista a 24.hu-nak a vasárnapi szavazás előtt. Nemcsak a lengyelek, hanem egész Európa figyeli majd a varsói parlament összetételéről döntő voksolást. Budapestről nézve is fontos, hogy milyen lesz a magyar-lengyel viszony a választás után kialakuló régi vagy új vezetéssel, annál is inkább, mert a lengyel kormány több ügyben – például a migrációval kapcsolatban – Orbán Viktor egyetlen szoros uniós szövetségese. Lényeges az is, hogy a visegrádi négyek együttműködése miképpen folytatható a jövőben, amivel kapcsolatban Robert Fico várható pozsonyi kormányalakítása jó jel a Fidesz számára.
Kérdés ugyanakkor, hogy marad-e hatalmon Lengyelországban Jaroslaw Kaczynski konzervatív, nacionalista pártja, a 2015 óta kormányzó Jog és Igazságosság (PiS). A kérdés e párt vezérét is feszíti, máskülönben nem nevezte volna ellenfelét, az ellenzék első számú politikusát, Donald Tusk ex-miniszterelnököt „tiszta gonosznak”. A hírek egyébként megoszlanak arról, hogy az egész ellenzéket hívta-e „árulóknak” egy kortesbeszédében a miniszterelnök-helyettes, vagy csak Tuskot kell szerinte árulóként „morálisan megsemmisíteni”.
Persze a Polgári Platform (PO) vezetőjét, az Európai Tanács korábbi elnökét sem kell félteni, ő is gonosznak nevezte Kaczynskit, és még rá is tromfolt:
Mint ismert, a kormányoldal valódi vezetőjének jó ideje az országot 2006-2007-ben miniszterelnökként irányító Kaczynski tekinthető (akinek az ikertestvére, Lech köztársasági elnök volt, mígnem 2010-ben a – Lengyelországban merényletnek tartott – szmolenszki légi katasztrófában elhunyt), dacára annak, hogy papíron csak a helyettese Mateusz Morawiecki kormányfőnek.
Mind Kaczynski, mind Tusk sűrűn emlegette Vlagyimir Putyint és Oroszországot a kampányban. Kaczynski szerint Tusk egyszerűen orosz kém vagy ügynök, Tusk szerint viszont Kaczynski Lengyelország EU-tagságát felcserélné egy olyan tekintélyelvű állammal, amelynek a modellje Putyin Oroszországa.
A lengyelek megosztottsága egyébként kettős – magyarázza Mitrovits, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének (BTK TTI) munkatársa.
- Egyrészt létezik még a kilencvenes évek óta tapasztalható kelet-nyugati törésvonal, ami nagyjából az egykori cári Oroszországhoz tartozó, keleti területek konzervatív, nyugatellenes beállítottságát tükrözi, másrészt a nyugati, egykori porosz területeken, Poznan környékén, a Balti-tenger nyugati partszakaszán és Sziléziában az Európa és a világ felé nyitottabb szavazók tömörülnek.
- A másik, manapság már ennél sokkal inkább érvényesülő tendencia az, hogy a tízezer főnél népesebb városokban a nyugatias, Európa-párti, modernizációt támogató ellenzék, a tízezernél kisebb lélekszámú kisvárosokban és falvakban pedig a tradicionális értékeket hangsúlyozó jelenlegi kormánypárt kapja a legtöbb voksot.
Röviden: keleten és a kistelepüléseken inkább szavaznak az emberek a konzervatív, jobboldali, bevándorlás- és abortuszellenes a PiS-re, mint Nyugaton és a nagyvárosokban, ahol az ellenzék áll jobban.
Az ellenzék vezető ereje a mérsékelt, konzervatív-liberális Polgári Platform, amely kisebb liberális, zöld és szociáldemokrata erőkkel közösen alkotja a Polgári Koalíciót. Szintén konzervatív-liberális irányzatot követ a Harmadik út (Trzecia Droga), amely egy történelmi pártból, a Parasztpárt utódjának számító Lengyel Néppártból (PSL) és a néhány éve alakult centrista Lengyelország 2050 mozgalomból áll. Most pedig koordináltan indul a PO-val és a Lewicával (Baloldal) együtt, az utóbbi a régi és az új baloldal egyesüléséből jött létre, így semmiképpen sem nevezhető a magyar MSZP megfelelőjének.
Ennek oka az, hogy a választás döntő tényezője a szavazók mozgósítása lehet. Márpedig a magyar tapasztalat azt mutatja, hogy a jobboldal széleitől a baloldal „végéig” nyúló összefogás inkább riasztóan hatott az ellenzéki táborra, mintsem mozgósította volna. Ezt a lengyel ellenzék nyíltan kimondja, nyilatkozataikból tükröződik, hogy figyelnek Magyarországra – fejtette ki a 24.hu-nak a szakértő. Ugyanakkor taktikus is az ellenzék:
- az alsóházban ugyanis versengve indulnak a PiS-szel szemben,
- a Szenátusban viszont az eltérő szabályok miatt más taktikát alkalmaznak. Amíg a „nemzeti” oldalon a legnagyobb kormánypárt, a PiS és a szintén ultrakonzervatív, de külpolitikájában Ukrajnát nem támogató Konföderáció nevű tömörülés egymás ellen is indít jelölteket, addig az ellenzék itt koordinálja a jelölést. A száztagú szenátusba ugyanis egyéni választókerületekből lehet csak bekerülni, így a PO, a Lewica és a Harmadik út nem rontja egymás esélyeit a felsőházban, nem indít egymás ellen jelölteket.
A választás kimenetele jelenleg megjósolhatatlan Mitrovits szerint. A három tagú ellenzékből a legerősebb Polgári Koalíció ugyan le van maradva a kormánypárttól a felmérések szerint, de nemrégiben egy hatalmas, több százezres tüntetést tudott szervezni Donald Tusk pártja, amely erősödik is a kutatásokban.
Mitrovits szerint több tényező egymásra hatása alakíthatja ki a végeredményt.
- Egyrészt a kettős megosztottság miatt várhatóan a nagyvárosokban az ellenzék győz majd, ám az ő problémájuk az, hogy a kistelepülések PiS-szavazói sokkal nagyobb arányban szoktak megjelenni az urnák előtt. Így például a Jog és Igazságosság általában ötmillió szavazót tud mozgósítani, de ha kellett, a négy évvel ezelőtti választásokon akár nyolcmillió embert is el tudott vinni szavazni.
- Másrészt a kistelepüléseken sokkal nagyobb a kormánypárt előnye, mint a városokban a nehezen mozgósítható PO-szavazók fölénye. Azaz a városokban kevesebben mennek el, és kisebb arányban választják a PO-t, mint a falvak lakói a PiS-t. Ez a tendencia elképzelhető, hogy a mostani választáson megfordul, de erről bizonyosságot csak a vasárnapi voksolás után szerezhetünk.
Ami az ideológiai különbségeket illeti, a kormánypárt alapvetően konzervatív értékeket vall, ezt igazolják a születésszabályozás rendkívül szigorú törvényi előírásai, amelyek az abortuszt rendkívüli módon megnehezítik. Bevándorlóellenesség is jellemzi a PiS-t, de kérdés, hogy ennek hitelességét mennyire ingatják meg a lengyel munkavállalásra feljogosító vízumok bőkezű harmadik világbeli osztogatásáról szóló hírek.
Az emiatt kitört botrány nagy valószínűséggel ártott Kaczynskiéknak, de egyelőre nem tudni, hogy mennyire bizonytalanítja el ez a párt szavazóit, esetleg mennyire löki őket passzivitásba. Talán ezt vetíti előre két friss közvélemény-kutatás, ami a PO számára kedvezőbb. Tovább bonyolítja azonban a képletet, hogy a választással egy időben a kormány kezdeményezésére népszavazást is tartanak, a kérdések között pedig a migrációs kvóta bevezetésére, illetve a lengyel-belarusz határon álló fal eltávolítására vonatkozó is szerepel – a PiS ugyanis ezek veszélyével kampányol.
A PiS populista ígéreteket tesz, 13. és 14. havi nyugdíjat ígér, miután tudja, hogy vidéki, kistelepüléseken élő és főleg az elmaradottabb keleti országrészekben lakó, idősödő szavazói igénylik az állami támogatások növelését. Ezzel szemben a PO adókedvezményekkel kampányol a középosztály számára, például feltolná a személyi jövedelemadó adómentes sávjának a határát, és eltörölné a betétek hozama utáni terheket. Mindemellett Tuskék azt ígérik, hogy megszereznék azokat az EU-s pénzeket, amelyeket Kaczynskiék igazságügyi reformja miatt nem kap meg Varsó.
A PiS nyugdíjasoknak tett ígéretei visszaüthetnek Mitrovits szerint akkor, ha a Jog és Igazságosság koalícióra kényszerülne a másik jobboldali, nemzeti párttal: a Konföderáció ugyanis libertárius elvei miatt a társadalombiztosítást is ellenzi, azaz a nyugdíj- és egészségügyi kiadások visszavágását javasolja.
Más kérdés, hogy a választások előtt a PiS vezette kormány is összeveszett Kijevvel az ukrajnai gabonaexport miatt. Igaz, az utóbbi napokban érkeztek a vita enyhüléséről szóló hírek is, így például Kijev szünetelteti a lengyelek, magyarok és szlovákok ellen a WTO-hoz, a Kereskedelmi Világszervezethez benyújtott panaszát.
A nyugatosabb liberálisabb ellenzék első hallásra bonyolultabb összetételűnek látszik, mint a jobboldal struktúrái. Mitrovits szerint azonban ezek a pártok a valóságban jobban összehangolták programjaikat, és közöttük kisebb lehet a súrlódás egy koalíciókötés alkalmából, mint egy PiS–Konföderáció együttműködés során. Az abortusz legalizálását például a Lewica vállalta magára a programpontok közül, a két konzervatív-liberális pártszövetség homályosabb álláspontot foglal el. Az abortusz szabályozásának „lazítását” a PO is támogatja, de az azonos neműek élettársi kapcsolatának elfogadásában nem egyértelmű az álláspontja, miközben a Lewica támogatná ezt is. A mesterséges megtermékenyítéssel és az élettársi kapcsolat megítélésével kapcsolatban is „ügyesen” rendezték el tehát az állásfoglalásokat. Mitrovits ennek kapcsán megjegyezte, hogy az utóbbi esetben nem is csak azonos neműekről van szó, hiszen Lengyelországban mindeddig csak a házasságot tartották legalizálhatónak, élettársi kapcsolatot a különböző neműek sem létesíthettek egymással a jogszabályok szerint.
A BTK TTI kutatója végül kitért arra, hogy a mostani kampányban – látva a gyengülő támogatottságát – a PiS egyre radikálisabb hangot üt meg. Így Tuskot immár azzal támadják, hogy német-orosz kondomíniummá (gyarmattá) tenné Lengyelországot, és
A választások előtt azonban nagy kérdés, hogy a kormánypártot érintő botrányok mennyire hiteltelenítik a PiS által vezényelt negatív kampányt.
A Politico lengyelországi közvélemény-kutatásokat összegző oldala szerint a PO jelenleg 30, a Lewica és a Harmadik út pedig 10–11 százalékot kapna. Ez azt jelentené, hogy a szavazatok 51 százalékát a jelenlegi ellenzék szerezné meg, de a választás relatív győztese a hatalmon lévő PiS lenne 37 százalékkal.
A Jog és Igazságosság lehetséges szövetségesei közül csak a Konföderáció válhat jelentősebb tényezővé, 10 százalékkal. Így a két nagy nemzeti párt együttesen is „csak” 47 százalékig juthatna – ám a felméréseket nem szabad kész tényként kezelni, erre legutóbb a szlovákiai választás exit polljai szolgáltattak példát, amikor a választás estéjén a liberális Progresszív Szlovákiát hozták ki győztesként, reggelre viszont Robert Fico baloldali populista pártja nyerte meg ténylegesen a választást.
