Június 12-én érkezett a hír, hogy a Wagner zsoldoshadsereg látványos és zajos kivonulása után Ramzan Kadirov csecsen elnök hírhedt magánhadserege, az Ahmat-csoport szerződést kötött az orosz védelmi minisztériummal a donyecki régióban folyatott műveletek formális kereteiről.
A megállapodás egy központi rendelet alapján jött létre, amely előírja, hogy július 1-jéig minden „önkéntes egységnek” szerződést kell kötnie a tárcával, amelynek értelmében Szergej Sojgu ellenőrzése alá kerülnek, és ugyanazokban a juttatásokban részesülnek majd, mint az orosz reguláris erők. Az intézkedés nyilvánvalóan a Wagner-alapító Jevgenyij Prigozsin ellen irányul, aki korábban kinyilvánította, hogy csapatai csak a legfőbb parancsnoknak, Vlagyimir Putyinnak fognak engedelmeskedni. Kadirov pedig hajlandóságot mutatott arra, hogy belemenjen a játszmába.
Kadirov milíciája 2016 óta formálisan az Orosz Nemzeti Gárda, vagyis a Roszgvargyia részének tekinthető. A háromszáznegyvenezer főt számláló Roszgvargyia elkülönül az orosz reguláris fegyveres erőktől. A feladata papíron Oroszország határainak biztosítása, a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a közrend védelme és a fontos állami létesítmények őrzése. A Roszgvargyiát az orosz elnök kritikusai azonban már elég korán Putyin magánhadseregének tekintették, szerintük az alakulat létrehozásának célja, hogy csírájában fojtsa el az esetleges „színes forradalmi” kísérleteket nemcsak belföldön, de külföldön, a baráti rezsimek területén is.
Az Ahmat-csoportot sokan a Kadirov-klán magánhadseregének tekintik, de az oroszok a 141. Különleges Motorizált Ezred néven ismerik el a Roszgvargyia részeként. Létszáma legkevesebb tizenkétezer fő. Noha az oroszok mellett harcoló csecseneket az ukrán háborús propaganda – és részben a nyugati nyilvánosság is – próbálja folyamatosan nevetségessé tenni (például TikTok-harcosoknak nevezve őket), de az Ahmat jelentősége és harci ereje nem alábecsülendő. Harcosaik az orosz katonai beavatkozás során részt vettek a szíriai polgárháborúban is, és a kezdetektől jelen vannak az Ukrajna elleni orosz invázióban. Az ukrán média korábban arról is beszámolt, hogy csecsen önkéntesek végeztek ki a Luhanszki Népköztársaságban besorozott katonákat, akik megtagadták a harcot.
Az árulás
Ramzan Kadirov személye a nyugati médiareprezentációkban általában kétféle módon jelenik meg. Egyfelől úgy, mint a Vlagyimir Putyin bábjaként működő félőrült despota, aki előszeretettel pózol fegyverekkel és cuki kiscicákkal a közösségi médiában. A róla kialakított kép másfelől egy olyan véreskezű diktátort mutat, aki lábbal tiporja az emberi jogokat. Kadirov számos alkalommal tisztogatásokat szervezett például a szexuális kisebbségeken belül, könyörtelenül leszámolt ellenfeleivel, és embertelenül korlátozza a nők közéleti szerepvállalását.
Kadirov családja a második csecsen háború (1999-2000) során tett szert meghatározó szerepre Csecsenföldön, miután a jelenlegi elnök apja, Ahmat Kadirov szeparatista vallási vezető 1999-ben a sajátjait elárulva átállt Putyinhoz, és felajánlotta szolgálatait a Kremlnek. Ramzan Kadirov a család legkisebb gyermekeként már az első csecsen háború alatt együtt harcolt az apjával az orosz fegyveres erők ellen folytatott dzsihádban, a háború után pedig apja személyi sofőrje és testőre volt, aki Csecsenföld szeparatista muftija lett.
Mióta a Kadirov család átállt az oroszokhoz, a Kadirovici néven ismertté vált magánhadseregük lényegében az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) támogatásával működik. Ezt először az apja vezette, halálát követően azonban a jelenlegi elnök vette át az irányítást, aki 2007-től harmincéves kora óta Csecsenföld elnöke. A Kadirovici tágabb értelemben a Kadirov család híveit is jelenti, a rendkívül jól felszerelt milícia azonban felvette Kadirov apjának a nevét, így lett belőle a ma Ahmat-csoport néven ismert erő.
A kadirovizmus és a csecsenföldi csoda
Kadirov családjának igen jelentős szerepe van az észak-kaukázusi régió pacifikálásában. A jelenlegi elnöki hatalmát egy alaposan megkonstruált és a Kreml által jóváhagyott politikai és eszmerendszer biztosítja, amely tulajdonképpen mintául szolgál Oroszország muszlimok lakta részeinek kordában tartásához. Leegyszerűsítve: Ramzan Kadirov személyén keresztük a Kreml az iszlám keményvonalas értelmezését sikeresen állította az Oroszországi Föderáció szolgálatában.
Ennek legfőbb eleme a „csecsenföldi csoda” néven emlegetett gazdasági és infrastrukturális fejlesztési program, amely Csecsenföldet az Oroszországi Föderáció legfejlettebb régiói közé emeli. A csecsen háborúkat követően a területen nagyon hamar helyreállították az infrastrukturális és közellátási rendszereket, ide értve a víz- és villamoshálózatot, a szállítást, az egészségügyi és oktatás rendszert. 2000 és 2010 között Oroszország harmincmilliárd dollárt invesztált a korábban konfliktusoktól sújtott Csecsen Köztársaságba.
Az olyan nagyobb orosz állami vállalatok, mint a Gazprom vagy a Rosznyeft szintén rengeteg pénzt öntött Csecsenföldre, munkalehetőségeket, képzési programokat kínálva az itt élőknek. Ezenfelül az orosz oligarchákat is ösztönözték a befektetésekre. Csecsenföld fővárosa, Groznij ennek köszönhetően mára az észak-kaukázusi régió kirakatvárosa lett, hightech technológiával felszerelt dubai stílusú toronyházai káprázatos képet festenek. Kétségtelen persze, hogy a lakosság példátlan elnyomása miatt mindennek a fejlődésnek kétes értéke van. Egy azonban biztos: amíg Oroszország ilyen bőkezűen önti a pénzt Csecsenföldre, Putyin elnöknek nincs miért aggódnia Észak-Kaukázust illetően.
Mielőtt Ramzan Kadirov 2007-ben elnök lett, a csecsenek identitását négy különböző irányzat határozta meg. Kadirov feladata elsősorban ezek integrálása volt. A tradicionalisták minden modernizációs törekvést elutasítottak, és a Csecsenföldön hagyományos klánrendszer normáinak újraélesztését tartották kívánatosnak. A radikális szalafiták iszlamista elveket követtek, és vallási alapon képzelték el az ország újjászervezését. A függetlenségpártiak radikális oroszellenes és antikolonialista elveket hangoztattak, míg az oroszpárti értelmezés Csecsenföld jövőjét a Nagy-Oroszországon belüli kulturális autonómia keretein belül képzelte el. Kadirov személye és klánjának hatalma biztosította, hogy a négy közül az utóbbi narratíva kerekedjék felül, de úgy, hogy legalább részben valamennyi elv érvényesülni tudjon.
A konszenzus része volt, hogy a Kadirov körül szerveződő elit egyszerre vált a csecsen nacionalizmus szószólójává és a putyinista Oroszország zászlóvivőjévé úgy, hogy előbbit a pánorosz nacionalizmus keretei közé illesztette. Kadirov ezen felül részben meghagyta a törzsi előjogokat, és megalkotta az iszlám sajátos csecsen értelmezését, amit a radikális iszlamista, szalafita elvek, a helyben hagyományosnak számító szúfi tendenciák és a csecsen népi vallásosság elemeinek elegyítésével ért el.
Mohamed próféta hajszála
Az iszlám kadirovi átertelmezésének táptalajt adott, hogy a Szovjetunióban csak azokat a vallási mozgalmakat ismerték el, amelyek a helyi népszokások és hagyományok részeként voltak értelmezhetők. A Szovjetunió felbomlása után – érthető módon – viszonylag kevés képzett imám volt Észak-Kaukázusban, ami lehetőséget adott arra, hogy az Arab-félszigetről is hozzanak imámokat. Ez teret engedett a szalafita nézőpont terjedésének is. Kadirov vallási nézetei eközben – annak ellenére, hogy az apja imám volt – meglehetősen sekélyesek, ami azonban inkább segítette a törekvéseit.
Jellemző, hogy a muszlim többségű országokban Kadirov módszereit jelenleg is élénk érdeklődés övezi. Az iszlamista szélsőségesek támadásaitól gyakran szenvedő Közel-Keleten és Nyugat-Ázsiában sokan elismerik Kadirov eredményeit a szélsőséges mozgalmak letörésében. Jól mutatja ezt, hogy Kadirov elnöknek kétszer is sikerült kinyittatnia családja számára a mekkai Kába szentély belső terét, jóllehet, oda belépni a szaúdi királyi család tagjain kívül nemigen sikerült még másnak.
Ezt Kadirov fia helyezhette el ereklyeként a grozniji központi mecsetben – ami az iszlám fősodratú értelmezésétől tejesen idegen. A TASZSZ beszámolója szerint 2015-ben ugyanezt a hajszálat Kadirov felajánlotta egy Moszkvában újonnan megnyitott mecset számára.
A Kadirov-klán által kiépített és orosz donációval fenntartott rendszer nemcsak Csecsenföldön, de tágabb értelemben a teljes észak-kaukázusi régióban is biztosítja a stabilitást, amire Putyin Oroszországának jelenleg nagy szüksége van. Csecsenföld pacifikálása jól mutatja, milyen alternatív stratégiák állnak rendelkezésre Putyinnak a birodalom perifériáinak megregulázására.
Csecsenföld az észak-kaukázusi régióban azért tehetett szert biztonságpolitikai szempontból döntő szerepre, mert az ott élő nagyon sokféle etnikai csoport közül a csecsenek képezik a legnagyobbat. Ez az egyetlen olyan etnikai csoport, amelynek létszáma meghaladja az egymillió főt. Ezért ami a csecsenekkel történik, az közvetlenül kihat a körzetben élő többi közösségre is. A régió továbbra is nagyon ingatagnak tűnő helyzete azonban lényegében addig fenntartható, amíg Oroszország vállalni tudja a központi költségvetésből származó extra támogatásokat.
