Miközben Magyarország a szabadságharcra emlékezett március 15-én, Hollandiában tartományi választást tartottak. Az eredmények alaposan feldúlták az ország hagyományos pártrendszerét, miután a farmerek érdekképviseleti pártja átütő sikert ért el: az ország tizenkét tartományi tanácsának 572 székéből 138-at szereztek meg. A Donald Trump és Marine Le Pen által is méltatott Farmer Polgári Mozgalom (Boer Burger Beweging, BBB) idáig egyetlen képviselővel sem rendelkezett a holland közigazgatásban a regionális középszintet jelentő tanácsokban. Mostantól nekik lesz a legnépesebb frakciójuk mind a tizenkét testületben – két északkeleti tartományban 30 százalék fölött végeztek –, amit egyetlen előzetes közvélemény-kutatás sem jelzett előre.
Emberek, mi a fasz történt?
– kérdezte győzelmi beszédében Caroline van der Plas, aki újságíróból lett politikus, majd a farmermozgalom vezére. Hozzátette: „Többé senki sem nézhet semmibe minket. A választók világosan felszólaltak a kormány klímapolitikája ellen.”
A választás valóban egyfajta népszavazássá alakult a Mark Rutte vezette konzervatív-liberális kormányról. Az Ipsos felmérése szerint a választók 60 százaléka mondta azt, hogy szavazatával akarja kifejezni véleményét a kabinetről, 46 százalék pedig úgy nyilatkozott, hogy elégedetlen annak politikájával. Ennek fényében a kormányoldalról kimondottan aggasztó lehet a szokatlanul magas, 57,5 százalékos részvételi arány, ahogy az is, hogy a rendszerellenes hangulatot a farmerpártnak sikerült leginkább kihasználni.
A holland választási rendszer sajátossága, hogy a kormányzati ciklus félidejében megrendezett tartományi választás eredménye az országos politikára is közvetlen hatást gyakorol. Ugyanis két hónap múlva a tartományi képviselők – a holland külterületek elektori kollégiumaival kiegészülve – összeülnek, hogy megválasszák a 75 tagú szenátust, vagyis a holland parlament felső házának tagjait.
Az előzetes várakozások szerint a Farmer Polgári Mozgalom legalább 16 széket szerez majd a szenátusban, valamennyi párt közül a legtöbbet. A négypárti kormánykoalíció együtt várhatóan 23 széket fog szerezni – ebből a miniszterelnök pártja tízet birtokolhat –, de a kormánypártok mindegyike rosszabbul teljesített, mint négy éve, összesen kilenc képviselői helyet veszítve. Eközben az ellenzéki zöld-baloldali tömörülés is 15 mandátumra számíthat.
2021-ben a farmerek mindössze egy mandátumot szereztek a közvetlenül választott, 150 fős képviselőházban, mégis komoly erőt képviselnek majd a törvényhozásban, ugyanis a szenátus blokkolhatja az alsóházban elfogadott jogszabályokat. Ez komoly akadályokat gördíthet a Rutte-kormány zöld intézkedései elé, hiszen a farmerek mozgalmát a kormány agrárpolitikája elleni tiltakozás juttatta a csúcsra.
A Rutte-kormány bekeményített klímaügyben
Tízezer gazda tüntetett a választást megelőző szombaton, ahol újból a magasba emelkedett a fejjel lefelé fordított zászló, a kormány politikája elleni tiltakozó farmermozgalom jelképe. A holland gazdák 2019 óta tüntetnek, ugyanis szerintük a kormány túl nagy terhet ró a mezőgazdasági ágazatra. A tiltakozások tavaly kaptak új lendületet, miután a miniszterelnök bejelentette nagyszabású, kibocsátáscsökkentést célzó szabályozását, amelyet a gazdák túlzónak, igazságtalannak és hatástalannak tartanak.
Az üvegházhatású gázkibocsátás 25–30 százalékáért a mezőgazdaság felel, amiben nagy szerepe van az állattartásból eredő szerves trágyának és a szintetikus eredetű nitrogénműtrágya alkalmazásának. A mezőgazdasági eredetű kibocsátás komoly fenyegetést jelent a környezetre és a biodiverzitásra. Hollandiában a GDP tíz százalékát a mezőgazdaságból származó exportbevételek teszik ki, miután az ország területének nagyjából fele termőföldként hasznosul. Mindez hozzájárult az ország gazdaságának prosperálásához, ugyanakkor évtizedek óta küzdenek a magas nitrogén-kibocsátással, amely első sorban a mezőgazdaságból – másod és harmad sorban a közlekedésből és az iparból – származik. A Nemzeti Közegészségügyi és Környezetvédelmi Intézet kutatása szerint a nitrogénemisszió 46 százalékáért felelős a mezőgazdaság, főként az állattenyésztés által termelt tehéntrágya miatt.
2019-ben a nitrogénmérleg – amely hosszú távon a légkörre, a talajra és a talajvízre gyakorolt kedvezőtlen hatást tükrözi – Hollandiában meghaladta a 165 kilogrammot hektáronként, ami az uniós átlag kétszerese, az ideális értéknek számító hektáronkénti 16–20 kilogrammnak pedig több mint a nyolcszorosa.
Ugyanebben az évben az Államtanács (a kormányzati tanácsadó testület, amelyet Vilmos Sándor király vezet) úgy látta, eljött az idő, hogy szakítsanak az évtizedek hatékonytalan politikájával, és az ammónia- és nitrogén-oxid-kibocsátás drasztikus csökkentésére kötelezte a kormányt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kabinet addig nem adhat zöld utat nitrogénkibocsátó projektnek (például jelentős infrastruktúra-beruházásoknak), amíg rendszerszintű megoldást nem talál a kibocsátás csökkentésére.
Ennek fényében Rutte tavaly ambiciózus törvénytervezetet jelentette be, amely előírja, hogy
Ezzel Hollandia hajtaná végre elsőként az Európa Bizottság 2020-ban bemutatott stratégiáját, amely egy fenntarthatóbb, zöldebb mezőgazdasági és élelmiszer-termelésre hangolná át a kontinenst. A tervezetet több tagország, köztük Magyarország is éles bírálattal illette.
A kormány 24,3 milliárd eurót különített el az agrárreformok finanszírozására, melyek valószínűleg sok gazdálkodót arra késztetnek majd, hogy drasztikusan csökkentsék állatállományukat vagy teljesen megszabaduljanak tőle.
A kormány a tervezethez egy „nitrogéntérképet” is készített. E szerint az ország egyes részein 12–70 százalékkal kellene csökkenteni a nitrogén-kibocsátást, de a Natura 2000 természetvédelmi területeken (amelyek az ország 10 százalékát fedik le) legalább 95 százalékkal, tehát ott gyakorlatilag be kell szüntetni a mezőgazdasági tevékenységet.
A törvény ellenzői szerint a célok eléréséhez több ezer gazdának kellene jelentősen csökkentenie állatállományát és üzemének méretét, aki pedig nem képes az átállásra, akár be is zárhatja a boltot. Így végeredményben lényegesen kevesebb élelmiszer előállítására lesz képes a mezőgazdaság, aminek továbbgyűrűző makrogazdasági hatásai lehetnek, hiszen Hollandia, a világ második legnagyobb agrárexportőre.
A szabályozás elsősorban az állattartókat sújthatja, miután a kibocsátás nagy része a haszonállatokból származik.
Becslések szerint a rendelkezés értelmében
- az állattartó gazdaságok közel harmada zárhat be,
- és több százezer haszonállatot, elsősorban sertést és marhát vághatnak le.
Ráadásul a gazdák kártalanítása sem lesz egyszerű, ugyanis a szigorú zöldintézkedések miatt károsult gazdák kártalanítása, valamint a kormány felvásárlási tervei (áron felül vásárolnák meg a háromezer legszennyezőbb gazdaságot) az uniós szabályok értelmében tiltott állami támogatásnak minősülhetnek.
A törvénytervezetre traktoros blokád lett a válasz
Habár a célok elérésében a közlekedésnek és az építőiparnak is szerepet kell vállalnia, a gazdák úgy érezték, hogy a kormányzat őket kiáltotta ki fő bűnösnek, ezért tavaly nyáron nagyszabású tiltakozásba kezdtek:
A demonstrálók alapvetően nem ellenzik a kibocsátáscsökkentést célzó terveket: a fő céljuk, hogy az átállás céldátuma leghamarabb 2035-ben legyen, a kormány azonban idáig nem tett engedményeket.
A farmerek tiltakozásáról Donald Trump is többször elismerően nyilatkozott. A volt amerikai elnök tavaly júliusban egy floridai nagygyűlésen úgy fogalmazott, „a holland kormány klímavédelmi zsarnokoskodásával szemben bátran szembeszállnak az ottani gazdák”.
A hónapokig húzódó tüntetéshullám Henk Staghouwer agrárminisztert is lemondásra késztette, ugyanakkor az intenzitása idővel mérséklődött.
A tiltakozás hatalmas lendületet adott a farmerek érdekképviseleti pártjának, ami a mostani tartományi választásokon vált egyértelművé. A Farmer Polgári Mozgalomban nem csupán az elégedetlen és dühös gazdák, de a populista jobboldal hívei is otthonukra találtak. A mozgalom klíma- és EU-szkeptikus nézeteket vall, de háza táján az elit-, bevándorlás- és iszlámellenes hangok sem ritkák. Árulkodó, hogy a kormánypártok mellett a szélsőjobboldali Fórum a Demokráciáért nevű formáció lett a választás másik nagy vesztese, amely országszerte 71 képviselői mandátumot vesztett (megjegyezve, hogy a főleg vidéken népszerű kereszténydemokrata pártokról lemorzsolódó centrista szavazatok is a farmerpárthoz vándorolhattak).
A töredezett szélsőjobb így is delegálhat képviselőket a szenátusba. Elemzők szerint a farmerpártnak velük összefogva lehet esélye arra, hogy érdemi ellenállást fejtsen ki a kormány zöldintézkedéseivel szemben, miközben a Rutte-kormánynak – melynek 2019 óta nincs többsége a szenátusban – a zöldekkel kell még szorosabbra fűzni az együttműködést.
