„Egyértelmű túszcsere” keretében szabadult kínai fogságából a kanadai-magyar Michael Kovrig

Majdnem három évig tartó diplomáciai állóháború ért véget szeptember utolsó napjaiban Kína, valamint Kanada és az Egyesült Államok között, amikor hazaengedték Kínába a Huawei kínai telekommunikációs cég milliárdos pénzügyi igazgatóját, akit 2018. decemberében vettek őrizetbe a kanadai Vancouver repülőterén. Meng Van-csout amerikai kérésre tartóztatták le a kanadai hatóságok. Az amerikai főügyészség vádja szerint pénzügyi bűncselekményeket követett el az Irán ellen bevezetett amerikai szankciók megsértésével.

Meng hazatérése után a kínai hatóságok szinte azonnal szabadon engedték a kanadai-magyar kettős állampolgársággal rendelkező Michael Kovrig egykori kanadai diplomatát, valamint Michael Spavor kanadai üzletembert, akiket pár nappal Meng őrizetbe vétele után tartóztattak le Kínában. Bár hivatalosan kémkedéssel vádolták őket, Kína-szakértők, valamint kanadai és amerikai tisztségviselők körében nem volt kérdés, hogy túszként tartják őket fogva Meng letartóztatása miatt.

Ezt a véleményt húzta alá Peking azzal, hogy még csak a látszatra sem ügyelve rögtön haza is engedték őket, amint Meng is szabadulhatott. Sőt, hazatérhetett még két amerikai állampolgár is, akiknek eddig megtiltották, hogy elhagyják Kínát, és akiknek ügye szintén összekapcsolódott Meng letartóztatásával.

Magára hagyta a magyar kormány

Bár Kovrig több szállal is kötődik Magyarországhoz, a Pekinggel jó kapcsolatokat ápoló magyar kormány nem tett semmilyen lépést érdekében. A volt kanadai diplomata apja Budapesten született, és az 1950-es években a kommunizmus elől menekült el Magyarországról. A kilencvenes években Kovrig több évet töltött el Magyarországon, ahol újságíróként dolgozott, magyar állampolgárságot szerzett, tökéletesen beszél magyarul, és még egy magyar punkzenekar énekese is volt Budapesten töltött évei alatt.

A zenekar tagjai igyekeztek mindent megtenni, hogy segítsenek neki.

A magyar kormányról ez már nem mondható el. Még szimbolikus akciókban sem vettek részt. Amikor  több mint két éve tartó fogvatartás után megkezdődött a pere Pekingben, 26 ország diplomatája jelent meg a bíróság épülete előtt, hogy szolidaritásukat fejezzék ki, de a magyar nagykövet nem volt ott. A kormány nem csatlakozott ahhoz az 58 országból álló koalícióhoz sem, ami a „két Michael” esete kapcsán elítélte a kínai túszdiplomáciát.

A magyar külügyminisztérium azzal magyarázta hallgatását, hogy a kínai jogszabályok nem ismerik el a kettős állampolgárságot, és mivel a kínaiak Kovrigot kanadai állampolgárnak tekintik, a magyar konzuli szolgálatnak nincsen lehetősége arra, hogy képviselje az érdekeit.

A milliárdos kínai üzletasszony luxusbörtöne

Bár Meng a szabadulása után azt mondta, hogy „teljesen felfordult” az élete az elmúlt három évben, az össze sem hasonlítható azzal, amit a két Michael élt át ugyanezen idő alatt, hiszen míg ő luxuskörülmények között töltötte az őrizetet, a kanadaiak silány kínai börtöncellákban senyvedtek.

A kínai nő egy tízmillió dolláros óvadék ellenében Vancouver egyik előkelő negyedében álló, 14 millió dollárt érő luxusházában élhetett, ahol rendszeresen masszírozták, és festőleckéket tartottak neki. A saját jellemzése szerint „szenvedéssel teli” években GPS-es nyomkövetővel a lábán rendszeresen elhagyhatta az otthonát, hogy csak a számára nyitva tartott luxusüzletekben vásárolhasson, karácsonykor pedig egy olyan étteremben ehetett, ami csak neki, férjének, két gyerekének és tíz barátjának nyitott ki, és ők voltak az egyedüli vendégek.

A két kanadai közben a sanyarú körülményekről hírhedtté vált kínai börtönök egyikében, magánzárkában, egy három méterszer három méteres, ablaktalan cellában tölthette napjait. Míg Mengnek megengedték, hogy csatlakozzon hozzá férje és két gyereke, a kanadaiak majdnem három évig nem láthatták családtagjaikat, akikkel csak az időnként engedélyezett és cenzúrázott levelekben kommunikálhattak.

„Túszcsere”

Kovrig és Spavor végül csak azután térhetett haza, hogy az amerikai főügyészség egyezséget kötött Menggel, aki letartóztatása óta tagadta az ellene felhozott vádakat, miszerint több bankot is félrevezetett a Huawei iráni üzleteivel kapcsolatban. A kínai gazdasági és politikai elithez tartozó nő több mint tíz évig tartó börtönbüntetést is kaphatott volna, ha a kanadai bíróság engedélyezi kiadatását az Egyesült Államokba, és az amerikai bíróságok bűnösnek találják.

Meng és az amerikai főügyészség végül kompromisszumos megoldást választott. A Huawei alapítójának lánya elismerte, hogy igazak az ügyészség ellene felhozott állításai, de nem vallotta bűnösnek magát. Az úgynevezett „halasztott vádemelési megállapodás” értelmében az amerikai hatóságok már nem kérték kiadatását Kanadától, így szabadon távozhatott.

A New York Timesnak nyilatkozó amerikai kormányzati tisztségviselők egyhangúan azt állították, hogy nem politikai döntés született, és az amerikai főügyészséget nem érte nyomás a külügyminisztérium vagy a Fehér Ház részéről, hogy diplomáciai okokból engedjék futni Menget. Inkább az ügyészek jogi döntése volt: attól tartottak, a kanadai bíróságon elveszíthetik a kiadatása kapcsán indított pert, és fontosabb volt számukra, hogy beismerő nyilatkozatát később felhasználhassák igazi célpontjuk, maga a Huawei ellen indított perben, mert anélkül a vádemelésük darabjaira hullik.

Kína Meng letartóztatását a Huawei ellen indított politikai kampány részének tartotta, és hősnek kijáró tiszteletadással fogadták, amikor a gépe leszállt Kínában. Az állami média úgy értékelte szabadon engedését, mint a kínai kormány nagy nemzetközi diplomáciai sikerét, és megérkezését élőben közvetítették. A két Michael gyors szabadon engedéséről viszont eleinte mélyen hallgatott a kínai sajtó, és a kínai közösségi oldalakról törölték az arról szóló bejegyzéseket.

Később csak annyit közöltek, hogy a kémkedés miatt 11 évre elítélt Spavort és Kovrigot „egészségügyi okokból” engedték haza, miután „bevallották bűneiket”.

Már a látszatra sem ügyelnek

A két Michael gyors szabadon engedése meglepte a Kínával foglalkozó elemzőket, akik arra számítottak, hogy a pekingi kormány várni fog pár hetet vagy hónapot, mielőtt hazaengedi őket, hogy ne legyen annyira nyilvánvaló, hogy bosszúból tartoztatták le és túszként használták őket. A Foreign Policy című külpolitikai magazin Kínával foglalkozó szerkesztője, James Palmer szerint ez azt bizonyítja, hogy Peking nem törődik a róla kialakuló képpel, és csak az erőfitogtatás fontos a kínai vezetés számára.

Még csak annak látszatát sem színlelik, hogy ez más lett volna, mint egy nyilvánvaló túszejtés

– jelentette ki a New York Timesnak Donald C. Clarke, a George Washington egyetem Kínával foglalkozó jogászprofesszora. Szerinte – mint azt a CNN-nek nyilatkozta, a gyorsaságot úgy is lehet értelmezni, hogy Peking a jövőben többször is szeretné használni ezt a módszert, és a kínaiak így jelezték: velük lehet üzletelni, és megbízhatóan teljesíteni is fogják a rájuk eső részt.

Margaret McCuaig-Johnston, az Ottawa Egyetem nemzetközi politikával foglalkozó kutatója a brit Guardiannek nyilatkozva azt mondta:

Kína ezzel minden országnak jelezte, hogy túszokat ejt. Ha nem azt teszed, amit Peking előír számodra, akkor visszavágnak és elrabolják az állampolgáraidat.

Ahogy azt Palmer írta a Foreign Policy magazinban megjelent elemzésében, a nyugati kormányoknak minden egyes alkalommal számításba kell venniük, hogy Kína túszul ejtheti az állampolgáraikat, ha egy jó kapcsolatokkal rendelkező kínai állampolgárt letartóztatnak, vagy akár csak vádat emelnek ellene.