Mostanában jutottunk el oda, hogy az Európai Unió tagországai lassan elkezdenek hozzájutni ahhoz a jelentős mennyiségű pénzhez, amiről az EU tavaly év végén döntött. Emlékezhetünk, hogy az EU a szokásos hétéves költségvetésen felül elfogadott egy gigantikus méretű mentőcsomagot is, amellyel a koronavírus-járvány elleni lezárások okozta gazdasági visszaesést szerették volna pótolni. Ez a csomag majdnem akkora, mint maga a hétéves költségvetés, így igen jelentős lépés a szorosabb gazdasági együttműködés felé.
Arra is emlékezhetünk, hogy ezt a költségvetést és mentőcsomagot nem volt egyszerű elfogadni, ugyanis a magyar és lengyel kormány az utolsó pillanatig azzal fenyegetett, hogy vétózni fog. Ennek az volt az oka, hogy az Európai Unió a költségvetés és a segélycsomag mellett elfogadott egy olyan szabályt is, amivel adott esetben fel lehetne függeszteni a tagállamoknak adott támogatásokat, ha azok nem tartják be az EU alapértékeit. Ez a jogállami mechanizmus, amely sokat puhult az eredeti tervezethez képest, ezt mutatja a név is, amelyen jelenleg fut. Az ugyanis, amit az elején jogállami mechanizmusként emlegettünk, már a jól csengő kondicionalitási rendelet néven fut.
Nagy meccsei voltak az Európai Parlamentnek és a német soros elnökségnek, hogy végül mennyire lesz hatékony ez a csomag. Valamennyit vesztett az erejéből, és most már csak azokat a jogállami kihágásokat tudja ellenőrizni, amelyek közvetlenül érintik az uniós költségvetést. A médiát például ebben a formájában nem, hiszen nehéz lenne azt bizonyítani, hogy a média függetlenségének lerombolása negatívan befolyásolná az uniós büdzsét.
De akkor miért nem teszik? A jogállami mechanizmus-költségvetés-segélycsomag hármas körüli tárgyalásokban végül úgy sikerült elkerülni a magyar és lengyel vétót, hogy a német soros elnökség megígértette az Európai Bizottsággal, hogy elfogadják ugyan a mechanizmust, de addig nem alkalmazzák, amíg az Európai Bíróság ki nem mondja, hogy az törvényes.
A két vétóval fenyegető tagállam meg is támadta a mechanizmust a bíróságon, semmisségi panaszt nyújtottak be. Ez része volt az alkunak, mert egy ilyen eljárás normális menetben akár évekig is tarthat, ami azt jelenti, hogy a 2022-es magyar parlamenti választás előtt semmiképp nem indulhat ilyen eljárás.
A magyar ellenzéki EP-képviselők, különösen a Momentum képviselői, akkor azt mondták, gyorsított eljárást kérnek majd a bíróságtól. Ezt azért tehették volna meg, mert a parlament, amelynek a képviselői, társtörvényhozó a mechanizmusban. Ez végül nem történt meg. Ahhoz, hogy gyorsított eljárás induljon a bíróságon, ellenkeresetet kellett volna benyújtania a parlamenti képviselőknek, amit máig nem tettek meg.
Még egy feltétel akadályozza a jogállami mechanizmus életbe lépését. A bizottság arra is rábólintott, hogy a magyarok kérésének megfelelően írjanak egy sorvezetőt arról, hogyan és milyen objektív kritériumok alapján fogják majd alkalmazni a jogállami mechanizmust. Ez nem jogi, hanem politikai dokumentum, csak arról szól, hogy a bizottság, amely a gyakorlatban megindítja és levezényli az eljárást, kimondja, hogyan tervezik azt alkalmazni. Ez tehát nem jogi dokumentum, a mechanizmus enélkül is alkalmazható, ahogy jogilag a bíróság jóváhagyása sem szükséges hozzá, csak a bizottság nem akarja alkalmazni addig, amíg ezek nincsenek meg.
Ezt elégelte meg az Európai Parlament nagy része. Daniel Freund német zöldpárti képviselő korábban azzal fenyegette meg az Európai Bizottságot, hogy ha nem kezdik el alkalmazni a január 1-jétől már érvényben lévő jogszabályt, beperelik a bizottságot az Európai Bíróságon a döntéshozás elmulasztása miatt. Az a határidő, amit a parlament adott, nemrég járt le, és Freund be is jelentette, hogy elindítják a pert. De nagyon úgy néz ki, hogy nem teszik. Az Európai Parlament szerdán szavaz egy szövegről, amelyben felszólítják a bizottságot, hogy kezdje el alkalmazni a mechanizmust, különben perelni fognak. De perről konkrétan még mindig nincs szó, ahogy gyorsított eljárást sem kértek.
A jogállami mechanizmus körüli harc egyelőre politikai keménykedés az EU-ban, ahol az Európai Parlamenten belül is nagy a verseny, hogy ki lép fel a leghatározottabban az olyan tagországok ellen, mint Magyarország és Lengyelország.
De a gyakorlatban az ügy még mindig úgy áll, hogy Orbán Viktor megkapta azt, amiben az év végén megegyezett Angela Merkellel és a német soros elnökséggel: időt. A jelenlegi helyzetben szinte biztos, hogy nem fog elindulni a mechanizmus a jövő évi választás előtt, és ha elindulna, akkor is hónapokba telne, mire gyakorlati következménye lenne. Ezek a gyakorlati következmények így már egy újraválasztott Orbán-kormányt vagy egy frissen hatalomra kerülő hatpárti kormányt érinthetnek.
