Nagyvilág amerikai elnökválasztás 2020

Biden és Harris: a múlt és a jövő

Az Átlag Joe-ként emlegetett demokrata elnökjelölt idős fehér férfiként az amerikai politika múltját jeleníti meg, alelnökjelöltje bevándorlócsaládba született fekete nőként a multikulturális jövőt. Mindketten igencsak mérsékeltnek számítanak a balra tolódó Demokrata Pártban.

Barack Obama egykori alelnöke, Joe Biden hivatalosan még be sem jelentette indulását a 2020-as elnökválasztáson, amikor már álompárként kezdték el emlegetni Washingtonban őt és Kamala Harris kaliforniai szenátort, aki alelnökjelöltként kiegészíthetné a veterán politikust.

A napokban 78 éves Biden sokak szemében maga a múlt: egy újabb idős fehér férfi, aki hosszú politikai pályafutás után elnök szeretne lenni. Félő volt, hogy a változó, egyre fiatalabb, színesebb Demokrata Párt széleskörű reformokra vágyó szavazói visszautasítják jelölését, és ez Biden vereségéhez vezethet egy olyan elnökválasztáson, ahol – mint azt Hillary Clinton négy évvel korábbi veresége megmutatta – a demokratáknak minden egyes szavazatra szüksége van a győzelemhez.

Kellett Biden mellé valaki, aki fellelkesítheti a párt fiatalabb szavazóit, főleg a feketéket és a nőket, akiket elkedvetleníthet, hogy már megint egy fehér férfira adhatják le szavazatukat. A demokraták szerencséjére nagy mezőnyből válogathattak, és közülük a Bidennel jó kapcsolatot ápoló Harris volt az egyik fő esélyes: a Washingtonban első szenátori turnusát töltő egykori ügyész, aki bevándorlók gyerekeként született színes bőrű nőként könnyebben tud megszólítani olyan választói rétegeket, akikkel Bidennek gondjai lehettek volna. Más kérdés, hogy ő sem sorolható a párt progresszív balszárnyához, amely Bernie Sanders vagy Elizabeth Warren jelölésében bízott, azt bizonygatva, Donald Trump 2016-os győzelméhez az vezetett, hogy a demokraták nem voltak hajlandók újítani.

Biden viszont már az előválasztás alatt kijelentette, hogy „átmeneti” jelöltnek tartja magát, aki összeköti az egymást követő demokrata politikusok generációját, és utat nyit az ország jövőjét képviselő leendő vezetők előtt.

A Pennsylvania államban, 1942-ben született Bident majdnem fél évszázada, 1973-ban választották meg először szenátornak Delaware államban, és utána minden egyes választáson nyerni tudott, így az állam leghosszabb ideig hivatalban lévő szenátorává vált.

Kamala Harris ezzel szemben politikai újoncnak számít Washingtonban. A karrierjét ügyészként kezdő politikus első ciklusát tölti a kongresszusban, miután 2016-ban megválasztották Kalifornia szenátorának. A politika azonban nem ismeretlen számára: 2003-ban San Francisco főügyészi választását nyerte meg, majd hét évvel később az állam főügyészének választották meg, négy évre rá pedig újraválasztották.

A fehér középosztály és a bevándorló értelmiség

A középutas, mérsékelt demokrata politikus mintapéldányának számító Biden az Átlag Joe becenéven vált ismertté, utalva a munkás- és középosztálybeli, jellemzően fehér szavazók körében élvezett népszerűségére. Olyasvalakiként, aki megérti ennek a társadalmi rétegnek a problémáit, hiszen egy közülük.

A gyerekkorát szénbányáiról és a vasútról híres iparvárosban, a pennsylvaniai Scranton városában töltötte, éppen akkor, amikor a település hanyatlásnak indult. Családja ekkor a szomszédos Delaware államba költözött, ahol apja sikeres használtautó-kereskedő lett, de Koe Biden egész politikai karrierje alatt mindig is kiemelt figyelmet szentelt scrantoni munkásosztálybeli gyökereinek, és rendszeresen meglátogatta a települést.

Olyan sokat jár ott, hogy vicceskedve Pennsylvania harmadik szenátorának nevezték (minden államnak két szenátora van), és egyebek mellett ezért is választotta a 2008-as elnökválasztás alatt alelnökjelöltjének Barack Obama. Azt várták tőle, hogy biztosítja Obamának a fehér munkás- és középosztálybeli választók szavazatát, akik kissé idegenkedve nézték a nagy változásokat ígérő, fiatal fekete politikust.

Fotó: MANDEL NGAN / AFP

Az 1964-ben született Harris vele szemben az ország legliberálisabb városának tekintett kaliforniai Berkeley-ben nevelkedett, a polgárjogi mozgalomban is aktív bevándorló szülők gyermekeként, egy értelmiségi családban: jamaikai apja a Stanford egyetem közgazdász professzora volt, indiai anyja pedig rákkutató, és szintén egyetemi tanár, míg nagyapja az indiai kormány diplomatája.

Óvatos reformerek, akik nem ijesztik el a konzervatívokat

A demokrata előválasztás alatt két nézet csapott össze. A párt baloldalának progresszív fiataljai szerint egy radikális reformokat ígérő, a washingtoni politikai elittel szembeszálló politikus kell az újraválasztására készülő Donald Trump legyőzéséhez. Leginkább Bernie Sanders. Velük szemben álltak a középutas politika hívei, akik szerint egy nagy változásokat ígérő baloldali jelölt – márpedig Sanders szociáldemokrata nézetei már-már szélsőségesnek számítanak az amerikai politikában – elijesztheti azokat a középosztálybeli választókat, akik négy éve hatalomra segítették Trumpot, és akik nélkül a demokrata jelölt sem nyerhet.

A demokrata választók végül az utóbbi forgatókönyv mellé tették voksukat. A párt mérsékelt szárnyát képviselő, középutas politikát hirdető Bident választották, aki híres arról, hogy képes együttműködni a republikánusokkal is, ha arra van szükség. És Harris személyében olyan alelnököt választott, aki amellett, hogy nőként és feketeként lelkesíti a progresszív demokratákat, közben nem rémiszti meg a konzervatívabb szavazókat.

Ebben nagy szerepet játszik Harris ügyészi múltja. Bár a demokrata előválasztás alatt a párt balszárnya erősen kritizálta, amiért Kalifornia állam főügyészeként nem vitt végbe nagyívű változtatásokat az igazságszolgáltatásban, és véleményük szerint a rendfenntartó erőket védte, támogatói szerint ez az elnökválasztási kampányban csak az előnyére válhat. Trump kampánya ugyan próbálta radikális aktivistaként beállítani, de ezen nehezen ment a halálbüntetést védelmező egykori ügyésszel szemben, aki csak óvatos reformokat vezetett be Kaliforniában.

Személyes kapcsolat

Bár Biden kampánya 2019-ben meglebegtette, hogy szakítva a hagyományokkal már a demokrata előválasztás alatt bejelentik, hogy Biden kit választ alelnökjelöltjének, a döntést csak az idén augusztusban, több hónapig tartó válogatás után hozta meg az elnökjelölt. A politikus többször is kijelentette, hogy olyan alelnököt szeretne maga mellé, akivel jó személyes kapcsolatban van, és aki szimpatikus neki. Ez pedig Harris malmára hajtotta a vizet.

Harris ugyanis jó barátságban volt Biden fiával, a négy éve agyrákban elhunyt Beau Bidennel, akivel akkor kerültek közel egymáshoz, amikor mindketten állami főügyészek voltak, és együtt küzdöttek a nagy bankok ellen egy országos ügyben. És közben Harris Joe Bidennel is jó viszonyban lett. Ezen még az sem változtatott, amikor az előválasztás alatt egy televíziós vitán Harris keményen nekitámadt, amiért a múltban túlságosan is barátságos volt rasszista politikusokkal.

Bár az eset rosszul esett Bidennek, el tudták simítani az ügyet, és a kettőjük közötti konfliktust hamar rendezték, Biden pedig annak ellenére választotta őt, hogy a környezetében többen is ellenezték jelöltségét.

Egyebek mellett azzal érveltek, hogy túlságosan ambiciózus, nem lesz elég hűséges Bidenhez, és alelnökként csak az fogja vezérelni, hogy négy év múlva elnök legyen.

Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy Biden politikai karrierjének utolsó választásán vesz részt, míg Harris előtt ott a jövő.

Kiemelt kép: Stefani Reynolds / Bloomberg / Getty Images

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.