Magyarország egymilliárd dollár értékben vásárol légvédelmi rendszert az Egyesült Államoktól, derült ki szerdán egy közleményből, amelyet az USA budapesti nagykövetsége adott ki. A beszerzésről szóló szándéknyilatkozatot Benkő Tibor honvédelmi miniszter és David Cornstein amerikai nagykövet írta alá. A dokumentum szerint a Magyar Honvédség elfogadja az Egyesült Államok ajánlatát, és a továbbfejlesztett föld-levegő rakétarendszer szükséges komponenseit az amerikai Foreign Military Sales programon keresztül szerzi be, legkésőbb szeptember 30-áig.
A fegyvervásárlás fontosságáról Benkő és Cornstein is hosszan értekezett a megegyezés után, és természetesen egy ilyen rendszer megvásárlásának katonai szerepe is van. Messze fontosabb azonban a politikai és diplomáciai üzenet, amit egy hasonló beszerzés képvisel. Ahhoz, hogy megérthessük, miért vettünk ilyen drágán fegyvereket az amerikaiaktól, érdemes végigvenni, hogy miért állt ez érdekében a feleknek.
Amerika
Az elmúlt pár évtizedben az amerikai érdekek jelentősen átalakultak Európában. Miközben a hidegháború utolsó éveiben az európai partnerség kifejezetten fontos volt Amerikának, a rendszerváltások és a Szovjetunió szétesése elértéktelenítette a térséget. Azzal, hogy megszűnt a rivális szovjet blokk, máshová került át a politika frontvonala. A Bush-kormányzat elsősorban a globális terrorizmus elleni harcra koncentrált, Barack Obama adminisztrációja pedig szinte egyáltalán nem foglalkozott Európával, fontosabbnak tartotta a távol-keleti és csendes-óceáni térségeket.
A Trump-kormányzat valamivel jobban figyel Európára, sőt ez a trend már az Obama-kormányzás végén elkezdődött, ahogy egyre fontosabb (és gyakran túlértékelt) lett Oroszország szerepe az amerikai belpolitikában. Csakhogy Donald Trump nem ápol különösebben jó viszonyt a nyugat-európai állam- és kormányfőkkel, ezért a szokottnál erőteljesebben támaszkodik a kelet-európai vezetőkre, akik sokkal kevésbé kritizálják őt, és többet is nyerhetnek a jó viszonnyal.
Erre jó példa az, hogy Trump nemrég rengeteg katonát vont ki Németországból azért, hogy Lengyelországba helyezze át őket. Ennek stratégiailag sok értelme nem volt, a hírek szerint azért történt, mert Angela Merkel nem akart elmenni Washingtonba a koronavírus-járvány közepén. Lengyelország viszont ugrott a lehetőségre, hogy fontosabb szerepe legyen az Oroszországgal szembeni katonai elrettentés politikájában.
Magyarország
Furcsán hangzik, de Magyarország szempontjából az Egyesült Államok szintén nem olyan fontos már – éppen azért, mert az USA évtizedek óta nem aktív a térségünkben. Orbán Viktor többször beszélt arról, hogy szeretne független lenni a nagyhatalmak között, mint egy kishajó, amely a viharban egyensúlyoz az óceánjárók hullámai között. És általában a Berlin, Moszkva, Isztambul háromszöget említi.
Az Egyesült Államokkal a javuló viszonyunk alapvetően annak köszönhető, hogy a magyar kormány előre készült a rossz kapcsolatra az Orbánnal szemben rendkívül kritikus Hillary Clintonnal, ezért a magyar miniszterelnök – nem sokat kockáztatva – az elsők között állt be Trump mögé. Azzal pedig, hogy Trump végül elnök lett, a magyar kormány előnyös helyzetbe került.
A kapcsolatokat azonban azzal lehet igazán javítani, ha megadjuk a nagyhatalmaknak, amire vágynak. Németországot az olcsó munkaerővel és az iparnak adott kedvezményekkel kenyerezzük le – de fegyverekből is alaposan bevásároltunk tőlük is. Törökországnak üzleti lehetőségeket és európai legitimációt adunk. Oroszországot leginkább a gáz- és olajértékestés érdekli, mi pedig valószínűleg annak ellenére is főleg onnan fogunk vásárolni, hogy más opciókat is figyelembe vesz a kormány az energetikai diverzifikációra törekedve.
Az Egyesült Államokat három dolog érdekli most igazán a térségben: az 5G-hálózatok – amelyek terén Amerika óriási technológiai hátrányba került Kínával szemben, és ezt geopolitikai eszközökkel kívánja behozni –, az olaj és a fegyverek. Az USA messze a világ legnagyobb fegyverkereskedője, és ez az egyik klasszikus eszköze a politikai lekenyerezésének.
Az 5G-hálózatok ügyében valószínűleg nem fogunk engedni, már csak azért sem, mert az Egyesült Államok semmilyen alternatívát nem kínál. Mike Pompeo amerikai külügyminiszter budapesti látogatásánál ez volt az egyik fontos téma, amelyben még a sajtótájékoztató utáni kérdésekre válaszul is üzengettek egymásnak a külügyminiszterek.
A projekt
A fegyvervásárlás viszont már 2019 elején felvetődött, miután a magyar kormány hadjáratot indított az amerikai soft power egyik legfontosabb itteni központja, a CEU ellen. Az amerikaiak érthetően rosszul viselték, hogy a magyarok elüldözik az egyetemet, de itt sem az emberi jogi, esetleg demokratikus kritika volt a fontos, hanem a politikai. Az Orbán-kormány, Cornstein nagykövet aktív közreműködésével ekkor kezdett el tárgyalni a fegyvervásárlásról, amelyben a Direkt36 akkori cikkei szerint nagy méretű megrendelés is szerepelt.
Ez az üzlet Cornstein számára is fontos volt, mert sikerként tudta felmutatni Trump felé. A nagykövet korábban nemhogy nem kritizálta, de egyenesen védte Magyarország demokratikus elhajlásait, aktívan akadályozta a vidéki sajtó támogatására szánt pályázatot, amelyet később el is töröltek, valamit szerepet vállalt abban is, hogy a Magyarországon hamarosan elinduló Szabad Európa Rádió a lehető legkisebb szerkesztőséggel működhessen.
A fegyvervásárlás szempontjából érdekes, hogy a NASAMS-rendszert az amerikaiak a norvégokkal közösen gyártják, és a Direkt36 arról írt a tárgyalások kezdetén, hogy a magyar fél azt kérte, segítsenek rendezni a viszonyát Norvégiával, és lapunk is arról számolt be, hogy egy katonai üzleten két diplomáciai meccset akar megnyerni az Orbán-kormány:
A norvégokkal a viszony azért romlott meg, mert az Európai Gazdasági Térség Alap és a Norvég Alap jelentős támogatásokat ad a magyar civil szektornak, amely ellen az Orbán-kormány épp háborút űz. A kormány szerette volna, ha közvetlenül ő döntheti el, kihez kerül a pénz, de ebbe Norvégia nem ment bele.
Kérdés, hogy a fegyvervásárlás megkötése után mi fog történni a Norvég Alap pénzeivel. A Népszava egy hete írt arról, hogy hiába kaphatnánk jelentős, százmillió euró nagyságrendű támogatást innen, még mindig nem kötötte meg a szerződést a két fél.
Kiemelt kép: David Cornstein, az USA magyarországi nagykövete és Benkő Tibor honvédelmi miniszter szándéknyilatkozatot ír alá légvédelmi rakétarendszer-komponensek vásárlásáról Budapesten, a minisztériumban 2020. augusztus 12-én. Fotó: Balogh Zoltán /MTI
