Nagyvilág

Világszerte ez köti össze a koronavírus-járvány új gócpontjait

A fertőzés nem tesz különbséget a gazdagok és a szegények között, ugyanakkor egyre több jel utal arra, hogy egy ideje a leghátrányosabb helyzetben lévők kiemelt veszélynek vannak kitéve.
Korábban a témában:

A koronavírus-járvány első hullámában arra lehetett következtetni, hogy a fertőzés nem tesz különbséget a gazdagok és a szegények között. Ez természetesen most is így van, a betegség nem válogat, ugyanakkor egyre több jel utal arra, hogy a leghátrányosabb helyzetben lévők kiemelt veszélynek vannak kitéve.

Európában és a világ más tájain is főként azokon a városrészeken alakulnak ki az újabb és újabb gócpontok, ahol rászorulók, sok esetben kisebbségi csoporthoz tartozók vagy bevándorlók élnek, akik jellemzően alulfizetett munkából próbálnak napról napra megélni.

A sorminta folyamatosan új helyszínekkel bővül, és rávilágít arra a tényre, hogy a nagyvárosokban milyen egyenlőtlenség uralkodik napjainkban.

Intő jel ez a tendencia egy esetleges második hullám esetére. Szakértők szerint ez várhatóan ősszel elkerülhetetlen lesz, és az eddigi tapasztalatokból kiindulva sok esetben a szegénynegyedekben robbanhat majd ki. A rászorulóknak pedig ezt követően újabb kirekesztéssel kell majd szembenéznie, mert mindenki őket hibáztatja a vírus szétszórásával. Holott a helyzet ennél azért bonyolultabb.

Akiknek nincs más választása

Miközben rengetegen felháborodnak azokon a közösségi médiában terjedő felvételeken, hogy a tengerpartokon a járványveszély ellenére világszerte tömegek zsúfolódnak össze, a második hullámot jó eséllyel nem a nyaralások, hanem a szegénység és az életben maradási ösztön indíthatja majd be bárhol a világon.

Fotó: Karim Sahib /AFP

Az elmúlt egy hónapban több nagyvárosban is megugrott a koronavírus-fertőzöttek száma, és szinte kivétel nélkül minden esetben a hátrányos helyzetűekre vezethető vissza a betegség terjedése. Az elszegényedés ugyanis kitűnő táptalajt biztosít a vírus számára, több, egymásra épülő ok miatt is.

Először is, a rászorulók inkább elkapják a fertőzést, minthogy éhen haljanak. Tartalékok híján a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy dolgozniuk kell, ha ételt akarnak rakni az asztalra. Másodszor, ezeknek az embereknek a munkahelyén túlnyomó többségben lehetetlen távolságot tartani, és tájékozottság híján nincsenek is tisztában a biztonsági előírásokkal. Harmadszor pedig, a rászorulóknak lakhatási problémáik vannak, sokszor kisebb tömegek élnek egy-egy zárt térben, ahol így napok alatt mindenki megfertőződhet a vírussal.

Ehhez hozzájön még az is, hogy a bevándorlók más országból érkezve akár be is hurcolhatják a vírust, és nincsenek is igazából tisztában a vírus veszélyeivel, hiszen sokszor nem is beszélik azt a nyelvet, amit a helyiek. Előfordul továbbá az is, hogy nem mennek orvoshoz a munkások, pusztán azért, mert félnek, hogy karanténba helyezik őket és elveszítik az állásukat.

Nincs az a kormány vagy városvezetés, amely akár a rászorulók védelmének érdekében kijárási korlátozásokat vezetne be, hiszen olyan alulfizetett, ugyanakkor gazdasági szempontból létfontosságú munkákat végeznek, amelyeket mások nem vállalnának el.

Élő példák

Olaszországban az egyik leggazdagabb régiónak számító Lombardiában volt a legsúlyosabb hatása a koronavírusnak, ugyanakkor az elmúlt hetekben a ország másik felén, a Nápolytól nem messze lévő Mondragone városában is hirtelen megugrott az új esetek száma. Az új gócpont egy sokemeletes lakóházhoz köthető, ahol idénymunkás bolgár bevándorlókat szállásoltak el. Ugyan nem rendeltek el célzott kijárási korlátozást, a hadsereg figyeli az épületegyüttest. Arányaiban Mondragonéban él majdnem a legtöbb bevándorló, és kirívóan alacsony itt az egy főre jutó kereset.

Kísértetiesen hasonló a helyzet az angliai Leicesterben, ahol két hétre bezáratták a nem létfontosságú termékeket áruló üzleteket és az iskolákat is. A város az egyik legszegényebb az egész országot tekintve, lakosságának 37 százaléka ázsiai, 40 százaléka pedig az Egyesült Királyság határain túl született.

Fotó: David Cliff /NurPhoto /AFP

Németországban Gütersloh városát kellett karantén alá helyezni, miután a kontinens egyik legnagyobb húsfeldolgozó üzemében több száz embernek lett pozitív a mintája. Ők főként kelet-európai vendégmunkások voltak, akik együtt éltek a cég által biztosított szálláshelyen.

A járvány elleni védekezésben kiemelten sikeresnek számító Görögországban és Portugáliában is megjelentek már új gócpontok. A görögöknél az északi Echinos városában kijárási korlátozásokat kellett bevezetni, miután emelkedni kezdett a fertőzöttek száma. Ebben is a szegénység játszotta a főszerepet, mivel az ország muszlim vallású kisebbségének zöme ezen a településen él. Ami pedig Portugáliát illeti: Lisszabonban 19 olyan negyedben lőtt ki a járvány, ahol a legszegényebb, főként afrikai bevándorlók élnek.

A jelenség persze nem kizárólag Európára korlátozódik. Szingapúrban – ahol kiemelkedő hatékonysággal sikerült korábban megfékezni a betegség terjedését – a vendégszállókon robbant be a járvány. Legutóbb pedig az azóta vesztegzár alá helyezett Melbourne-ben okozta ugyanez a problémát, annyi különbséggel, hogy a karanténhotelek őrzésével megbízott biztonsági cégek emberei nem tartották be az előírásokat, aztán hazavitték a külvárosba a fertőzést, ahonnan az kontrollálhatatlanul elkezdett szétszóródni.

Összejártak szexelni a karanténhotelekben, ötmillióan kerültek vesztegzár alá
Melbourne példája bizonyítja, elég néhány felelőtlen döntés ahhoz, hogy egy nagyvárost néhány nap alatt újra karanténba kelljen helyezni a koronavírus-járvány terjedése miatt.

Kirekesztés

A kormányok világszerte súlyos árat fizethetnek e közösségek elhanyagolásáért. Az egyenlőtlenség a második hullámban csak felerősödhet, de ezúttal úgy, hogy a hátrányos helyzetű emberek sérülékenysége veszélyt jelenthet mindenki másra is.

Fennáll annak is a kockázata, hogy a gócpontok kialakulása újabb társadalmi szakadékokat teremtene, főleg azokban az államokban, ahol bevándorlás- és migránsellenes vezetők vannak hatalmon. Az ellenük való szítással azt érhetik el, hogy a társadalom középső és felső rétegei a szegényeket vádolják a járvány berobbantásával, mivel nem tartották be az előírásokat.

Minden államnak egyensúlyt kell tartania, mert miközben tájékoztatnia kell a lakosságot a járványhelyzetről, ezt úgy kell tennie, hogy ne sértse a kisebbségekhez tartozók jogait, és ne démonizáljon egyes etnikai csoportokat.

Azokban a nagyvárosokban, ahol a lakosság összetétele lehetőséget teremt hasonló gócpontok kialakulására, ott számítani lehet erre a forgatókönyvre. A cél ezekben az esetekben, hogy mielőbb megkezdődjön a kontaktuskutatás, és megfelelő ellátást biztosítsanak a legszegényebbek számára is.

Ez a krízis persze csak egy újabb figyelmeztetés a gazdasági és társadalmi integráció hiányosságaira Európában és a világon mindenütt máshol is. Pótolni ezeket nyilván nem lehet egy csapásra, de a folyamatot muszáj elindítani, és nemcsak a vírus visszaszorítása, hanem egy egyenlőbb esélyeket kínáló jövő miatt is.

Kiemelt kép: Jorge Mantilla /NurPhoto /AFP

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.