Nagyvilág

55 éve nem tudni, ki robbantotta fel a CP 21-es járatot

1965. július 8-án egy Douglas DC-6B típusú repülőgép szállt fel a kanadai Vancouver repülőteréről, hogy Whitehorse-ba, az ország északi részének legnagyobb városába repüljön. A Canadian Pacific légitársaság 21-es járatán összesen 52-en voltak – 46 utas és a 6 fős személyzet –, úti céljukat azonban sohasem érték el: a gép a levegőben felrobbant és darabjaira hullott. A fedélzeten mindenki meghalt. A vizsgálatok során kiderült, hogy a balesetet bomba vagy valamilyen robbanószer okozta, azonban 55 év eltelte után sem tudni, hogy ki volt a tettes.

A baleset színhelyén, nem messze egy 100 Mile House nevű kisvárostól a mai napig megtalálható a repülőgép roncsainak néhány darabja, jóllehet, már rozsdásodnak, és benőtte őket a fű. Ezen a helyen egy emlékmű is áll azoknak a nevével, akik meghaltak a balesetben, az elhunytak családtagjai évről évre itt emlékeznek meg róluk – igaz, egyre kisebb számban. Ők azok, akik évtizedek óta hiába várják a választ arra a kérdésre, hogy miért kellett 52 embernek, köztük egy csecsemőnek és két kisgyereknek odavesznie, és ki a felelős ezért.

A kanadai közszolgálati média, a CBC is ezt próbálta kideríteni 2018-ban egy podcastsorozat keretében, amelyben családtagoktól robbantási szakembereken át a mentésben résztvevőkig számos embert megszólaltattak, hátha közelebb jutnak a rejtély megoldásához.

A walk through the crash site of CP Flight 21

Uncover visits the crash site of CP Flight 21 with Didi Henderson. Her father, Wallace, died in the 1965 bombing of the Vancouver passenger plane. Didi is the only person living in 100 Mile House, the small town near the crash site, who lost someone on that flight.Follow Didi's story in Uncover: Bomb On Board. hyperurl.co/uncovercbc

Közzétette: CBC Podcasts – 2018. november 23., péntek

Chuck Shaw-McLaren a baleset idején 37 éves volt és önkéntes mentőautó-sofőrként segítette a mentést, így az elsők között ért a helyszínre. A CBC riportereinek azonban nem akarta részletesen elmesélni, pontosan mit látott, mert túlságosan szörnyű volt. Amit tudni lehet, hogy a felrobbant gépből kizuhanó testek egy sűrű erdős területen értek földet, és egy részük fennakadt a fákon. Amikor a mentőalakulatok odaértek, már senki nem volt életben.

Ez nem baleset volt, hanem gyilkosság

– mondta Shaw-McLaren, és a rendőrség is erre jutott. A nyomozás a baleset után néhány nappal megállapította, hogy a robbanást a gép hátsó wc-jének közelében elhelyezett bomba okozta, amelyhez valószínűleg dinamitot vagy lőport használtak. Mivel a bombát jól látható helyre tették, és időzítőnek nem találták nyomát, a szakértők arra jutottak, hogy valaki a repülőn tartózkodók közül hozhatta működésbe. A nyomozók két hét alatt átnézték az összes utas és a személyzet minden tagjának adatait, és kiválasztottak közülük négy férfit, akikről azt gondolták, közülük kerülhetett ki a tettes. Hiába ástak azonban mélyebbre, a nyomok és az akkori technológia nem tette lehetővé, hogy egyértelműen meg lehessen nevezni a felelőst. A gyanúsítottak a következők voltak:

  • Douglas Edgar szerencsejátékos, aki nem sokkal a felszállás előtt kötött életbiztosítást – igaz, ez akkoriban teljesen általános dolog volt,
  • Stefan Koleszar bányászati robbanóanyag-szakértő, akinek volt priusza,
  • Peter Broughton, egy magának való fiatal férfi, akit érdekeltek a fegyverek, és érett a lőporhoz is,
  • Paul Vander Meulen, aki egy pisztolyt vitt magával a fedélzetre, és akit a pszichiátere úgy jellemzett, hogy nagyon haragudott a világra.

Az elkövető utáni nyomozás két fontos szemponton alapult: az egyik, hogy a bomba dinamitból és/vagy lőporból készült, a másik, hogy azok lehetnek igazán érdekes utasok, akik szokatlanul nagy összegű életbiztosítást kötöttek. Egy korábbi nyomozó és kriminológus, Mike Arntfield azt mondta a CBC-nek, hogy olyan ez az eset, mint valami Hitchcock-film, mint az Idegenek a vonaton:

négy, egymást nem ismerő férfi utazik ugyanazon a gépen, mindannyiuknak van valami rejtegetnivalója, és a végén mindannyian gyanúsítottá válnak.

Douglas Edgar

A 40 éves férfi különféle munkákból, például halászatból és fakitermelésből tartotta el a családját, de rendszeresen szerencsejátékozott is. A feleségének azt mondta azért kell elutaznia, mert állást talált egy malomban, de a nyomozók nem találtak egyetlen munkaadót sem, aki felvette volna.

A gyanút csak fokozta, hogy Edgar alig vitt magával valamit az útra. A hatvanas években a reptereken megszokott dolog volt, hogy biztosítást árultak, sőt még automatákból is be lehetett szerezni azokat. Az tehát nem volt meglepő, hogy Edgar is vett négyet, a biztosítási összeg pedig összesen 125 ezer kanadai dollárra (CAD) rúgott volna, amennyiben lezuhan a gép. Ez a mai áron 1 millió CAD, több mint 230 millió forint – ennyit kapott volna Edgar családja.

A rendőrség utánanézett a férfi szerencsejátékos múltjának is, de nem talált semmilyen nyomot arra, hogy valakinek tartozott volna, ahogy arra sem utalt semmi, hogy Edgar öngyilkos akart lenni. Lánya, Lea Edgar a CBC-nek azt mondta, hogy máig dühös azért, hogy az apja emlékét meghurcolta a rendőrség. „Az anyám megjárta a poklot” – jelentette ki, és hozzátette, hogy a család évekig nyomorban élt, amíg sikerült kiharcolniuk, hogy megkapják a biztosítótól a pénzt.

Stefan Koleszar

Az 53 éves ötgyermekes családapa, Stefan Koleszar munkaügyben utazott a 21-es járaton: a robbantással foglalkozó férfit Prince George városának közelében fekvő kőfejtőben várták. A főnökei jó szakembernek tartották, aki ugyan hirtelen haragú volt, de ha robbantásról volt szó, nem volt nála elővigyázatosabb ember. Mivel robbanóanyagokkal dolgozott, érthető, hogy a rendőrség felfigyelt rá, de semmilyen fizikai nyomot nem találtak arra, hogy tényleg ő lett volna a merénylő. Pedig még a testét is megröntgenezték a bombából származó fémdarabok után kutatva.

A helyzetét nem könnyítette meg, hogy korábban többször is összetűzésbe került a törvénnyel. Egy alkalommal összeverekedett egy férfival és lelökte a lépcsőn, a férfi pedig olyan súlyosan megsérült, hogy belehalt. Koleszart előbb szándékos, később gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolták meg, végül felmentették. A CBC által megkérdezett Mike Arntfield ugyanakkor úgy véli, hogy a jól megtervezett tömeges emberölés nem illik egy Koleszarhoz hasonló, hirtelen haragú férfi profiljába, és idősebb is, mint általában azok, akik ilyen bűncselekményt követnek el. Ez utóbbit törvényszéki pszichológus is megerősítette, aki elmondta, hogy a tömeggyilkosok általában 17 és 34 év közöttiek.

Közzétette: C.P. Air Flight 21 – 2013. szeptember 2., hétfő

Peter Broughton

Tartózkodónak, zárkózottnak, de intelligensnek írták le a barátai a 29 éves Peter Broughtont, aki Vancouverben élt, és a munka mellett esti iskolába járt. Broughton nagyon szerette a fegyvereket, több is volt a birtokában, és mivel szerette saját maga újratölteni a töltényeket, ezért jól értett a lőporhoz is. Erre figyelt fel a rendőrség is. A nyomozás során átkutatták a férfi lakását és találtak is lőport, de olyan típusút nem, amellyel a merényletet végrehajtották. Az is kiderült, hogy Broughton a tragédiát megelőzően arról olvasott, hogy hogyan épülnek fel a repülők, de nem találtak nála olyan könyvet, amely a Douglas DC-6B típusról szólt volna.

Volt még egy szál Broughton esetében, amelyet vizsgáltak a rendőrök, mégpedig, hogy homoszexuális volt-e. Ez akkoriban bűncselekménynek számított, így érthető is lett volna, ha emiatt viselkedik visszahúzódóan, és ez lehetett volna a kiváltó oka egy esetleges öngyilkosságnak is, a nyomozás azonban ezen a szálon se vezetett sehova. Broughton testvére, Joan Hodgins szerint Peter aznap a reptéren jókedvű volt, ahogy általában, és semmilyen nyom nem mutatott arra, hogy merényletre készülne.

Paul Vander Meulen

A 35 éves Paul Vander Meulen a középiskola elvégzése után két évet szolgált a légierőnél, majd különféle munkákkal próbálkozott. A végzetes nap előtt néhány hónappal egy bányászati cégben lett partner, és azért utazott volna British Columbiába, hogy felmérje a terepet. Koleszarhoz hasonlóan a halála után Vander Meulent is megröntgenezték, az előbbivel ellentétben azonban nála találtak is rézdarabokat a holttestben. A repülő építése során nem használtak vörösrezet, a bombákhoz azonban igen, ezért arra következtettek a nyomozó, hogy Vander Meulen közel ült a robbanáshoz. Ez persze még nem bizonyítja, hogy ő volt a merénylő.

Vander Meulen két hónappal korábban nagy összegű, 100 ezer kanadai dolláros életbiztosítást kötött (ez mai értéken több mint 180 millió forint), igaz, egy korábbi fejsérülés miatt a biztosítási díj is magas volt. A nyomozás felfedte azt is, hogy egy 1964-es pszichiátriai diagnózis szerint a férfi krónikus szorongásban szenvedett, haragudott a világra, és képes volt irracionális, erőszakos tettekre. Ráadásul Vander Meulen egy pisztolyt is magával vitt a gépre, azt azonban nem tudni, hogy magánál tartotta-e a repülőút alatt, vagy a csomagtérben volt.

A CBC News-nak segítő szakértők egyetértettek abban, hogy a rendőrség annak idején alapos nyomozást végzett, annak ellenére, hogy a tettes kilétére nem találtak egyértelmű bizonyítékot, ugyanakkor úgy vélik, a lehetséges tettesek körét le lehet szűkíteni kettőre: Peter Broughtonra és Paul Vander Meulenre. De hogy közülük ki robbantott, azt nem lehet megmondani.

Kiemelt kép: Wikipedia

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.