2018 októberében szívélyes levelet küldött Orbán Viktor miniszterelnök Lamprosz Fountoulisznak, az Arany Hajnal európai parlamenti képviselőjének, megköszönve, hogy a görög szélsőjobboldali párt EP-frakciója a támogatásáról biztosította őt azután, hogy az Európai Parlament megszavazta a hetes cikkely élesítését Magyarországgal szemben.
Bár a magyar miniszterelnök sokszor mond köszönetet politikusoknak, a Fountulisznak küldött levél azért volt különleges, mert itt egy annyira nyíltan szélsőjobboldali, sőt neonáci pártról van szó, amelytől még Marine Le Penék is elhatárolódnak. Igaz, sokakat az is meglephetett, hogy az Arany Hajnal létezik, mert bár a 2010-es évek elején sokat lehetett hallani róla, azóta eltűnt a hírekből. Erről a folyamatról közölt most egy hosszú cikket a Guardian, a középpontban egy gyilkossággal és egy olyan bírósági eljárással, amelyben politikusok is a vádlottak padján ülnek.
„Dühös civilek”
Az Arany Hajnal előzményeit egészen a második világháborúig lehet visszavezetni, amikor az éhínséggel és kivégzésekkel kísért német megszállás alatt összetűzésbe kerültek a kommunista partizánok és a megszállókkal kollaboráló jobboldali görögök. A partizánokat hiába támogatták a britek a háború végéig, abban nem segítettek, hogy ők jussanak hatalomra, helyette megerősítették a jobboldalt, aminek eredménye egy három évig tartó, több mint 150 ezer ember életét követelő polgárháború lett. A következő évtizedeket az elnyomás jellemezte, 1967 és 1974 között egy, az USA által támogatott katonai junta irányította az országot, amelynek a szélsőjobboldali holdudvarából kerültek ki a későbbi Arany Hajnal vezetői.
A katonai junta bukása után kialakult liberális-demokratikus alapokon újjáépült országban az 1990-es években joggal lehetett remélni azt, hogy a náci megszállás és annak utóélete túlságosan távoli ahhoz, hogy a fiatalok vonzónak érezzék. A 2008-as gazdasági válság azonban a mélybe taszította Görögországot, és ezzel egy időben felerősödtek a szélsőséges nézetek, előtérbe hozva az Arany Hajnal mozgalmat.
A neonáci Arany Hajnalt az 1980-as évek elején alapították, a Guardian cikkében hivatkozott Dimitrisz Pszarrasz oknyomozó újságíró szerint szabadkőműves mozgalomként. Sokáig a háttérben maradt, és nem volt is volt sok tagja, őket egyébként a focihuligánok közül toborozták. A helyzet a 2000-es évek végén változott meg, amikor „dühös civilek” mögé bújva kezdtek el uszítani az athéni Szent Pantaleon-templom környékén élő bevándorlók ellen, mondván, egyre több bűncselekményt követnek el. A hangulatkeltést csak erősítették az országszerte tapasztalható gazdasági nehézségek, Athén egyes belvárosi kerületei látványosan szegényedtek el. A Szent Pantaleon-templomnál és a környező utcákban egyre több, rasszista indíttatású támadást követtek el Arany Hajnal-pólós csapatok, és ha a helyi görögök megpróbálták szóvá tenni a támadásokat, őket is megfenyegették. Az egyiküknek azt mondták:
A menekültek után te leszel a következő célpont, meg a balosok és a zsidók.
Eközben az Arany Hajnal mint párt is egyre erősebbé vált: míg 2009-ben még alig 7 százalékos támogatottsággal bírt, addig 2010-re már tagot adott az athéni városi tanácsba, 2012-ben pedig már 18 képviselője ült a görög parlamentben. A választást megnyerő Új Demokrácia párt úgy állította be magát, mint a két szélsőség – az Arany Hajnal és a baloldali Sziriza – közötti mérsékelt erőt, de az általuk képviselt jobboldali nacionalizmus, valamint a bevándorlókkal és a menekültekkel szemben ígért kemény fellépés csak felerősítette az Arany Hajnal által képvisel náci vonalat.
A bukás
2013. szeptember 17-én azonban minden megváltozott, emelte ki cikkében a helyszínről többször is tudósító Daniel Trilling. Ekkor gyilkolták meg egy athéni bár előtt Pavlosz Fisszaszt. A Killah P művésznéven rappelő és a rasszizmus ellen többször felszólaló férfi a barátaival szórakozott, amikor észrevette őt három Arany Hajnal-tag. Ők gyorsan riadóztatták a társaikat, hogy aki a közelben van, azonnal menjen a helyszínre. A csapat elkezdte fenyegetni Fisszaszt és a barátait, utóbbiak elmenekültek, a DJ azonban szembeszállt a támadókkal. A biztonsági kamerák felvételei szerint láthatóan tervezett módon, két-három fős csapatokban támadtak a férfira, akit végül agyonszúrtak.
Bár Fisszasz megölése nem az első volt az Arany Hajnalhoz köthető gyilkosságok közül, ez volt az, amellyel érdemben elkezdett foglalkozni a közvélemény és a hatóságok. 2013 végén többeket letartóztattak, és rövid időn belül a nyomozás már nemcsak a gyilkosságról szólt, hanem magáról az Arany Hajnalról is.
Ennek ellenére az Arany Hajnal megítélése továbbra sem volt egyértelmű, ami többek között annak is betudható, hogy a görög alkotmány nem engedi a pártok betiltását. Amikor a letartóztatásokkal párhuzamosan a parlament arról szavazott, hogy vonják meg a párttól a választási eredménnyel járó állami támogatást és vegyék el a parlamenti képviselőik mentelmi jogát, a baloldali képviselők kisebb csoportja tiltakozott ez ellen, mert szerintük az Arany Hajnal „nem egy klasszikus náci párt”, mivel a „domináns burzsoá erők” ellen harcol.
Éjszakai séták
Az állami támogatás megvonása nem nagyon rázta meg a pártot, az újbaloldali Sziriza győzelmét hozó 2015-ös választáson 17 helyet szerzett a parlamentben, de a siker nem volt tartós. Egy hónappal később az athéni fellebbviteli bíróság döntése értelmében vád alá helyezték az Arany Hajnal 69 tagját, köztük az összes parlamenti képviselőjüket szervezett bűnözés gyanújával. A vádirat egyértelművé tette, hogy nem azért kell bíróság elé menniük, mert idegengyűlölők és rasszisták.
A bírósági eljárás közben számos részlet kiderült a párt működéséről, köszönhetően számos korábbi tag tanúvallomásának. Az Arany Hajnal tagsága részre oszlott: az egyik egy szélesebb merítés volt, ide tartoztak olyanok, mint az egyik védett tanú, aki azért lépett be a pártba, mert azt remélte, hogy segítenek neki munkát találni. Egy másik, névtelenséget kérő női tanúnak
A nagyobb tagságon belül volt azonban egy szűkebb, zárt sejtekből álló kör is, amelynek tagjait rendszeresen kiképzőtáborokra küldték, valamint ideológiai nevelést kaptak Adolf Hitler és a nácizmus tanaiból is. Ezek voltak azok a csoportok, amelyek az „éjszakai sétáik” során megtámadták a bevándorlókat, menekülteket, vagy annak kinéző embereket. A tanúk állították, hogy ezekre az akciókra a párt vezetéséből érkezett az utasítás, kizárt, hogy egy ilyen, katonai jellegű szervezetben egyéni akciók lettek volna. A belső kör tagjainak száma sose volt 200-300 embernél több, állítja Dimitrisz Pszarrasz, a legdurvább támadásokat pedig néhány tucatnyian követték el.
Bár ez már önmagában is ijesztő, de az még inkább az, hogy az Arany Hajnalnak a rendőrség kötelékében is voltak támogatói. A bírósági tárgyalás során előkerült egy hangfelvétel, amelyen a rohamrendőrök egyik tagja az Arany Hajnal egyik vezetőségi tagjának beszél arról, hogy egy baloldali tüntetés résztvevői merre fognak haladni. Sőt, mivel a rohamrendőrök kaszárnyái a választások során külön szavazóurnákat kapnak, egy elemzés arra jutott, hogy 2012-ben a rohamrendőröknek akár több mint a fele is az Arany Hajnalra szavazhatott.
Az Arany Hajnal 68 tagjának ügyében (egyikük elhunyt) hat éve indított perben idén tavasszal hozhatnak ítéletet. A vádpontok között a szervezett bűnözés mellett gyilkossági kísérlet és engedély nélküli fegyvertartás is szerepel. Az athéni pakisztáni közösség korábbi vezetője azt állította, hogy ő nagyjából 900, rasszista indíttatású támadásról hallott, amely a párt tagjaihoz köthető. A fenyegetések ellenére azonban sokan vállalták, hogy tanúskodnak az Arany Hajnal ellen. Volt, aki azért, mert megtámadták a sötétebb bőrű, egyébként görög származású fiát, más erkölcsi kötelességének érezte, és volt olyan egykori tag is, aki ugyan ideológiailag nem értett egyet Pavlisz Fisszasszal, de bocsánatot akart kérni a meggyilkolt zenész édesanyjától.
Jöhet az újabb hullám
Az Arany Hajnal mára jócskán a háttérbe szorult, de ez nem jelenti azt, hogy az idegenellenes hangok eltűntek Görögországból – emlékeztet a Guardian cikke. Példaként hozza annak a német újságírónak az esetét, akit januárban szélsőjobboldali aktivisták támadtak meg Athénban. Leszbosz szigetén, ahol rengeteg menekült köt ki, olyan, botokkal felfegyverkezett férfiak járőröztek egy faluban, akikről azt gyanítják, hogy az Arany Hajnalhoz kötődnek.
Az ENSZ menekültügyi ügynökségének (UNHCR) 2019-es beszámolója szerint régi és új extremista csoportok célpontjai már nemcsak a menekültek, hanem az LGBTI-csoportok is. Külön kiemelték azokat az eseteket, amikor a bevándorlókat alkalmazó munkaadók halálosan megfenyegetik a dolgozóikat, vagy fizikai erőszakhoz folyamodnak, ha azok kérik a nekik járó fizetést.
A görög menekülttáborokban dolgozó civilek és orvosok ugyancsak támadásokra panaszkodnak. Victoria Bradley, egy ír doktornő arról mesélt a Guardiannek, hogy nemrégiben
A migrációval kapcsolatos negatív hangok a közeljövőben újra felerősödhetnek, miután Recep Tayyip Erdogan török elnök úgy döntött, szabad utat biztosít a Szíria felől érkező menekülteknek, hogy eljussanak a görög határig, ahol az utóbbi napokban egymást érik az erőszakos jelenetek, ez pedig bizonyára fokozni fogja a társadalomban egyébként is jelen lévő feszültséget. Az Európai Unió ugyan 350 millió euró gyorssegélyt ad Görögországnak (és ha szükséges, megduplázza az összeget), azonban ez az újabb menekülthullám a koronavírussal tetézve ismét jó alapot nyújthat akár az Arany Hajnal, akár a hasonló neonáci és idegenellenes mozgalmak felerősödésének.
Kiemelt kép: Giorgos Georgiou/Getty Images
