Nagyvilág

Leköszön a brexit világhírű mumusa

Távozik posztjáról a brit parlament alsóházának elnöke, John Bercow. A szélsőjobbról indult, de majdnem a Munkáspártban landoló tory politikust saját párttársai lassan egy évtizede próbálták megbuktatni. Lemondásával Boris Johnson kormányfő az egyik legkomolyabb ellenfelétől szabadulhat meg, a londoni parlament pedig emblematikus alakját veszíti el.

Az elmúlt három évben a brexit körüli elhúzódó viták miatt több figyelem jutott a londoni parlamentre, mint valaha. Így aztán John Bercow, a brit parlament alsóházának elnöke is túlzás nélkül világhírűvé vált azzal, ahogy a szópárbajok levezetése közben elismételgette nevezetes csendre intését: Order, order!, vagyis Rendet!, ami becslések szerint 14 ezer alkalommal hangzott el a szájából.

Az 56 éves Bercow szellemes beszólásaiból, a képviselőket rendre utasító szónoklataiból számtalan Youtube-videó is készült, így köztük például azokról az alkalmakról, amikor a „zen” kiáramlására hívta fel egy képviselőtársa figyelmét, csak hogy lenyugtassa, vagy amikor jógázni küldte egyiküket.

2009 óta elnökölte a parlamentet, ami ritka hosszú idő, ráadásul senki sem szolgált még speakerként négy miniszterelnök alatt. Szeptember elején azonban meglepő bejelentést tett: közölte, hogy tíz év után, október 31-én távozik székéből, illetve ha a képviselők ennél korábbi időpontra írják ki a Boris Johnson miniszterelnök által szorgalmazott előrehozott választást, akkor a jelenlegi parlament mandátumának lejártával. A választás időpontjáról végül csak kedden, október 29-én határoztak, így Bercow az általa eredetileg megadott időpontban megy, és nem marad hivatalban a december 12-ére kiírt voksolásig.

Távozásának ütemezése jelzésértékű volt, hiszen Johnson nyári hivatalba lépése óta ragaszkodott ahhoz, hogy az Egyesült Királyság október 31-én lépjen ki az Európai Unióból. A házelnök tehát a brexit tervezett időpontjához igazította leköszönését, ám végül a brit kilépés tovább csúszik.

Az 1963-ban született Bercow konzervatív képviselőként lett a brit parlament alsóházának vezetője 2009-ben. Igaz, furcsa módon inkább a munkáspártiak támogatták megválasztásakor, mivel a toryk szociálliberális szárnyához tartozott, ellenfele az utolsó körben is egy párttársa, George Young volt. A konzervatívok brexitpárti frakciójával az utóbbi években romlott meg a viszonya, Bercow ugyanis – bár tisztsége miatt pártatlannak kell lennie – a maradáspárti tábort erősítette, és mindenképp ellene volt a megegyezés nélküli kilépésnek, aminek tiltását egyébként a parlament végül törvénybe is iktatta.

Miközben Johnson a parlament felfüggesztésével is megpróbálkozott – mint kiderült, jogszerűtlenül –, a házelnököt elfogultsággal vádolta a brexitet támogató sajtó, azzal támadva őt, hogy az EU-ban való bennmaradáson ügyködik, megszegve tisztségének politikai semlegességét. Kétségtelen, hogy 2017-ben diákokhoz szólva elismerte: az EU-tagaság fenntartása mellett szavazott a népszavazáson. Azt viszont cáfolta, hogy ő ragasztott brexitellenes matricát családi autójukra, mint mondta, az a felesége műve volt, amihez joga volt.

Egyes hírek szerint végül a Konzervatív Párt vezetői bírták távozásra a parlamenti elnöki székből Bercow-t azzal, hogy ellenjelöltet állítanak vele szemben a közelgő választásokon a választókörzetében, Buckinghamben, amit 1970 óta a tory párt ural. Ugyanis szerintük Bercow egyrészt túl közel került az ellenzéki Munkáspárthoz, másrészt a brexit ügyében szembehelyezkedett a kormányfő terveivel. A házelnök az utóbbi időben tényleg aktivizálta magát: arról beszélt, hogy az Egyesült Királyságnak a tradíción alapuló történelmi alkotmány helyett tételes, írott alkotmányt kellene elfogadnia, és egy második brexit-népszavazás szükségességéről is beszélt.

Való igaz az is, hogy

a tory politikus szakított a speakerek hagyományos politikai semlegességével:

rendkívül élesen kikelt például az ellen, hogy Donald Trump amerikai elnök a londoni parlamentben mondhasson beszédet, mondván, ezt a döntést kívánja meg a rasszizmussal és szexizmussal való szembenállás. Korábban szembekerült a brexit ügyét népszavazásra bocsátó David Cameron konzervatív miniszterelnökkel is – utóbbi nemrég úgy nyilatkozott, hogy Bercow pokollá tette az életét.

A most távozó házelnöknek nagy szerepe van abban, hogy a brit miniszterek elszámoltatásakor a parlament szerepét erősítette. Konkrétan arról van szó, hogy a „backbencherek”, azaz a hátsó sorokban ülő honatyák – akik nem tagjai saját pártjuk vezetőségének, ahogy annak idején Bercow sem volt – nagyobb esélyt kaptak arra, hogy kérdéseket, interpellációkat intézzenek a miniszterekhez.

Minthogy Bercow a napi politikába is beavatkozott, felhozták ellene, hogy nem hozta nyilvánosságra feleségével, Sallyvel közös érdekeltségét egy gazdasági társaságban. Bercow elnézést kért a hanyagságért, és közölte, hogy késve ugyan, de teljesítette az adatközlésre vonatkozó előírásokat. Egyes bírálói szerint Bercow a legmagasabb rangú politikus a szigetországban, „aki nem felelős senkinek”. Támadták már azért is, mert állítólag megfélemlítette munkatársait; Angus Sinclair, a korábbi magántitkára vádolta ezzel 2018-ban a parlament elnökét. A konzervatív honatya, Sir Simon Burns 2010-ben pedig egyszerűen annyit mondott róla: „buta, álszent törpe”.

Bercow pályafutása végére világszerte népszerűségre tett szert, kedvelt előadó lett, de pályája tele van ellentmondásokkal: radikális migránsellenes politikai aktivistaként kezdte, miközben maga is bevándorlók leszármazottja. A Spiegelnek nyilatkozott is arról, hogy részben „közép-európainak” érzi magát, hiszen apai ágon Romániából származik. A BBC róla szóló korábbi életrajza  kiemeli, hogy egy zsidó taxisofőr fia, ilyen módon az első zsidó alsóházi elnök a brit parlamentben.

Margaret Thatcher 1979-es kormányfővé választásakor csatlakozott a torykhoz. (Finchley-ben volt iskolás, ennek a választókerületnek a képviselője volt Thatcher.) Az hatott rá elsősorban, hogy Thatcher a széteső brit államban – sztrájkok, tüntetések bénították meg a hetvenes években a szigetország működését – „rendet csinál”.

Bercow nézetei manapság már sokszor közelebb állnak a Munkáspártéhoz, mint saját pártjáéhoz.

A Munkáspárthoz sokak szerint a szélsőjobbról indult Bercow a felesége miatt közeledett. Sally, a feleség korábban szintén konzervatív volt – a pártból ismerik egymást –, de utóbb a Tony Blair-féle New Labour-höz csatlakozott, annak kampányolt, és sokak szerint ő hatott mérséklően férjére is. Blair modernizálta a Munkáspártot, de egyben jobbra is tolta a tömörülés irányvonalát. Így közeledhetett a korábbi jobboldali aktivista, Sally Bercow is hozzá. Más kérdés, hogy Sally Bercow politikai karrierje a Munkáspártban megfeneklett, miután nyilvánvalóan megalapozatlan vádakat híresztelt egy konzervatív lord állítólagos pedofil hajlamairól.

Visszatérve John Bercow-ra, a feleségnek tényleg volt mit mérsékelnie férje nézetein: John ultrakonzervatív ifjúsági szervezetek vezetőjeként tűnt fel. Az egyik ilyenből, a Monday Clubból (Hétfői Klub) a „vállalhatatlan” nézeteket valló társai miatt lépett ki állítólag. Az egyetemre kerülve belépett egy másik tory szerveződésbe, sőt a Konzervatív Diákszövetségnek a vezetője is lett. A szövetség egyes tagjai olyan pólókat hordtak, amelyek felirata „Akasszátok fel Nelson Mandelát!” volt. Bercow elhatárolódott a szélsőségektől, akik a dél-afrikai polgárjogi mozgalom vezetőjének halálát kívánták, de azért elnökölte a csoportosulást még egy darabig, aztán egyre mérsékeltebb politikát kezdett folytatni.

1997 óta parlamenti képviselő, és a 2000-es években bajnoka lett a melegjogoknak, abszurdnak nevezte a marihuánafogyasztás szabályozásának szigorítását. Amikor bekerült az akkor éppen ellenzékben lévő Konzervatív Párt árnyékkormányába, már azt akarta elérni, hogy tiltsák el a tory parlamenti képviselőket attól, hogy a Monday Club tagjai legyenek. Miután összekülönbözött a pártvezetéssel, s az árnyékkormányból kikerült, a házelnöki posztra kezdett hajtani. Döntő részben munkáspárti támogatással választották meg, kampányát egyenesen egy munkáspárti honatya, Martin Salter szervezte meg.

Bercow annyira a szociálliberális irányba mozdult el, hogy arról keringtek hírek: szívesen átállna a Munkáspárthoz. Parlamenti elnökké választása után sem szűntek meg a spekulációk erről. Gordon Brown munkáspárti miniszterelnök idején kapott is kisebb kormányzati „megrendeléseket”. Például vizsgálta a tanulási nehézségekkel küszködő gyermekek helyzetét. 2015-ben is a Munkáspárt segítségével tarthatta meg a hivatalát.

Kérdés, hogy ha távozik a házelnöki székből, Bercow felhagy-e a politizálással. S hogy miért maradhat aktív? Erről éppen politikai ellenfelei gondoskodhatnak: számos tradíciót rúgott fel parlamenti elnökként, ezért most

az a veszély fenyegeti, hogy nem jár majd elődei nyomdokában és nem terjesztik fel főnemesi rangra.

Így amikor távozik majd jelenlegi posztjáról, nem biztos, hogy a hagyományoknak megfelelően bekerül a Lordok Házába. A brit parlamenti tradíciókról ennek ellenére sokat elmond, hogy Johnson – konfliktusaik ellenére – nagy újítóként és a parlament nagyszerű szolgájaként emlékezett meg a leköszönő házelnökről.

Kiemelt kép: Jessica Taylor/ AFP

A balatoni vendéglátóhelyek közül Laposa Bence érdekeltségei kapták a legtöbb támogatást a Magyar Turisztikai Ügynökségtől, miközben ő a szervezet tanácsadója, és a hírek szerint ő tett javaslatot a támogatottak névsorára is. A pénzosztás akkora feszültséget okozott, hogy a badacsonyi borász felajánlotta lemondását a Balatoni Kör éléről.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.