Döcögve indul Európa új kormánya. Amekkora lendülettel kezdett el dolgozni az Európai Parlament, és amilyen simán ment az Európai Tanácsnak a folytatás, annyira nehezen választják meg a harmadik fontos testületet, a bizottságot. Így aztán Ursula von der Leyen európai karrierje nem indul simán. Írtunk már arról a trükkről, amellyel – szándékosan vagy véletlenül – sikerült az Európai Bizottság új elnökének jelölni Angela Merkel egyik leghűségesebb miniszterét, akinek azonban már a megválasztása is nagyon nehezen ment.
Mivel az Európai Néppárt és a szocialista frakció elvesztette az abszolút többségét a parlamentben, eleve több pártcsalád szavazatára volt szüksége von der Leyennek a poszt elnyeréséhez. Ezt épphogy sikerült megszereznie, a szociáldemokraták, a liberálisok és minden bizonnyal a szélsőjobboldaliak egy részének támogatásával összegyűlt a voksok kicsivel több mint fele.
Gyenge kezdés ügyes lavírozással
Soha nem szavaztak még meg ennyire kevesen bizottsági elnököt, így von der Leyen minden idők egyik leggyengébb elnökeként kezdhet a bizottság élén. Másfelől a testület szerepe a korábbiakhoz képest jelentősen felértékelődött, és hatalma a gyakorlatban messze túlmutat azon, amit mondjuk Jacques Santer alatt fel tudott mutatni a kilencvenes évek második felében.
És a kezdet egészen jól is nézett ki. Von der Leyen az új bizottság kijelölésénél ügyesen lavírozott. Korábban azt ígérte, hogy a biztosok legalább fele nő lesz, és ezt nagyjából sikerült is elérni. A hatalmi csoportok és érdekek közötti egyensúlyozás is jól ment, habár komoly legózást kellett ahhoz végigvinni, hogy megfelelő arányban legyenek elosztva a biztosi posztok – és így hatalom – a pártcsaládok, a nemek és a régiók között.
Von der Leyen egyik ügyes húzása az volt, hogy egy harmadik vezetőhelyettest is kinevezett maga mellé. Kettőt készen kapott, hiszen mindketten indultak csúcsjelöltként a bizottsági elnöki posztért (von der Leyen pedig ugyebár nem, ő a szintén német néppárti Manfred Weber elvetése után került a képbe), és a végső alkuban, amit a tanácsban megkötöttek, szerepelt, hogy mindkettejüknek jár a helyettesi megbízás. A dán liberális Margrethe Vestagerről és a holland szocialista Frans Timmermansról van szó, és mindketten olyan portfóliót kaptak, amelyek illenek hozzájuk, de nem ad a kezükbe túlzottan sok hatalmat. Melléjük nevezte ki harmadik helyettesnek Von der Leyen a lett Valdis Dombrovskist, amit lehetett úgy magyarázni, hogy kellett egy vezető pozíció a kelet-európaiaknak és az Európai Néppártnak is, miközben Dombrovskis tapasztalt az EU működésében, és remekül fel lehet használni Vestager és Timmermans ellensúlyozására.
Gondok
De valahol itt kezdődtek a bajok. Von der Leyen bizottsága ugyanis nem ment át simán, sőt egyelőre még sehogy sem. Az új biztosokat egyenként hallgatja meg a parlament, és egyfelől voltak panaszok több új biztosi portfólió miatt, leginkább azzal kapcsolatban, amit a görög Margaritis Schinas volt szóvivő kapott. Ezt a posztot úgy nevezték el, hogy Az európai életmód védelméért felelős biztos, amiért komoly kritikákat kapott a bizottság új elnöke, mondván, nem világos, hogy milyen életmódot kellene megvédeni, és legfőképpen kitől.
Három biztosjelölt pedig személyesen bukott el, kettő még azelőtt, hogy eljutottak volna egyáltalán a valódi meghallgatásukig. A magyar Trócsányi László és a román Rovana Plumb a jogi bizottságban vérzett el összeférhetetlenségi okok miatt, de ennél is komolyabb pofon volt, hogy Emmanuel Macron francia elnök jelöltjét, Sylvie Goulardot nagy arányban leszavazta a parlament hasonlóan gyanús ügyek miatt, és talán azért is, mert Macron elég sok borsot tört a néppártiak orra alá Weber megfúrásával, amihez még Orbán Viktorral is összedolgozott.
Ursula von der Leyen pedig közben eltűnt a nyilvánosság elől. Amióta megválasztották, keveset szerepel, és elsősorban néhány Németországból hozott emberével dolgozott együtt a bizottság felépítésén. Sokáig húzta a saját kabinetje kijelölését, de végre ez is megtörtént, és végül a kabinetvezetőjén és a kommunikációs főtanácsadóján kívül nem is lesz német a csapatában. Kabinetvezető-helyettesnek a francia Stephanie Risot választotta, aki korábban Michel Barnier brexit-főtárgyaló helyettese volt, és régóta dolgozik a bizottságban.
Késés
Ennek ellenére az is látszik, hogy valószínűleg von der Leyen bizottsága lesz az, ami a legkésőbb lép hatalomba az EU történetében. Voltak már kritikus bizottsági szavazások, így Jose Manuel Barroso bizottsága is csak november közepén kezdte meg a munkát, mert elsőre a parlament leszavazta. Von der Leyen bizottsága viszont legkorábban csak december elején kezdheti meg a működését. Ehhez a november végi plenáris ülésen kellene megszavaznia az EP-nek az új névsort – azonban még erre is kevés képviselő lát reális esélyt.
Csodák mindig történhetnek
– mondta például kedden Strasbourgban a menetrendet firtató kérdésünkre Trócsányi, aki szerint minden homályos egyelőre. A volt igazságügyi miniszter és elgáncsolt biztosjelölt szerint a románokra vár mindenki, azonban a román kormányválság miatt Bukarestben még azon is vitatkoznak, hogy ki nevezheti meg az új biztosjelöltet.
Merthogy egyelőre nincs hivatalosan elfogadott jelölt a három visszautasított helyett. Franciaország még egyáltalán nem küldött új nevet, Magyarország és Románia már igen, de von der Leyen nem fogadta el őket, mert Magyarországtól egy női ajánlatot is szeretne kérni, amire Orbán Viktor egyelőre nem hajlik. A pletykák egyébként Győri Enikőről, Járóka Líviáról, a Fidesz két EP-képviselőjéről szólnak lehetséges jelöltként, de lehetett már hallani Varga Judit frissen – épp Trócsányi helyére – kinevezett igazságügy-miniszter nevét is. A hivatalos verzió viszont továbbra is az, hogy a kormány ragaszkodik Várhelyi Olivérhez, akinek a kiválasztását Orbán azzal magyarázta, hogy nem politikus, hanem karrierdiplomata, így politikai okok miatt nem támadható.
Várhelyi Olivér kiváló jelölt, és szakmailag felkészült
– méltatta nekünk Trócsányi a diplomatát, hangsúlyozva, hogy Magyarország továbbra is az eredetileg neki szánt bővítési portfóliót szeretné megkapni.
Ezt azért említette a fideszes EP-képviselő, mert olyan pletykák is vannak, hogy a magyar és román porfóliókat megcserélhetik. Az unió bővítéséért felelős posztot eredetileg Orbán kérte a magyar biztos számára von der Leyentől, míg a román biztos a közlekedésért felelne. Ám sokan eleve bírálták a német bizottsági elnököt, amiért ezt a kívánságot teljesítette, mivel sokak szerint a magyar kormány az unió bővítését részint saját nyugat-balkáni céljaira használná fel, részint arra, hogy az integráció mélyítését akadályozza az új tagok mielőbbi csatlakozásával. A napokban aztán előkerült egy olyan videó, amelyen a magyar miniszterelnök a leendő bővítési biztos szolgálatait ajánlgatja a Türk Tanácsban Törökországnak és Azerbajdzsánnak.
Orbán fenti kijelentései – ahogy a magyar kormány álláspontja a török szíriai offenzívájával kapcsolatban is – komoly felháborodást váltottak ki az uniós politikusok között: a strasbourgi plenáris ülésen szociáldemokrata, zöld, liberális, de még néppárti politikusok is megemlítették, hogy elfogadhatatlanok a kormányfő kijelentései. Igaz, láttunk már olyat, hogy az EU pragmatikus szempontokat követve túllép a maga által kijelölt mozgástéren, elég von der Leyen megválasztására gondolni, aki úgy lett bizottsági elnök, hogy nem volt csúcsjelölt az EP-választáson.
Román csavar
Nemcsak uniós politikacsinálók, hanem egyes balkáni diplomaták is felháborodtak azon, hogy magyar kézbe kerülhet a bővítési portfólió. Az észak-macedónok arra panaszkodtak egy kelet-európai EP-képviselőnek, számukra elfogadhatatlan, hogy a Nikola Gruevszkit befogadó ország politikusai diktáljanak nekik a csatlakozási tárgyalásokkor – amelyek egyébként Macron miatt éppen befulladtak a napokban –, azaz például jogállami kérdésekben leckéztethetné őket az magyar biztos, akinek a hazája befogadta a jogerősen elítélt volt miniszterelnököt, Orbán szövetségesét.
Orbán malmára hajtja a vizet, hogy az Európai Néppárt nem szívesen mondana le a bővítési portfólióról, még ha a következő években a jelenlegi állás szerint nem is várható újabb bővítési kör. A közlekedési portfólióban ugyan több fontos dologban lehet dönteni – például a karbonsemlegességi tervek miatt komoly szabályozási kérdések kerülnek terítékre ebben a ciklusban –, de a bővítési tárca presztízse jóval nagyobb, és komoly szimbolikus hatalommal jár. A Türk Tanácson elhangzott orbáni mondatok alapján az is érthető, hogy a külügyi tárcát külkereskedelmi minisztériummá alakító magyar kormányfő miért szemelte azt ki magának: balkáni országok tekintetében is, de főleg Törökországgal szemben komoly „cserealap” a bővítés. Orbán ráadásul komoly hídfőállásokkal rendelkezik Szerbiában, de Gruevszki pártjának köszönhetően Észak-Macedóniában is.
Ebben a forgatókönyvben sok a feltételes mód, így egyelőre inkább csak suttogva terjed a híre az Európai Parlament ülésterme körül. A lényeg, hogy az EU-s és a román alkotmányjogászok közösen sem tudták eddig kitalálni, hogy kinek lenne joga új román biztost jelölni. A szociáldemokrata kormány ugyanis megbukott, Klaus Iohannis államfő az eddigi ellenzékben lévő Nemzeti Liberális Pártot (PNL) bízta meg kormányalakítással, november 10-én pedig elnökválasztás lesz, aminek esélyese ismét a regnáló elnök, aki állítólag frissen megújított legitimációját kihasználva vonná maghoz a biztos jelölésének jogát. Aki így bizonyára néppárti lenne, hiszen Iohannis pártja, a PNL is az Európai Néppárt tagja, azaz a szocdemek így buknának, a néppártiak pedig nyernének egy biztost.
Nem véletlen, hogy a román szocdemeknek nem tetszik a fent vázolt eshetőség, ami egyben azt is jelenti, hogy a román belpolitikai válság kigyűrűzése miatt maradhat még hosszabb ideig kormány nélkül Európa.
Arról sehol nem szól semmilyen szabály, hogy meddig kellene felállítani az új bizottságot, mint ahogy arról sem, hogy mit lehet tenni ilyen patthelyzetekben. Von der Leyen, Orbán és Iohannis erején és taktikai érzékén sok múlik jelenleg.
Kiemelt kép: Kenzo Tibouillard / AFP
