Vasárnap éjjel durva erőszakba fordult a hét hete tartó, eddig zömében békésen zajló több százezres tüntetéshullám legújabb megmozdulása, amikor maszkos férfiak tömegesen támadtak rá demonstrálókra Hongkong egyik vasútállomásán. Helyszíni beszámolók szerint a tüntetők már hazafelé indultak, amikor szinte a semmiből lerohanták őket botokkal és vascsövekkel. A támadók csak a fekete pólós emberekre utaztak, ezt a színt viselte ugyanis a legtöbb tüntető aznap este is.
Gwyneth Ho újságíró a helyszínen tartózkodott és élőben közvetítette az eseményeket, amikor elkezdték ütlegelni.
This is a clip from Gwyneth Ho (@StandNewsHK)’s live video. Look at how vehement and vicious the white-shirts are in their attacks on protesters. Look at their matching weapons – their long wooden sticks & umbrellas. #antielab #YuenLong
(https://t.co/YLjoOljcQC) pic.twitter.com/QucaHWJWdS— Jun Pang (@hyjpang) 2019. július 21.
Egyelőre nem tudni pontosan, ki szervezte meg a támadást, de a gyanú szerint egy bűnszervezet tagjai lehettek az elkövetők. Az eset azért is aggasztó, mert a rendőrség több mint egy óra alatt ért ki a vasútállomáshoz, és addigra a támadók rég eltűntek. Pedig Hongkongban a legmagasabb az egy főre jutó rendőrök száma.
Az incidenst követően az egyenruhások csak annyit közöltek, hogy egyelőre nem tartóztattak le senkit, de nyomozást indítottak. Sokan azzal vádolják a hatóságokat, hogy szándékosan hagyták randalírozni az elkövetőket. Összesen 45 embert kellett kórházba szállítani, közülük egynek életveszélyes, ötnek súlyos az állapota.
BREAKING: A video clip circulated online shows a group of men in white beat other passengers at Yuen Long MTR station. pic.twitter.com/YsNuhN2FUK
— Stella Lee (@StellaLeeHKnews) 2019. július 21.
Azzal, hogy az eddig jobbára békésen zajló tüntetéssorozat erőszakos fordulatot vett, megjósolhatatlanná vált a kimenetele is. De ahhoz, hogy megértsük a történet lényegét, vissza kell ugrani az időben.
Egy ország, két rendszer
A britek az ópiumháború idején 1841-ben elfoglalták Hongkong-szigetet, majd miután Kína a második ópiumháborút is elveszítette, a Kaulung-félsziget és a Kővágók-sziget is brit fennhatóság alá került, majd 1898-ban a Brit Birodalom 99 évre bérbe vette Lantau szigetét és az attól északra lévő kisebb szigeteket. Hongkong tehát összességében 150 évig a brit birodalom része volt, ez idő alatt fontos kikötővárossá nőtte ki magát, az 1950-es években pedig jelentős gyártási központtá vált. A terület rendkívül népszerű lett a menekültek és a disszidensek között, akiket elüldöztek Kínából.
Az 1980-as években, amikor közeledett a 99 éves kölcsönszerződés lejárta, Nagy-Britannia és Kína tárgyalóasztalhoz ült Hongkong jövőjét illetően. A kommunista kínai kormány vissza akarta kapni a várost, 1984-ben pedig megszületett a megállapodás, hogy 1997-ben Hongkong visszakerül Kínához az úgynevezett „egy ország, két rendszer” elvén, amit ötven évre rögzítettek. Ez annyit tesz, hogy Hongkong Kína részét képezi, de megtarthatja autonómiáját a külügyi és honvédelmi ügyeket leszámítva. Ennek köszönhetően a több mint 7 milliós lakosságú Hongkongnak saját jogrendszere van, a gyülekezési- és szólásszabadságot biztosítják. Például Hongkongban az emberek megemlékezhetnek az 1989-es Tienanmen téri vérengzésre, amikor a kínai hadsereg tüzet nyitott fegyvertelen tüntetőkre.
Ugyanakkor aktivisták szerint a közelmúltban több demokráciapárti jogalkotót is eltávolítottak posztjáról, egyre nagyobb a nyomás a művészeken és az újságírókon. Arra pedig nincs garancia, hogy 2047 után is megmarad az egy ország, két rendszer elve. Sőt.
Bár a hongkongiak túlnyomó többsége kínai származású, a legtöbben nem tekintik magukat kínainak: egy friss tanulmány szerint a Hongkongban élők mindössze 11 százaléka mondaná magát annak, 71 százalék pedig nem büszke kínai felmenőire.
A törvénytervezet, ami kiverte a biztosítékot
Kína növekvő befolyását egyre inkább érezni lehetett az utóbbi időben, de a helyieknél akkor szakadt el a cérna, amikor a városállam kiadatási törvényt hozott volna annak érdekében, hogy a gyilkossággal és nemi erőszakkal gyanúsított bűnözők tárgyalását Kínában folytathassák le, ahol a vádlottak 99 százalékát elítélik. A hongkongi kormány azzal érvelt, hogy bezárják a kiskapukat és a város nem lesz többé biztonságos menedék a bűnelkövetőknek.
A javaslatot azután vették elő, hogy egy 19 éves hongkongi férfi állítólag megölte a 20 éves terhes barátnőjét, amikor Tajvanon nyaraltak még tavaly februárban. A férfi hazamenekült, és a tajvani hatóságok hiába kérték a kiadatását, mivel ilyen megállapodás nincs a két ország között.
A tervezetben az állt, hogy minden kiadatási kérelmet egyesével bírál el Hongkong, és a város bíróságainak döntő szava lesz abban, hogy kit adnak ki és kit nem. A kormány próbálta meggyőzni a népet, hogy tényleg csak azokat adják ki, akik súlyos bűncselekményt követtek el, és legkevesebb hét év börtön vár rájuk. Csakhogy ezt nem hitte el senki.
Egy hongkongi könyvárust például 2015-ben azért tartóztattak le Kínában, mert a rezsim vezetőiről kritikus hangnemben írt műveket árult. Azzal vádolták, hogy illegálisan üzemeltet könyvesboltot.
Vérszemet kaptak a tüntetők
Carrie Lam hongkongi kormányzó június 18-án a sorozatos tüntetésekre reagálva bejelentette, hogy a törvénytervezet „halott”, nem kívánják elfogadni. Ám a tüntetőknek ez nem volt elég, mert a javaslatot hivatalosan azóta sem vonták vissza, és most már Lam lemondását valamint demokratikus reformokat követelnek a kormánytól.
A nép követelései tehát kibővültek, a tüntetések pedig egyre erőszakosabbá váltak. Péntek éjjel a rendőrség megszállt egy feltételezett bombagyárat a város ipari területén. Három embert őrizetbe vettek, két kilogramm robbanószert és fegyvereket is lefoglaltak. A helyszínen több, a kormányellenes megmozdulásokon előforduló plakátot találtak. Két nappal később könnygázzal oszlattak, majd a tüntetés hivatalos részének vége után jöttek a maszkos férfiak és ütlegelni kezdték a hazafelé tartókat.
Ezzel együtt semmilyen jel nem utal arra, hogy a tüntetések ereje alábbhagy majd, hiszen a hétvégére már ki is tűzték az újabb megmozdulást. De arra sem, hogy a kormány meghátrál és olyan engedményeket tesz, amitől helyreáll a rend. Mivel a demonstrációkon kezd eluralkodni az erőszak, az sem elképzelhetetlen, hogy a kínai kormány közbeavatkozik, amit nyilván szintén nem fogadna osztatlan lelkesedés.
Hszi Csin-ping kínai kormányfő mostanáig távol tartotta magát a tüntetésekről. De a megmozdulások mérete és folytonossága előbb-utóbb arra fogja késztetni, hogy tegyen valamit, hiszen a kínai befolyás ellen irányuló, lassan két hónapja tartó tömegtüntetések odahaza sem mutatnak jól.
Kiemelt kép: Philip Fong / AFP
