A politikai konfliktusok kezelésének többféle iskolája van. Ott van például Emmanuel Macron, aki a sárgamellényesekkel vívott, mostanra megnyert harcában majdnem mindegyiket végigjárta. Úgy csinált, mint akit nem érint a botrány, megpróbálta erőből megoldani, később látványosan visszakozott, végül pedig csöndben megpróbálta alapjaiban újraépíteni az ezzel kapcsolatos politikáját.
Ebből a legtöbbet a Fidesz Magyarországán a legelső fázisból látunk. Orbán Viktor kormánya az erő látszatán építkezik, ezért képtelen még a legalapvetőbb ügyekben is engedni. Még amikor valódi ellenállásba ütközött, mint például a rabszolgatörvény ügyében, akkor is erőből oldotta meg a problémát, a „majd megunják és hazamennek” jelszavával. És meg is unták, aztán hazamentek.
Orbán Viktor a legtöbb ügyben ugyanezt a taktikát használja. Amikor néha kérdezhetik Tiborcz István gazdagodásáról vagy Heinrich Pecina működéséről, gúnyos félmosollyal annyit válaszol, hogy üzleti ügyekkel ő nem foglalkozik. Ő is tudja, hogy nem igaz, mi is tudjuk, hogy nem igaz, a macsó erő jegyében mégis bele meri mondani a kamerába, hogy igaz.
Néha viszont kiderül, hogy vannak olyan ügyek, amik a gúnyos félmosoly mögött azért mégis fájnak Orbánnak. Ilyen látványos ügy volt például az, hogy a várba költöztette a miniszterelnökséget. Orbánt sokan vádolják azzal, hogy a teljes autokrácia felé halad, előbb-utóbb kiderül majd, hogy joggal vagy sem. A teljes autokráciának pedig nincs fontosabb jelképe Magyarországon, mint a Budai Vár. Nem véletlenül hallottuk annyit a kormányközeli sajtóból, hogy a miniszterelnök nem palotába, hanem kolostorba költözik, ami rendkívül puritán épület. Hiszen a rendkívül puritán épületeknek általában dunai körpanorámája van a Parlamentre és a Margit hídra.
Ugyanez történt most is. Orbán Viktor felült a Wizz Air fapados járatára és elrepült Milánóba, aztán ugyanezzel a járattal tért vissza. Még azért se fizetett, hogy előre beszállhasson, ott állt a többi teljesen átlagos magyarral a sorban, kezében gurulós bőröndjével, ahogy azt mindannyian szoktuk.
Ez azért is furcsa, mert a magyar hadsereg nemrég vásárolt két nagyobb és egy kisebb repülőgépet, amelyeket elvileg katonai szállításra, a gyakorlatban a miniszterelnök és a kormánytagok szállítására használnak. Korábban pedig többször használt egy olyan 17 milliárd forintba kerülő magángépet, ami gyanúsan sokszor ment Mészáros Lőrinc jachtjának közelébe is, de fogadott el szívességet Garancsi Istvántól is. Orbán erről azt mondta nyilvánosan, hogy próbálják csak meg zsarolni az ilyen ajándékokért cserébe, ezek az emberek tudják, hogy kivel van dolguk.
Ha bele is törődünk, hogy egy tízmilliós országnak nem kell kormánygép (ami egyébként nem feltétlenül igaz), akkor se gondolhatjuk komolyan, hogy pont a spórolás miatt fizetnek ki 30 ezer forintot egy milánói jegyre százezer helyett. A miniszterelnök nyilvánvalóan PR-célból utazott Wizz Air-géppel, miközben kormánya látványos utasvédelmi háborút vív a cég ellen.
És például úgy tűnik, azt is veszélyesnek tartják, hogy pénzért behozzuk egy másik ország összes szennyvíziszapját Magyarországra, hiszen ez egyike a kevés ügynek, amelyben látványosan visszakoztak az utóbbi időben. A reklámadó eltörlése és a különbíróságok elhalasztása mögött érthető politikai okok voltak, a kormány a Néppártnak szeretett volna megfelelni. Az iszapimport és a luxusutazások viszont csak borzasztóan népszerűtlenek.
Kiemelt kép: Orbán Viktor Facebook-oldal
