Mint arról korábban írtunk, az ország történetében a második legerősebb, a Richter-skálán 5.6-os erősségű földrengés volt szerdán Dél-Koreában.
A 24.hu egyik olvasója négy magyar társával cserediákként tanul a Handong Global University-n az ország déli sarkán. Éppen evett, amikor hirtelen elkezdett remegni a föld.
A földrengés maga rettenetesen ijesztő volt. Először azt hittem, hogy az emeleten ugrálnak. Egyre erősebb lett a rengés, az első pár másodpercben fel sem fogtam hogy mi történik, csak a földre huppantam, mert nem bírtam állva maradni
– emlékezett vissza Gábor a történtekre.
Beszámolója szerint a polcokról potyogtak le a dolgok, ijedtükben többen is elkezdtek sikítani. Az áram szinte egyből elment, morajlott a föld, a fémtárgyak csikorogtak.
Amint vége lett, egyből kirohantam a focipályára. A szemeszter elején volt földrengés evakuációs gyakorlat, így viszonylag gyorsan beugrott, hogy mit is kéne csinálni. Olyan gyorsan iszkoltam ki, ahogy csak tudtam.
A koreaiak nagyon megijedtek, többen sírtak, remegtek, egymást támogatva mentek, próbálták telefonon elérni a családjukat.
Senkinek nem volt ideje semmit felkapni, így volt, aki fürdőköpenyben rohant ki, vagy rövidnadrágban. Itt még picit melegebb van, tegnap 15 fok és napsütés volt délután, de iszonyatos szél volt így nagyon hamar áthűltünk. A suli osztott takarókat, de így is csoportosan ültünk össze, hogy egymást melegítsük
– mesélte.
Gábor a koreai szobatársa telefonján keresztül, Facebookon értesítette a családját, hogy jól van. Próbálta poénokkal és viccekkel emelni a hangulatot, de elmondása szerint állni is alig bírt, remegett és ezerrel vert a szíve. Eközben folyamatosan jöttek kisebb utórengések.
Hatkor bejelentették, hogy evakuálnak minket az egyetem területéről. Senki nem volt felkészülve, és semmi cuccunk nem volt. Hivatalos személy kíséretével, sisakban berohanhattunk a szobánkba, hogy felszedjünk ruhát, meg amit találtunk. 5 percet kapott mindenki, előtte felkészítettek hogy bármikor jöhet még egy rengés.
Olvasónk az útlevelét, a sporttáskáját, ruhákat, fogkefét és a laptopját vitte magával.
Amint kiértek, egy busszal egy közeli templomhoz mentek, itt szállásolták el őket. A koreaiak hazamentek a családjukhoz, így körülbelül 150-en maradtak,akiknek nem volt sehová sem mennie.
A vöröskereszttől kaptak túlélőcsomagot, egy helyi cégtől hálózsákokat.
Teljesen olyan érzés volt, mintha két éve a Keletinél lettünk volna menekültek. Cuccok mindenhol, pokrócok a földön, hogy puhább legyen valamivel.
Lefekvés előtt megmutatták nekik a menekülési útvonalat. Mindent össze kellett készíteniük egy zacskóba, hogyha futni kell, elég legyen csak felkapni.
Reggel 9 órakor egy erősebb rengés vert fel mindenkit.
Rettenetesen nyomasztó, hogy egyik pillanatban mindenki tesz-vesz, beszélget, a másik pillanatban pedig hirtelen hatalmas csönd, csak a morajt hallani, és mindenki nagy szemekkel néz fel, hogy kell-e futni.
Az egyetem két épülete annyira megsérült, hogy le kell bontani. Gáborék kollégiuma épen maradt, csak néhány szobában tört el a vízvezeték, de holnap már visszaköltözhetnek.
Mivel több tanár lakásában és tanépületben is károkat okozott a földrengés, jövő hét végéig biztosan nem lesz nyitva az egyetem. Lehet, hogy ebben a szemeszterben már nem is lesz tanítás, hiszen két hét múlva vége van.
A sokkon kívül szerencsére Gábornak és a négy másik magyar cserediáknak sem esett baja.
Ha egy picit is megmozdul a föld, egyből ver a szívem, és most már tudom, hogy nincs rosszabb, mint folyamatos félelemben lenni. Senkinek nem kívánom, hogy ilyet át kelljen élnie.
Kiemelt kép: Europress/AFP/ YONHAP/
