Egy vezető életében ott derül ki először igazán, milyen fából faragták, amikor felelősséget kell vállalnia valamiért, amiről nem tehet. Mivel a XXI. században viszonylag kevés isteni beavatkozást kellett eddig elszenvednünk (mondjuk attól is függ, honnan nézzük), ez a gyakorlatban a jelentősebb természeti katasztrófákat jelenti.
Azért elvileg, mert a vezetők a gyakorlatban mindenért felelősek, akkor is, ha semmi közük nincs hozzá. Az, hogy ebből hogy jönnek ki, már rajtuk múlik.
Pedig igyekezett. Houstonban épp az évtized egyik vihara tombol, és az elnök ilyenkor nagyon vékony jégen táncol, mert meg kell mutatnia, hogy aggódik, de nem dramatizálhatja túl a dolgot. Trump az elnöksége kezdete óta most először jelent meg hivatalos eseményen úgy, hogy nem a túl nagy méretű Brioni öltönye volt rajta piros nyakkendővel, hanem khaki nadrágban kacsázott le az árvíz közepére. Ez eddig rendben is lenne, de Melania Trump képes volt katasztrófaövezetbe tűsarkúban menni.
Ráadásul az sem volt erős húzás, hogy Trump két nappal a nagy áradás és esők előtt vonta vissza azt a rendeletet, amelyet Obama írt alá az áradások elleni védekezésről.
Mondjuk nem ő az egyetlen, aki elszúrta.
Bush karrierjének koporsójának első szöge az volt, amikor a hurrikán elpusztította New Orleans egy részét, családok ezreit utcára téve. Ez egyébként annyiban kapcsolódik is a mostani árvízhez, hogy rengeteg Katrina-áldozatot költöztettek át Houstonba New Orleansből, nekik pedig most újra szembesülniük kellett a katasztrófával.
A Bush-kormány reakciójával nem csak az érzéketlenség volt a probléma, szemben Trumpéval. Ők alapvetően nem voltak felkészülve egy ilyen katasztrófára, és szinte mindenben hibáztak is a kezelésében. Ebben nem segített, hogy pont 2005 környékén kezdett el katasztrófaszerűvé romlani az iraki háború is, így Bush többszörösen megszenvedte a népszerűségvesztést.
De az igazi pofon az volt, amikor az áldozatok megsegítésére rendezett segélykoncert előtt Kanye West közölte, hogy
Bush nem törődik a feketékkel.
Mindezt azért, mert az elnök állítólag átrepült a feketék lakta részek felett. De mindez nem sokat számított, mert a “Bush doesn’t care about black people” (azaz Bush nem törődik a feketékkel) a tragikus Bush-kormányzat egyik tételmondata lett.
De vannak a természeti katasztrófáknak nyertesei is.
Christie, akivel mostanra Trump is csúnyán elbánt, akkor ölelte meg kamerák előtt Obamát, amikor az elnök a Sandy hurrikán áldozatait látogatta meg New Jersey-ben. Ez azért érdekes, mert Obama demokrata elnök volt, Christie pedig akkor az egyik legismertebb republikánus kormányzó és elnökjelölt-jelölt. Támadások is érték ezért a legutóbbi előválasztáson, de messze nem annyira, mint amekkorát az együttműködés lökött a népszerűségén. Christie talán pont ezután volt a legnépszerűbb, mert egészen korrekten reagáltak a hatóságok magára a hurrikánra is.
Amikor kemény vezetőként, gumicsizmában irányította a védekezési munkálatokat. Persze, nyilván vicceltek is a dologgal utána, meg nevetséges is, hogy a vezérkar ott lábatlankodik, de az embernek mégis az volt az érzése, hogy a víz arra megy, amerre a miniszterelnök úr megengedi neki.
Egyébként ugyanezen árvíz alatt sikerült elkövetni a legérdekesebb politikai reakciót is, amit eddig természeti katasztrófára adtak.
Kiemelt kép: AFP PHOTO / NICHOLAS KAMM
