Az utóbbi időben látszólag kétféle változás történt a terrorizmusban Nyugat-Európában és Amerikában. Nem csak a gázolásos merényletek szaporodtak meg, de úgy tűnik, egyre több a muszlimok elleni erőszak is.
Londonban hétfő hajnalban egy férfi a felhajtott a járdára, és elgázolt egy mecset mellett álló muszlimcsoportot. Egy ember meghalt, tíz megsérült. Csak az imám erőteljes fellépése akadályozta meg, hogy a sofőrt meglincseljék. Az autót Darren Osborne, egy 47 éves, többgyerekes fehér családapa vezette, aki azt kiabálta, hogy minden muszlimot meg akar ölni. Ugyanaznap délután a város egy másik forgalmas mecsetje telefonos fenyegetést kapott. Az esetet a rendőrség terrorizmusként kezeli.
Nem így Virginiában, ahol egy 17 éves muszlim lányt öltek meg, miután elhagyta a Sterlingben található mecsetet. A rendőrség egy 22 éves férfit, Darwin Martinez Torrest tartóztatott le, de itt gyűlölet-bűncselekményként kezelik az esetet, nem terrorizmusként.
Egy hónappal korábban Portlandben a 37 éves Jeremy Joseph Christian két muszlim nőnek üvöltözött rasszista mondatokat a helyközi vasúton. Két férfi megpróbált közbeavatkozni, de a férfi mindkettőt leszúrta, egy harmadikat megsebesített. Az 53 éves Ricky John Best és a 23 éves Myrddin Namkai Meche még a vasúti kocsiban meghalt.
Még ennél is korábban pedig Kansasban lőttek agyon két indiai programozót, mert a fehér támadó muszlimnak hitte őket. Kaliforniában pedig egy szikh férfit vertek össze ugyanezért. A rendőrség gyűlölet-bűncselekményként kezeli az eseteket.
Tényleg egyre több?
Megkérdeztük Szalai Mátét, a Külügyi és Külgazdasági Intézet és a Budapesti Corvinus Egyetem munkatársát, tényleg létezik-e olyan trend, ami azt mutatja, egyre több a muszlimok elleni erőszakos bűncselekmény.
Nagyon nehéz statisztikailag megalapozott választ adni erre a kérdésre
– mondja Szalai.
Ennek az az oka, hogy a tagállamok az ilyen jellegű, tehát az etnikai és vallási közösségek elleni, akciókat gyakran nem terrorizmusnak, hanem mondjuk gyűlölet-bűncselekménynek nevezik, ezért elvész a statisztikákban.
Szalai azt mondja, az Europol legfrissebb jelentése szerint növekvő tendenciát mutatnak az ilyen bűncselekmények: az Egyesült Királyságban például csak 2016 közepéig egy év alatt 41 százalékkal nőtt az ilyen esetek száma. Ráadásul kis létszámban, de megjelentek az önbíráskodók is, elsősorban Németországban, Hollandiában és korábban Finnországban, akik a hatóságok tehetetlenségére hivatkozva igyekeznek a saját kezükbe venni a (többségi) társadalom védelmét.
A szakértő szerint nagyon nehéz különbséget tenni ezek között a kifejezések között, mivel a terrorizmus egyszerre jogi és politikai fogalom, ráadásul nagyon értéktelített is. Objektív különválasztás ezért nem is képzelhető el.
A terrorizmussal foglalkozó szakirodalomban régóta vita és kritika tárgya, hogy elsősorban a nyugati államok elfogultak a kisebbségi és elsősorban a muszlim elkövetőkkel szemben, és őket előszeretettel nevezik terroristának, míg a többségi társadalom tagjai által elkövetett merényleteket nem. Ez persze nem kizárólagos és rengeteg ellenpélda található. Nagy vitát váltott ki Dylan Roof esete, aki 2015. júniusában, Charlestonban kilenc embert ölt meg az afroamerikai közösség egyik templomában rasszista indítékkal, őt mégsem nevezte a fősodorba tartozó média terroristának.
– mondja, de szerinte azt is fontos látnunk, hogy
Mivel a kifejezés a politikai célú illegális erőszakhasználatra utal, ezért minden politikai közösségben annak jogszabályai lesznek az irányadóak, mondja Szalai.
A szakértő szerint a szélsőségek mindig erősítik egymást.
Ahogy a jelenlegi muszlimellenes akciók a muszlimok által elkövetett merényletekre jelentenek választ, úgy ezek a tettek is elsődlegesen a szélsőséges iszlamistáknak kedveznek.
Az Iszlám Állam például szerinte hivatkozhat ezekre az akciókra annak érdekében, hogy bebizonyítsa a Nyugat iszlámellenességét és csatlakozásra hívja fel a nyugati muszlimokat.
