Úgy látszik, meghozta gyümölcsét a Fidesz és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség közti fegyverszünet: a vasárnapi romániai választásokon a pártnak sikerült több mint egy százalékkal növelni parlamenti erejét. A választási kampány nem volt mentes idegengyűlölő és magyarellenes kirohanásoktól sem, de azt, hogy mit tartogat a jövő az ország és a magyar kisebbség számára, inkább az elkövetkező hetek kormányalakítási tárgyalásai fogják meghatározni.
Az idei év a jobboldal és a jobboldali populizmus győzelmi meneteként vonulhat be a történelemkönyvekbe, és ritkán hallottunk olyant, hogy baloldali jelöltek vagy pártok sikert értek volna el. A vasárnapi romániai parlamenti választásokon viszont látszólag ez történt. A román Szociáldemokrata Párt (PSD) a szavaztok 99 százalékos feldolgozottságánál több mint 45 százalékos támogatást szerzett mind a képviselőházban, mind pedig a szenátusban. A töredékszavazatok újraelosztása után még azt is előfordulhat, hogy a párt megközelíti, sőt meg is haladja az 50 százalékos álomhatárt. A PSD győzelmének mértékét az is növeli, hogy legnagyobb vetélytársa, a második helyezett Nemzeti Liberális Párt (PNL) alig szerezte meg a voksok 20 százalékát.
Trollkodással a parlamenti küszöbért
A PSD győzelmét a baloldal győzelmeként elkönyvelni azonban, nem föltétlenül célravezető. Kelet-Közép-Európa legsikeresebb szociáldemokrata önmeghatározású pártjai, a Robert Fico Smerje Szlovákiában és a Liviu Dragnea által vezetett román PSD, és bizony egyikük sem nevezhető vegytiszta baloldali pártnak. A román állampárt romjain létrejövő PSD-elődformációk sosem tántorodtak el egy kiadós magyarellenes sovinizmustól, és értékrendjében inkább tekinthető vallásosnak és konzervatívnak, mint szabadelvűnek. Az idei kampány sem volt mentes ezektől, a korszellemet követve a szocdem vezérkar vaskos sorosozásba kezdett, hogy lejárassa a hivatalban lévő és jobboldal által pajzsra emelt miniszterelnököt, Dacian Ciolost. A PSD szintén támogatta a vallásos civil szervezetek és az ortodox egyház által kezdeményezett aláírásgyűjtést is, amelynek célja, hogy az alkotmány férfi és nő kapcsolataként definiálja a házasságot. Magyarellenes felhangok is előkerültek, bár ebben a műfajban a törpepártját (Népi Mozgalom Pártja, PMP) marketingelő ex-államfő, Traian Basescu a verhetetlen. „Románia a Tiszáig tart” – mondta az egykori köztársasági elnök már-már díjnyertes trollkodásainak egyike alkalmával. Ez a parlamenti küszöb átugrásához volt neki elegendő.
Fotó: MTI/AP/Vadim Ghirda
Nagy valószínűséggel azonban nem a sorosozásnak vagy a tradicionális házasságmodell melletti kiállásnak köszönheti a szociáldemokrata párt mostani eredményét, hanem inkább 2012 májusa és 2015 decembere közötti mandátuma megvalósításainak, illetve a kampányban tett konkrét anyagi ígéreteinek. A Victor Ponta által vezetett kormány, amelynek 2014 márciusáig a PNL is tagja volt, jelentős minimálbéremelést hajtott végre, csökkentette az élelmiszerek áfáját 24-ről 9 százalékra, majd később pedig minden termékét 20 százalékra. Ezek az intézkedések minden egyes román állampolgár zsebén érezhetők voltak, sokat tolva a párt népszerűségén. Ponta tavaly decemberben megbukott, helyét a jobboldali pártok által támogatott Dacian Ciolos, egykori mezőgazdasági európai biztos vette át. Az ellenzékbe került PSD a kampányban szintén jelentős minimálbér- és nyugdíjemelést ígért, illetve azt, hogy kiiktatná a jövedelemadót a kiskeresetűek, az orvosok és az IT-szektorban dolgozók számára.
A nemzeti liberálisok úgy egymillió szavazót veszítettek az idén júniusi önkormányzati választásokhoz képest is, mélyrepülésüket egyrészt a párt belső vezetői válsága magyarázza, de az is, hogy túl sok politikai üzenetük nem volt. Egyetlen mondanivalójuk, hogy szeretnék, ha Dacian Ciolos maradna a kormány élén. De Ciolos maga hosszú ideig ódzkodott túl közel kerülni a PNL-hez, ő inkább egy fél éve alakult párt, a fiatal értelmiségieket és fehérgallérosokat megcélzó Mentsük Meg Romániát Szövetséghez (USR) húzott. Az USR szinte 9 százalékot szerzett, ami szép teljesítmény egy féléves párt számára, de a számok azt mutatják, hogy inkább a PNL összeomlásából profitált, nem pedig új szavazókat szólított meg. A párt legjobban a nagyvárosokban teljesített, Bukarestben például 25 százalékot ért el.
A PNL és az USR azért sem volt képes szélesebb tömegeket megszólítani, mert a PSD ígéreteivel szemben nem voltak értelmes politikai állításaik, inkább csak azt bizonygatták, miért ártana a béremelés az ország versenyképességének, vagy épp a gazdasági növekedésnek. És hát ezek a fajta technokrata érvek egyáltalán nem tartoznak az idei év slágerei közé.
Vállalható partner lehet az RMDSZ
A romániai politika másik állócsillaga, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is jobban teljesített, mint a legtöbb elemző gondolta volna. A 2012-es parlamenti választások során az RMDSZ alig ugrotta meg az 5 százalékos parlamenti küszöböt, ami elmaradt a magyar kisebbség népességarányától is. Idén azonban sikerült javítani több mint egy százalékot. A majdnem 6,5 százalékos eredményhez bizonyára hozzájárult, hogy nagy vonalakban megszűnt a belmagyar versengés. Miközben 2012 a Fidesz még az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) mellett kampányolt, a mostani kampányban már látványosan az RMDSZ mellett állt ki. Orbán Viktor személyesen is bekapcsolódott a kampányba, pár nappal a választások előtt Szatmárnémetiben találkozott Kelemen Hunor szövetségi elnökkel, és erős magyar parlamenti jelenlét mellett foglalt állást.
A magyar kisebbség választási részvétele az utóbbi választásokon általában elmaradt az országos átlagtól, idén azonban ezt a trendet is sikerült megfordítani, amiben óriási szerep jutott a helyi pártszervezetek mozgósító erejének. 39,49 százalékos országos részvételi átlag mellett a pártok támogatói magjának mozgósítása óriási jelentőségű, a PSD győzelmének mértékét is magyarázza ez a tényező. Sok rosszat el lehet mondani Liviu Dragnea PSD-elnökről, de annyi biztos, hogy szörnyen jól ismeri és ellenőrzi saját pártapparátusát, és ért a mozgósításhoz.
Az RMDSZ mostani jó szereplése felveti a kérdést, hogy vajon bekerülhet-e a kormánykoalícióba. Dragnea a kampányban többször is hangsúlyozta, hogy nem hajlandó a magyarokkal együttműködni, de vasárnap esti exit-pollok után már nem zárkózott el ettől. A PSD-nek matematikailag nem lenne szüksége az RMDSZ-re a kormányalakításhoz, de több érv is szól a szövetségkötés mellett.
Az egyik érvet az államfő, Klaus Iohannis szolgáltatja. A román alkotmányos gyakorlat meglehetősen nagy mozgásteret ad az államfőnek a kormányalakításkor: ha egyetlen párt sem szerez egyedül többséget, akkor szabadon válogathat, hogy kit bíz meg kormányalakítással, sőt még a többséget szerzett párt jelöltjét is blokkolhatja. Iohannis már korábban bejelentette, hogy nem fog olyan kormányfőt kinevezni, aki korrupciós nyomozás alatt áll vagy már jogerős ítélet született ellene. Ezzel a PSD elnökét és vezérkarának egy jelentős részét ki is írta a sorból, Dragneát egy 2012-es népszavazás során elkövetett választási csalás miatt ítélte el a bíróság. Ez elviekben elég okot adhat Iohannisnak, hogy derékba törje Dragnea kormányfői ambícióit. Épp ezért a PSD-nek fontos lehet, hogy minél szélesebb többséget tudjon maga mögött, így sokkal kevesebb mozgásteret ad az államfőnek egy alternatív kormányfő mögötti többség kialakításához.
Az elkövetkező négy évben a szocdemek elvileg egy alkotmánymódosítást is szeretnének áttolni a parlamenten, hogy csökkentsék az államfő jogköreit. Ehhez kétharmados többség kell, az RMDSZ-szel ápolt jó viszony ebből a szempontból is fontos lehet – ami fordítva is igaz, hiszen bármilyen alkotmányos reform, amely nem élvezi az RMDSZ támogatását bizonyára csak a kisebbségi jogok visszaszorítását eredményezheti. A magyarellenes kirohanások a PSD számára nem teszik vállalhatatlan partnerré az RMDSZ-t, hiszen már korábban is sokszor működtek együtt kormányon. A román politikai pártok egyike sem kimondottan riad vissza a nackó kampányretorikától, aztán mikor a parlamenti matematika kerül előtérbe, teljesen jól tudnak dolgozni az RMDSZ-szel.
Fotó: MTI/Biró István
Akár politikai felfordulás is jöhet
Amennyiben úgy dönt, hogy szembeszáll a magát nyeregben érző PSD-vel, úgy mindenképp politikai felfordulásra számíthatunk. A szocdemek mindent megmozgatnak majd, hogy delegitimálják az ellenfelüket, és ha a kampány alapján ítélünk, akkor az itthonról is ismert sorosozás, brüsszelezés (utóbbira 2011-12-ben már Victor Ponta is kísérletet tett, de miután hatalomra került, mindenben jó tanulóként viselkedett). Kérdés, hogy ebben a forgatókönyvben az RMDSZ melyik oldalon találja magát, mert ez például azt is befolyásolja majd, hogy a romániai magyarok is bekerülnek-e Soros és Brüsszel mellé a démonok sorában.
Ha mégis sikerült egy PSD számára elfogadható kormányalakítást lebonyolítani, úgy rövidtávon viszonylag eseménytelen időszaknak nézünk elébe. Középtávon azonban van még le nem játszott meccs, ami újra felszínre fog törni. Az elmúlt 10 évben óriási igazságszolgáltatási és titkosszolgálati apparátus épült ki a korrupcióellenes harc égisze alatt, amely idénre rendesen megtizedelte a politikai elitet, pártállástól függetlenül. A PSD, amely sokak szemében a legkorruptabb párt, bizonyára megpróbálja majd megfékezni az elszabadult hajóágyúként tevékenykedő korrupcióellenes apparátust. Márpedig ez új ellenreakciókat szülhet, és újabb löketet adhat a most legyengült jobboldali pártok számára, melyek hagyományosan védik a korrupcióellenes intézményrendszert.
Könnyen elképzelhető tehát, hogy egy éven belül már újra háborús üzemmódra kapcsol Románia, a barikádok két oldalán pedig két faramuci ellenfél áll majd szemben: a retorikájában nyíltan idegenellenes és konzervatív PSD, amely közben az alsóbb osztályok felé képes szociális gesztusokat tenni, valamint a retorikájában modernista, de mindenben a piacok és nemzetközi nagyvállalatok érdekeinek aláfekvő, tehát szociális gesztusokra képtelen PNL és USR.
Az RMDSZ-nek ezeken a zavaros vizeken kell majd eveznie, úgy hogy közben előtte is állnak kihívások majd. Mert lehet, hogy megoldódott a belmagyar viszálykodás, és megtörtént a Fidesszel való kiegyezés, de ez csak időszakos löketet adhat, ahogy most is láttuk. Hosszú távon tovább folytatódik a választók lemorzsolódása a Szövetségről, amely már egyre kevésbé tudja megszólítani a rengeteg nem etnikai-nemzeti jellegű érdeklődéssel és aggodalommal rendelkező romániai magyart. Utóbbiakat ugyanis a kisebbségi jogok mellett ugyanúgy érdeklik a megélhetés, a korrupció vagy épp az infrastruktúra problémái, mint többségi társaikat. Már most is érezhető, hogy magyar szavazók elkezdtek a román politikai törésvonalakba betagozódni, és kérdéses, hogy pusztán etnikai üzenettel meddig tartható egyben ez a tábor.
Pap Szilárd István
A szerző elemző, a Kettős Mérce szerkesztője
