A dallasi tüntetésen megölt öt rendőr esete után – ha háború nem is, mint azzal néhány flúgos texasi politikus ijesztget, de – elég durva időszak jön majd a rendőrök biztonságáért és a feketék jogaiért aggódók összecsapásaiban.
Dallasban öt rendőr halt meg, amikor többen tüzet nyitottak a helyi Black Lives Matter mozgalom felvonulóit biztosító rendőrökre. Szinte biztos, hogy az akció politikailag fűtött volt, mert a tüntetést pont két rendőri túlkapás robbantotta ki.
#Dallas officers salute as the bodies of the deceased are being brought out and into the medical examiner's vans. pic.twitter.com/OdJPKK1RkR
— Assy (@alyssarenshaww) July 8, 2016
Néhány nappal ezelőtt a rendőrök a louisianai Baton Rouge-ban lelőttek egy fekete férfit, aki hamis cédéket árult egy parkolóban. A 37 éves Alton Sterling haláláról két felvétel is készült, amin tisztán látszik, hogy Sterling a földre teperve feküdt és nem jelentett fenyegetést a rendőrökre. Fegyver nem volt nála, és nem is tett úgy, mintha érte nyúlna. A rajta ülő két rendőr közül az egyik mégis azt üvöltötte, hogy “a fegyveréért nyúl”, majd rálőtt. Többször lőtték meg, ráadásul előtte sokkolót is használtak rajta.
A 32 éves Philando Castile-t egy rendőrségi igazoltatás során állították félre az autójával, mert törött volt az egyik hátsó lámpája. A férfi az őt igazoltató rendőrrel közölte, hogy a kocsiban engedéllyel tartott fegyvere van. A rendőr megkérte, hogy adja oda a papírjait. Castile a kesztyűtartó felé nyúlt, majd a rendőr többször meglőtte. A férfi belehalt a sérüléseibe, ráadásul semmiféle elsősegélyt nem kapott. A lövések utáni pillanatokat Castile barátnője élőben streamelte a Facebookon.
A két férfi halála már a sokadik rendőri túlkapás, ami felháborítja egész Amerikát. Nem véletlen, hogy most is több városban indultak tüntetések a gyilkosságok után.
A rendőröket gyilkoló fegyveresek és a feketék elleni túlkapások mögött végső soron ugyanazok az indokok állnak.
A világon nincs még egy olyan ország, ahol egy főre ennyi fegyver jutna. Amerikában száz emberre majdnem kilencven fegyver jut, a második helyen Jemen áll, ahol ugyanennyi emberre kicsivel több, mint hetven. De Jemen a világ egyik legrosszabb helye, ahol iszonyatos szegénység és egy durva háború pusztít Irán és Szaúd-Arábia között, miközben Amerika elvileg a szabad világ bástyája.
És a többi fegyverekkel viszonylag jól ellátott fejlett országhoz képest elenyészőek az elvárások, amiket a fegyvertartókkal szemben támasztanak. Nincs általános ellenőrzés, nincs biztonsági oktatás, nem kell biztonságos tárolóban tartani a fegyvereket. Pont emiatt nagyon komoly probléma a fegyveres erőszak Amerikában.
És akkor még nem beszéltünk egy másik nagyon fontos dologról. A fegyver okozta halálesetek legnagyobb része nem gyilkosság, hanem öngyilkosság (utóbbiban egyébként nagyrészt fehér férfiak az áldozatok).
És hiba lenne erre azt mondani, hogy ha nem fegyverrel, akkor mással követne el öngyilkosságot az, aki tényleg akarja. Az öngyilkosság ritkán komoly, stabil elhatározás, inkább pillanatnyi fellángolás, a fegyverek pedig nagyon megkönnyítik a végrehajtását, és nehezebbé teszik a túlélést. Egyszerűen túl jól működő eszközök az emberi élet kioltására. Azoknak a nagy része, akik túlélik az öngyilkossági kísérletet, nem próbálják meg még egyszer. De a fegyverrel próbálkozók nagy részének erre nincs lehetősége, mert nem élik túl.
Ráadásul a rengeteg fegyvernek a bűnözés mellett van egy másik, nagyon nagy médiafigyelmet keltő hatása is:
Itt ráadásul romlik is a helyzet, mert az ezredforduló után kifejezetten sűrűbbé váltak az ilyen, négy halálos áldozat fölötti gyilkosságok. Az Egyesült Államokban mostanra körülbelül kéthavonta jut egy nagyobb fegyveres tömegmészárlás, mint például az orlandói. Ezt az esetet lehet terrorizmusként is kezelni, de mivel az elkövető magányos farkas volt, mégiscsak a laza fegyvertörvények tették lehetővé, hogy egy nyilvánvalóan zavart férfi megölhessen 50 ártatlan embert.
A legmegdöbbentőbb viszont, hogy mennyire durva faji különbségek vannak abban, ahogy az amerikai rendőrök erőszakot alkalmaznak. A letartóztatás közben megölt emberek 31 százaléka fekete, miközben a lakosságnak csak 13 százalékát teszik ki a feketék. Ha azt nézzük, kik azok, akik úgy haltak meg, hogy letartóztatás közben nem léptek fel támadóan, még durvább a helyzet, itt 39 százalékuk fekete. Egy fiatal fekete férfinek 21-szer nagyobb esélye van arra, hogy a rendőrök megöljék, mint egy fiatal fehér férfinek. Nem véletlen, hogy a tavalyi év egyik sikerkönyve Ta-Nehisi Coatos levele volt, amit a saját fiának írt a feketék életéről Amerikában.
A feketék elleni túlzott rendőri erőszaknak az egyik oka mindenképp a korábban már említett rengeteg fegyver. Ha a bűnözés sokkal halálosabb, mint korábban, akkor a rendőrségnek erre reagálnia kell, és
A másik ok a szimpla rasszizmus lehet. Nehéz ma Amerikában feketének lenni, és egy olyan kisebbség tagjaként élni, amelynek vannak jogai, és elvben egyenlőként élhet a többségi társadalommal, mégis folyamatosan szembe kell nézni a megkülönböztetéssel. Hiába fekete az elnök, ha halomra lövik a rendőrök a feketéket.
A rasszizmus az elmúlt 50 év során nem tűnt el a világból, és Amerikából sem. Szimplán finomabb, nehezebben észrevehető lett. De a faji előítéletek ugyanúgy jelen vannak a munkavállalásnál, mint a rendőri igazoltatásoknál.
Ráadásul emellett egy rakás apró dolog is szerepet játszik abban, hogy ilyen problémák alakultak ki a rendőrség és a feketék között. Amerikai rendőrként például az egyik leggyalázatosabb halálnak az számít, ha úgy lőnek le, hogy te elő sem vetted a fegyveredet. És ennek iszonyatosan nagy szerepe van abban, hogy az amerikai rendőrök ennyire trigger happy-k lettek.
Annyi mindenesetre biztos, hogy ez a probléma, a tömeges lövöldözésekhez hasonlóan nem fog megoldódni egészen addig, amíg a Nemzeti Lőfegyverszövetség (NRA) és más fegyveres lobbiszervezetek erejét lenyomva nem kezdenek valamit a fegyvertartás jellegzetesen amerikai problémájával.
