2013 nyarán kezdtek el az illegális bevándorlókat figyelmeztető teherautók cirkálni London utcáin. Még jó magam is emlékszem, amikor először megpillantottam egyet – éppen pár hónapos kisfiamat toltam a babakocsiban, és a nagybetűs „GO HOME” felirat valahogy kényelmetlen érzéssel töltött el.
Utánanéztem, mi lehet ez, és kiderült: a brit belügyminisztérium a jogellenesen az Egyesült Királyságban tartózkodó bevándorlókat célozta meg a kampánnyal, amelynek részeként mobilplakátok járták az angol fővárost.
Persze hirtelen megrökönyödésemmel nem voltam egyedül, a belügyminiszter, Theresa May és stábja kapott hideget-meleget politikusoktól és civilektől is – nem győztek mentegetőzni!
A plakátok egy átfogó kampány részei voltak, amellyel az illegális bevándorlás ellen tervezett fellépni a brit kormány. Az összesen 10 ezer fontos projekt részeként nemcsak mozgó óriáshirdetéseket, hanem szórólapokat is terjesztettek, valamint újsághirdetéseket is vásároltak.
Fotó: Rick Findler
A furgonos plakátokat kísérleti jelleggel indították el – ezeken az illegális bevándorlóknak azt üzenték, hogy „menj haza vagy nézz szembe a letartóztatással”. Mindezzel a kitoloncolás helyett az önkéntes távozásra akarták motiválni őket, amelyben a brit kormány segítséget is ígért – egy telefonszámot adtak meg a hirdetésben, ahova a home, vagyis a haza szót kellett elküldeni, ha valaki úgy döntött, él a lehetőséggel.
Kezdetben hat londoni kerületben gurultak a hirdetések, a pilotot a sikertől függően akarták országos szintre emelni.
A konzervatívok akkori koalíciós partnerei, a libdemek kezdettől fogva elhatárolódtak a kampánytól, és felháborodásuknak adtak hangot. Vince Cable akkori üzleti miniszter például „hülyének és offenzívnak” nevezte a hirdetéseket.
Egy munkáspárti szóvivő, Angela Smith szerint a „go home”-hirdetés „cinikus és szenzációhajhász” volt. Sokan pedig azért támadták a plakátokat, mert azok a hetvenes évek rasszista graffitijaira emlékeztettek.
Végül több száz panasz után a reklámetikával és szabályozással foglalkozó brit hatóság, az Advertising Standards Authority vizsgálatot kezdeményezett.
A hatóság ugyan nem találta sértőnek a „go home” kifejezést, de megállapította, hogy a belügyminisztérium félrevezetően használt bizonyos letartóztatásra vonatkozó statisztikai adatokat a hirdetésben, ezért megtiltotta a plakátok további cirkulálását.
Theresa May nagyjából ezzel egyidőben be is jelentette, hogy leállítják az önkéntes kitoloncolási programot. Persze hivatalosan ezt azzal indokolta, hogy a mobilplakátok esetében a mozgó hirdetőtáblák „nehézkes eszköznek” bizonyultak.
A brit kormány a pilot projektet mégis sikernek könyvelte el, hiszen annak keretében 60 illegális bevándorló ment önként haza, és közülük 11-et állítólag a guruló plakátok motiváltak.
De akárhogy is nézzük, a bevándorlós politikai plakátozás brit példája nem volt hosszú életű, köszönhetően a civil összefogásnak.
Kérdés, hogy az otthoni történet hova fejlődik majd. Az Egyesült Királyságban legalább az illegális, törvénytelenül ott tartózkodókhoz szóltak kissé keményen. A magyar kormány viszont mintha azoknak üzenne, akik Magyarországon próbálnak meg letelepedni, új életet kezdeni. Nem is üzen, fenyeget, hogy tudd, hol a helyed, ha bevándorló vagy. Ne vedd el a munkánkat, ne szegd meg a törvényeinket és élj a mi kultúránk szerint! Vagyis kuss a neved!
A plakátfestés már elindult, cserébe a rendőrségi nyomozás is, kérdés, hogy lesz-e olyan civil erő és összefogás, amely ide vagy oda elbillenti a kampány sorsát. És ha lesz is, azokat a hangokat ki fogja meghallani…
Hosszú távon persze érdemes azon is elgondolkodni, mi lehet az ilyen politikai kampányok célja? David Cameron és Orbán Viktor biztosan ugyanazt a választ adná erre – megvédeni állampolgáraink biztonságát a csúnya idegenektől.
Csakhogy egy mostanában publikált kutatás eredményei szerint a brit plakátozós projekt nemhogy lehűtötte volna a kedélyeket, inkább növelte az illegális bevándorlók miatt érzett nyugtalanságot és aggodalmat a helyi közösségekben. A Warwick Egyetem szakemberei azt állítják, hogy a kutatásban megkérdezettek egy része nem is akarta elhinni, hogy a „go home”- kampány egy kormányzati program volt, nem pedig valamelyik brit szélsőjobboldali szervezet által kezdeményezett megmozdulás.
Ezt figyelembe véve talán jobb nem belegondolni, hogy az otthoni helyi közösségekben vajon mit tudnak és gondolnak a jelenleg futó nem-veheted-el-a-munkám kampányról.
Nagy-Britanniában mindenesetre két évvel a történtek után most egy másik bevándorlós-plakátos kampány hódít: a Movement Against Xenophobia nevű civilszervezet 15 Angliában élő külföldi fotójával vág vissza a brit kormánynak. A bemutatott bevándorlók között van ügyvéd, nővér és tűzoltó is.
A poszterek, amelyeket a Vogue magazin egyik fotográfusa, Philip Volkers fényképezett, összesen 400 londoni metróállomáson és 550 vonatállomáson tűnnek fel, valamint mozgó hirdetőtáblákon is országszerte.
Az I am an immigrant, vagyis Én bevándorló vagyok nevű kampányt úgynevezett közösségi támogatással (crowdfunding) sikerült elindítani – a szervezők 44 ezer fontot gyűjtöttek össze rá.
Fotók: Vogue / Philip Volkers
