Öt éve élünk Londonban a párommal, dolgozunk rendesen, itt született a kisfiunk is, és soha nem tapasztaltunk semmilyen nyílt megkülönböztetést azért, mert nem vagyunk britek. Egészen a mai napig.
Egy belvárosi élelmiszerbolt pénztáránál történt, ahova minden nap vásárolni járunk a 10 hónapos fiammal. Kártyával próbáltam fizetni, de valami technikai zűr lehetett, mert azt írta ki, hogy a bank elutasítja a tranzakciót, holott volt pénz a számlámon és a kártya is érvényes volt. Megpróbáltam újra beütni a PIN kódom, de akkor már szép sor torlódott fel mögöttem, és egy öltönyös angol úr, aki a legtürelmetlenebb volt, hangosan elkezdte mondani:
“Biztos nem kapták meg a segélyt! Mert ezek az emigránsok mind segélyen élnek. Idejönnek, segélyt kérnek és közben betegséget terjesztenek. AIDS-esek! Ők is mind, meg a gyerekeik is…”
A mögötte álló idős angol nő eddig csak bólogatott, de aztán ő is rákezdte: “Az emigránsok mind patkányok, beteg patkányok, haza kell őket zavarni a saját országukba, mert ez itt Anglia…”- és közösen folytatták a szapulást.
Akkor már remegő kézzel harmadjára is megpróbáltam fizetni a bankkártyámmal, hiszen nem volt nálam készpénz, de nem sikerült. A kisfiam a babakocsiban nem értette, miért kiabál a bácsi, és látszott rajta, hogy hamarosan eltörik a mécses, engem is a sírás kerülgetett. Végül eszembe jutott a pánik közben, hogy van magyar bankkártyám is, így gyorsan fizettem azzal.
Forrt bennem a düh, hogy kiosztom őket, de nem akartam, hogy a babám még jobban megijedjen, így inkább eltűntünk az üzletből.
Az egész jelenet kb 10 percig tartott, és ezalatt senki, de senki nem szólalt meg a védelmünkben. Nem hívtak biztonsági őrt vagy rendőrt, semmi…kb 15 ember síri csöndben végighallgatta, hogy beteg emigráns patkányok vagyunk, és takarodjunk haza… Miért nem védtek meg?! Az indiai pénztaros vagy a lengyel árufeltöltő?
Talán mert az elmúlt hetek választási kampánybeszédeiben szinte kivétel nélkül szidták az emigránsokat. Elhangzott az is, hogy az évente regisztrált több ezer új AIDS-es beteg 60%-a nem brit.
Miért mondana az egyszerű angol halandó mást, ha azt hallja a vezetőitől, hogy az európai uniós bevándorló élősködő?!?!
Hazafele, miközben törölgettem a könnyeim, azon gondolkoztam, mit is mondhattam volna. Hiszen valóban, bevándorló vagyok, én jöttem ide, nem hívott senki. És igaz, hogy nem vagyok AIDS-es, fizetem az adót, keményen dolgozom és soha nem igényeltem segélyt, de akkor is, idegen vagyok. Erre vettem jegyet, bele kell törődnöm.
És amíg az a több ezer adófizető munkás szinte ellenség, csupán azért, mert nem brit, ez nem is lesz másként.
