Az előző héten sokan fogtuk a fejünket hitetlenkedve, miután kiderült, hogy egy rosszul megválasztott macskaalom miatt történt egy több százmillió dolláros kárt okozó nukleáris baleset egy amerikai atomtemetőben, sugárfertőzést okozva tucatnyi embernél. Eltekintve attól a meglepő ténytől, hogy a macskaalom használata bevett biztonsági megoldásnak számít a nukleáris hulladékok tárolásában, az eset jól mutatja, egy elsőre jelentéktelennek tűnő kis hiba, vagy egyetlen egy rossz döntés is elég ahhoz, hogy komoly katasztrófa történjen – jelentős anyagi károkkal és halálesetekkel. Mondjuk elég annyi, hogy valakinek a kezéből kicsúszik egy doboz.
A leejtett doboz, ami 30 milliárdos kárt okozott – és hatalmas robbanásokat
Tegye fel a kezét, aki még soha életében nem ejtett ki semmit a kezéből! Ugye, hogy előfordult már Önnel is ilyen. A legrosszabb, amire ilyen esetben számíthat az ember, hogy valami a darabjaira törik. Arra biztosan nem, hogy ezzel olyan láncreakciót indít el, aminek a vége egy egész tűzijátékgyár felrobbanása egy város közepén. Pedig pontosan ez történt 2004-ben a dániai Kolding városában.
Három munkás éppen egy konténert pakolt ki november 3-án, amikor egyikük kezéből kicsúszott az egyik tűzijáték-rakétákkal teli doboz, ami az ütéstől begyulladt. A tűz pillanatok alatt az egész konténert elborította, majd átterjedt a mellette álló, szintén tűzijátékokkal teli konténerre. Innen pedig már nem volt megállás. A tűzoltók hiába értek ki hamar, nem tudták megakadályozni a tűz terjedését, és valamivel több mint egy órával a doboz leejtése után megtörtént az első nagyobb robbanás, amit az elkövetkező órákban újabbak követtek.
A végén a gyár teljesen megsemmisült, csakúgy, mint a közelében lévő lakóházak, több ezer embert kellett kitelepíteni, egy tűzoltó meghalt és 85 embert kellett kórházba szállítani. A robbanásokban 450 lakóházban és több mint kétezer épületben keletkeztek károk, és a biztosítótársaságok több mint 750 millió koronát (30 milliárd forint) fizettek ki a környéken lakó embereknek. A tüzet csak négy nappal később sikerült teljesen eloltani, amihez még a hadsereg egységeit is be kellett vetni.
Mindezt egy elejtett doboz miatt, egy nyugodt napon, amikor nem nehezítette a dolgát a munkásnak semmi vészhelyzet. Nem úgy, mint annak a kezelőnek, aki nem elég gyorsan kapcsolt át pár kapcsolót, és 25 órára sötétbe borította a világ egyik legnagyobb városát.
A lassú kapcsolás amitől „felrobbant” New York
1977. július 13-a máig New York egyik legsötétebb napjának számít – szó szerint a legsötétebbnek. Minden három villámcsapással kezdődött, amitől megroggyant a nagyváros villamos hálózata, és egymás után haltak le transzformátorok és kezdett leállni a túlterhelt rendszer. A várost árammal ellátó Con Edison operátorának még lehetősége lett volna arra, hogy megelőzze a legrosszabbat, és kisebb áramszünetek létrehozásával megakadályozza az egész rendszer leállását, de nem reagált elég gyorsan a helyzetre. 16 perccel később – és egy órával a villámcsapások után – egész New York sötétbe borult, este 9 óra után.
Az áramszünet miatt leállt a LaGuardia és a Kennedy repülőtér, le kellett zárni az alagutakat a szellőztetés hiánya miatt, és négyezer embert kellett kimenteni a metróalagutakból. Ez önmagában még nem lenne olyan nagy katasztrófa, de a hetvenes évekbeli New York népe nem volt olyan jó hangulatban, hogy bulizással üsse el a 25 órán át tartó áramtalanságot. Inkább a zavargást választották, és a városban kitört a káosz.
A „terror éjszakája” alatt és a rá következő napon a gyújtogatók és fosztogatók vették át az uralmat az utcákon: a tűzoltóknak több mint ezer tűzzel kellett megküzdeniük, a fosztogatók több mint 1600 üzlet rámoltak ki, a rendőrség pedig majdnem négyezer letartóztatást hajtott végre. Egy kongresszusi vizsgálat a kár mértékét 300 millió dollárra becsülte. Hihetetlen, de a fosztogatásoknak még így is volt egy pozitív hatása: lendületet adott az akkor kialakuló hip hop zenének, sok szegény fekete ugyanis csak ekkor jutott hozzá minőségi DJ-felszereléshez.
Az eset arra is jó volt, hogy a Con Edison megtanulja a leckét. Az eset után átalakította a rendszerét, hogy hasonló többet ne fordulhasson elő. Ahogy egy mexikói város is megtanulta, miért rossz ötlet benzinvezetékek mellé telepíteni a vízvezetékeket.
A spórolás, amitől idézőjelek nélkül felrobbant egy város
Amikor a mexikói Guadalajara város a nyolcvanas években megbízást adott egy vízvezeték-rendszer lefektetésére, a kivitelező úgy gondolta, nem vesződik mindenféle ásással, helyette a csöveket egy már meglévő árokba fektette, közvetlenül az ott futó benzinvezeték mellé. Ez éveken át úgy tűnt, rendkívül ötletes megoldás volt a spórolásra. Egészen 1992-ig, amikor a városiak a benzin semmivel össze nem téveszthető szagát kezdték el érezni Mexikó második legnagyobb városában.
A helyi hatóságok négy napon keresztül semmit sem tettek, hiába jelezték sokan: nem feltétlenül normális, hogy benzinszag terjed az utcákon, és hogy ez talán valamiféle veszélyre utalhat. Az a bizonyos veszély április 22-én, nem sokkal délelőtt 10 óra után jelentkezett, egy hatalmas robbanással, ami levegőbe küldött egy utcát. Ezt követően további kilenc robbanás rázta meg a várost, ezt hagyva maga után:
Mint később kiderült, mégsem volt olyan nagyszerű ötlet a vízvezetéket a benzinvezeték mellé helyezni. A horganyzott vízvezeték és benzinvezeték között ugyanis olyan kémiai reakció indult meg, ami miatt mindkét vezeték gyors tempóban rozsdásodni kezdett, és a korrózió miatt a benzinvezetéken kis lyukat keletkeztek. Ilyenek:
A lyukakon át szivárogni kezdett a benzin, egyenesen bele a csatornahálózatba. A város gyakorlatilag alá lett aknázva, és csak egy szikra kellett ahhoz, hogy az utcák több kilométer hosszan felrobbanjanak. Egyes robbanások olyan erősek voltak, hogy még egy buszt is a levegőbe repítettek, és a mexikóvárosi szeizmográfok 7-es erősségű földrengésként érzékelték. A katasztrófában több mint 250 ember vesztette életét, több ezren sérültek meg és tízezrek váltak hajléktalanná. Valamint többezer épület dőlt össze, vagy szenvedett komoly károkat. A kár nagyságáról nincsenek pontos adatok, a becslések 300 millió dollár és egymilliárd dollár között mozognak.
Persze lehet, hogy a vízvezeték rossz helyre történt lefektetése nem is volt olyan kicsi hiba. Nem olyan, mint mondjuk elpöckölni egy cigarettacsikket.
A cigaretta, mitől felrobbant egy lőszerraktár
Egy átlagos munkahelyen, a dohányzó kollégák nem igazán tudnak jelentős károkat okozni. A legnagyobb veszély, hogy a szemetesbe dobják a még parázsló csikket, papírokat gyújtva fel, ami maximum kisebb tüzet, de leginkább csak kellemetlen szagokat okozhat. Egészen más a helyzet akkor, amikor az ember több tízezer tonnányi lőszert őriz egy fegyverraktárnál. Azt gondolnánk, ilyen helyzetben már erősen meggondolja az ember, hol gyújtson rá, de nem ez történt 2004 májusában az ukrajnai Novobogdanovkán, ahol 4800 vagonnyi lőszert (egybek mellett tankelhárító lövedékeket és rakétákat) tároltak.
A tiltott helyen történt dohányzás miatt elkezdődött robbanássorozatban öt ember halt meg és háromszázan sebesültek meg. A raktár tíz kilométeres körzetéből nagyjából hétezer embert kellett kitelepíteni, és még a 25 kilométerre lévő Melitopol lakóit is arra kérték, inkább ne menjenek ki az utcára, mert akár addig is elrepülhetnek a robbanások után levegőbe repült robbanószerek. Lángoló lövedékek szálltak még tíz klilométerrel távolabbra is, tüzeket okozva. Nagyjából háromszáz épület semmisült meg, valamint 56 ezer tonna lőszer (az ukrajnai készlet két százaléka), aminek értéke 2,2 milliárd hrivnya (akkori árfolyamon nagyjáből 85 milliárd forint) volt. Drága cigizés volt.
